 kapott élete első győzelméért, míg Jack Brabham a végkimerülés szélén állva lett először világbajnok.){kind=link}
64 évvel ezelőtt ezen a napon, december 12-én nyerte első világbajnoki címét Jack Brabham. És nem akármilyen módon ülhetett fel először a Forma-1 trónjára az ausztrálok első vb-győztese, hiszen 360 méteren át tolta a Cooperjét, hogy ne csússzon ki a kezei közül az utolsó pillanatban az összetett elsőség. Eközben a mindössze 22 éves Bruce McLaren győzelmével olyan rekordot állított fel, amely ezután Fernando Alonso 2003-as Magyar Nagydíjon aratott győzelméig fennmaradt.
Jack Brabham nemcsak azzal írta be nevét örökre a motorsport halhatatlanjai közé, hogy három világbajnoki címet nyert, hanem azzal is, hogy 1966-ban részben saját tervezésű, a saját nevét viselő autóval tette ezt meg. De most nem erre az alkalomra, hanem 1959. december 12-én bebiztosított első világbajnoki címére emlékezünk vissza, amely kis híján az utolsó métereken csúszott ki a kezei közül.
A hátteret az azóta sportautóversenyeivel legendássá vált sebringi pálya biztosította, amely ebben az évben az első Forma-1-es USA Nagydíjnak adott otthont – ez volt a száguldó cirkusz egyetlen látogatása itt –, amely egyben rögtön szezonzáró volt, és mindjárt hármas vb-finálét hozott. A korábbi második világháborús gyakorlóreptéren kialakított aszfaltcsík önmagában nem jelentett túl nagy kihívást a pilótáknak (a hatalmas terek és széles aszfaltcsík miatt leginkább az autó pozícionálása és a fékpontok megtalálása volt a legnehezebb).
Brabham az 1959-es szezonban, Monacóban nyert először az F1-ben, majd abban az évben világbajnok is lett:
3 x world champ 🏆
Race winner in his own #F1 car 🏁 ⚙ 🔩Jack Brabham won his first GP #OnThisDay in Monaco in 1959 pic.twitter.com/00dtAogU5i
— Formula 1 (@F1) May 10, 2016
A 9. verseny előtt az addigi legjobb 5 eredmény alapján az F1-es autógyártást forradalmasító farmotoros Cooper-Climax-al versenyző Jack Brabham állt a tabella élén (31 pont), megelőzve a Rob Walker Racing színeiben privát Cooperrel induló Striling Mosst (25,5 pont) és a még orrmotoros Ferrarit vezető Tony Brooks-t (23 pont).
A pole pozíciót Moss szerezte meg úgy, hogy a 3 perces kör során 3 teljes másodpercet vert Brabhamre, míg a további 2,9 másodpercet kapó Brooks a 4. helyről kezdett. A rajtot az ausztrál kapta el jobban, de az első kanyarba így is Moss fordult elsőként, az 5. körre pedig már 10 másodperccel vezetett. De mint oly sokszor a karrierje során, a szerencse ezúttal sem állt a mai napig a legjobb vb-cím nélküli F1-es pilótának tartott brit mellé, akinek a váltója az 5. körben megadta magát.
Az 1959-es USA Nagydíj rajtja
Azt ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy Brabham és ausztrál mérnök barátja, Ron Tauranac (később saját csapatot alapítottak és az lett a Brabham) a szezon közben áttervezte a Cooper váltóját, amitől az sokkal megbízhatóbb lett, de ezt csak a gyári csapat autóiban alkalmazták, Moss pedig az alapváltozattal versenyzett. Persze sosem derül ki, mi lett volna, ha ő is az áttervezett váltót használja, de az biztos, hogy jelentősen nőttek volna az esélyei a címre. Ehelyett Brabham profitált abból, hogy nemcsak a versenyzéssel törődött, hanem mindenki másnál nagyobb hangsúlyt fordított az autó megértésére és tökéletesítésére.
Ennek is köszönhetően nyerő pozícióban találta magát az utolsó versenyen, hiszen Tony Brooks-t az első kanyarban megtorpedózta csapattársa, Wolfgang von Trips, ezért visszaesett, ám mivel csak a legjobb 5 eredmény számított, Brabham nem dőlhetett hátra, és fontos volt a megfelelő pozícióban célba érnie. De nem volt elég óramű pontossággal rónia a köröket, menet közben ugyanis az üzemanyagszintet is figyelnie kellett, illetve önként vállalt pluszfeladatként bevárta csapattársát és protezsáltját, a mindössze 22 esztendős Bruce McLarent. Az új-zélandi pilóta utólag elmondta, hogy miközben tandemben száguldottak és hibázott, majd leszakadt, Brabham ismét lassított, és újra megvárta, mint valami tyúkanyó, aki a kicsinyét terelgeti.
McLaren, Brabham és Phil Hill
A verseny második felének elején azonban kezdett egyre kockázatosabbnak tűnni ez a taktika, Maurice Trintignant ugyanis elkezdett felzárkózni rájuk a harmadik helyen. A Ferrari versenyzője körönként átlagosan egy másodpercet hozott a Brabham-McLaren duón, az utolsó kör kezdetekor pedig már csak 4,8 másodperc választotta el őt a második helytől. Végül azonban nem ő, hanem az utolsó kör végén a célegyenesben kifogyó üzemanyag hozta nehéz helyzetbe Brabhamet, aki szándékosan nem tele tankkal rajtolt el, mondván a spórolósabban vezetett, ám könnyebb autó nagyobb esélyt kínál neki a végső sikerre.
Ám úgy tűnt, nagyjából 360 méterre a célvonaltól kénytelen végignézni, ahogy kiéneklik a sajtot a szájából. De nem törődött bele, hogy a Cooper csontszáraz tankkal megállt, mint a szög, és több mint 2 órányi embert próbáló körözés után kiugrott az autóból és elkezdte tolni azt a cél felé. Természetesen fogalma sem volt róla, hogy hol állnak a többiek, vagy hogy hanyadik helyen áll éppen ő, csak azt tudta, hogy célba kell érnie, és közben még arra is ügyelt, hogy a későbbi kizárást elkerülendő senki ne érjen az autójához.
Végül a célba tolta a Coopert, majd a kiszáradástól és kimerüléstől a földre rogyott, de már világbajnokként tehette ezt, mivel így is 4. lett, és az őt menet közben megelőző Brooks 3. helyért kapott 4 pontja nem volt elegendő az utoléréséhez.
A verseny rövid összefoglalója, végén az autóját toló Brabhammel:
A futamot 22 évesen és 104 naposan új korrekordot felállító McLaren nyerte, de csak 0,6 másodperces előnnyel, ugyanis amikor Brabham lelassult, zavarodottságában az új-zélandi nem tudta mit tegyen és ő is lassított, hogy aztán a kétségbeesetten integető Brabham jelzéseit látva taposson ismét a gázba. Végül a nyakára eső Trintignant valódi gyorsulási versenyben utasította maga mögé, első F1-es győzelmével pedig nemcsak a végül a 2003-as Magyar Nagydíjig és Fernando Alonso 22 évesen és 26 naposan elért sikeréig fennálló rekordot, hanem 6000 dolláros pénzdíjat és a sebringi tó mellett fekvő többhektáros földterületet is bebiztosított.
20 éve: Alonso első győzelme és magyar sporttörténelmi pillanat a Hungaroringen