Gerhard Berger már versenyzőként is elképesztő őrültségeket csinált a pályán kívül, hogy tréfát űzzön a riválisaiból, kollégáiból, vagy abból, akit éppen kiszemelt magának, de egyik legnagyobb csínytevését már a BMW motorsport igazgatójaként követte el.
A Forma-1-ben 1984 és 1997 között 210 versenyen induló, azokból 10-et megnyerő, később a BMW motorsport igazgatójaként, majd a Toro Rosso csapatfőnökeként is megforduló Gerhard Berger úgy átverte az akkor még létező saját istállóját irányító Eddie Jordant a 2002-es szezon végén, hogy David Coulthard még soha nem hallott olyan történetet, amelyben ennyire rászedték az ír üzletembert.
Persze, ha valakitől, Bergertől nem is várt mást az ember, hiszen az osztrák versenyző már pilóta korában óriási mókamester volt, és számos alkalommal igencsak elvetemült tréfákat eszelt ki. És mint azt a Jordan és Coulthard közös podcastjának, a Formula for Success-nek a vendégeként bizonyította, később sem komolyodott meg.
„Mesélj nekünk arról, hogy mit tettél velem, te szemét gazember” – vetette fel a 75 éves Jordan a témát Bergernek.
„Igen, örömmel mesélem el. Nagyon vicces volt, David, igazán vicces” – kezdett el vigyorogni az osztrák, mire Jordan Coulthard felé fordulva hozzátette: „Egyáltalán nem volt vicces.”
A 2002-es szezon utolsó futama, a Japán Nagydíj előtt járunk, a Hondával szakító Jordan pedig ott, Szuzukában jelentette be, hogy 2003-tól Ford motorokkal fognak versenyezni. Ekkor azonban még nem sejtette, hogy hamarosan szíves szerint azonnal összetépné majd az amerikai óriással kötött szerződését.
„Ron [Dennis, a McLaren csapatfőnöke] és én egy géppel utaztunk Japánba – kezdett bele a sztoriba Berger. – A verseny előtt odajött hozzám, hogy »Gerhard, nem bánnád, ha a hazaúton Eddie is velünk tartana?«. »Nem, egyáltalán nem probléma«, feleltem. Ez akkoriban történt, amikor a BMW motorsport igazgatója voltam, mi szállítottunk motort a Williamsnek. Ez pedig Eddie nagy hétvégéje volt, hiszen Szuzukában mutatta be az új motorpartnerét, a Fordot. Jövőre ennek a nagy vállalatnak a partnere lesz, óriási sajtótájékoztatót tartottak és a többi és a többi.”
„Amikor Ron szólt, azt mondtam, »Semmi gond, Eddie jöhet vissza velünk«, majd visszamentem a motorhome-ba, gondolkodtam, és azt mondtam az embereimnek, »Fogjatok egy papírt, és írjátok rá, hogy jövőre ingyen fogunk BMW-motort szállítani a Minardinak, majd tegyétek bele az aktatáskámba.« Nem értették, hogy miért kell ezt tegyék, de megcsinálták és beletették, a verseny után pedig mindannyian siettünk a reptérre.”
A Minardi a 2002-es szezonban még toronymagasan a mezőny leggyengébb csapatának számított, de 2003-ban, és főleg a 2004-es és 2005-ös szezonban a Jordan is visszacsúszott az feanzai gárdja szintjére, vagy legalábbis ahhoz nagyon közel. Persze ezt Jordan ekkor még nem tudhatta előre. Viszont azt tudta, hogy a BMW akkoriban a mezőny legjobb motorjának számított.
„Mindenki elfoglalta a helyét, én letettem az aktatáskámat az ülés mellé, és odasúgtam Ronnak, hogy »Ron, én most előremegyek a pilótafülkébe a pilótához, te pedig ezalatt szólj oda Eddie-nek, hogy gyere, nézzük meg, mi van Gerhard aktatáskájában.« – emlékezett vissza Berger a hazaútra. – Elmentem, majd 20 perccel később visszatértem. Láttam, hogy Ron már a fejét fogja, Eddie pedig ezután nem bírt megülni a fenekén, majd egyszer csak azt mondta, »Gerhard, mit csináltok jövőre a motorjaitokkal, továbbra is exkluzivitást élvez a Williams?«. Erre én közöltem, hogy »Nem, Eddie, jövőre talán egy második csapatnak is szállítunk motort.« »Á, á, ránk gondoltál?«. Mire én: »Nem, Eddie, hiszen te a Forddal vagy, éppen most jelentettétek be.« »Ne aggódj, ne aggódj, az nem fontos. Mi lennénk a legjobb csapat a számotokra. Belegondoltál már? Ott a Mini, a BMW, a fiatal és szórakoztató Jordan és a többi.« »Igen, de Eddie, szerződésed van a Forddal.« »Ne aggódj miatta, mindent elrendezünk.«”
„Aztán azt mondtam neki, hogy »Eddie, ez fantasztikus ötlet, szívesen adnék neked motorokat, de éppen a Minardival tárgyalunk.« Persze ő közben mindezt tudta, hiszen elolvasta a papírt az aktatáskámból. Én mondom, a több mint 12 órás út alatt egyetlen másodpercet sem aludt, mert végig azon agyalt, hogy miként hozza ezt össze. Én elkezdtem úgy tenni, mintha aludni készülnék, de bármikor kinyitottam akár csak egyetlen szememet is, rögtön láttam Eddie-t.”
„Végül azt mondtam, »Rendben, Eddie, jobban meg kell vizsgálnunk ezt az eshetőséget, hogy meggyőzzem a BMW igazgatótanácsát. A Minardival egyeztetnek, de talán beszélhetünk velük, viszont szükségem lesz a céged számaira. »Gerhard, semmi gond, éppen most végeztünk átvilágítást«. »Eddie, ez nagyon jó, küldj át mindent, és akkor felkészülök belőle, hogy az igazgatótanács elé vigyem« („Nagyon gonosz vagy, nagyon gonosz” – vetette közbe Jordan a podcastban). Ron a repülőút során végig a fejét fogta. A leszállás előtt ráadásul még azt is hozzátettem, hogy »Eddie, holnap küldj el minden papírt, de van még egy dolog. Az ember, akinek minden igazgatótanácsban nagy befolyása van, az Bernie [Ecclestone]. Állítsd őt magad mellé, talán telefonálhat nekik, hogy jó ötlet lenne Eddie mellé állni.« »Azonnal felhívom Bernie-t, ne aggódj emiatt«, jött a válasz.”
Az ember azt gondolná, hogy a tréfa a repülőút végeztével leleplezésre került, de Bergert nem ilyen fából faragták.
„Amikor leszálltunk a gépről, Ron félrehúzott. »El kell mondanunk neki, nem hagyhatjuk így elmenni«, mondta. »Nem, ne aggódj, hagyjuk menni«, mondtam. Úgyhogy mindannyian elmentünk, de mire hazaértem, úgy 25 nem fogadott hívás volt a telefonomon, másnap pedig 40 oldalban megérkezett a Jordan minden papírja a számokkal. A rákövetkező nap pedig egyszer csak felhívott Bernie, hogy »Mit műveltél Eddie-vel? Az irodám előtt ül, nincs időm semmire, de egyfolytában a hülyeségeiről beszél. Mit csináltál vele?»”
Jordant csúnyán rászedték
Ekkor Bergernek már muszáj volt színt vallania, hiszen az F1 vezérével nem járatja csak úgy a bolondját az ember.
„Előbb-utóbb le kellett állnunk, Eddie pedig jött és közölte: »Gerhard, te rohadék! Azonnal írásba adod nekem, hogy nem fogod semmilyen helytelen dologra felhasználni a bizalmas információkat és nagyon diszkréten kezeled azokat.« Erre én azt mondtam: »Eddie, te meg írásba adod nekem, hogy soha többé nem turkálsz az aktatáskámban.«”
A BMW természetesen soha nem akart motort adni a Minardinak, ahogyan más csapatnak sem, és a 2005-ös szezon végéig kizárólag a Williams-nek szállítottak, majd 2006-tól a Sauber megvásárlásával már saját istállóval versenyeztek egészen a 2009-es kiszállásukig.