Nem őrült meg és nem is viccelődött a Williams csapatfőnöke, amikor kijelentette, hogy bizonyos körülmények között abszolút nem lenne problémája azzal, ha jövőre az utolsó helyen végezne a csapata. Na de miért mondott ilyet?
James Vowles-zal az idei Magyar Nagydíjon nekünk is volt szerencsénk leülni beszélgetni, és ott, a Williams Hungaroringen felállított motorhome-jában is érezhető vol az a nyugodt, határozott, pozitív aura, ami körüllengi a grove-i istálló 44 éves csapatfőnökét. A Mercedestől érkezett szakember az olyan nevek, mint Toto Wolff és Ross Brawn mellett szerzett, aranyat érő tapasztalata mellett személyiségével formálta át a Williams-t önbizalomhiányos sereghajtóból motivációját és lelkesedését visszanyerő középcsapattá, ami reményei szerint persze csak az út eleje.
Schumachertől és Hamiltontól is tanult valamit – exkluzív interjú a Williams csapatfőnökével
Hogy a nemrég apává váló szakember mekkora lelkesedéssel és milyen munkamorállal vette a nyakába ezt várhatóan sok-sok évet igénylő feladatot, mi sem mutatja jobban, minthogy a Motor Sport Magazine-nak nyilatkozva elmondta: ő egyáltalán nem érezte magán a szezon végi fáradtságot, és az idény végén egymást követő versenyek alatt leginkább azt várta, hogy mikor lesz ismét kicsit több ideje a gyárban, mert a lehető legtöbb emberrel szeretne időt tölteni, hogy kitalálják, mit lehet javítani a közös munka terén a jövőre nézve.
Miközben már így is ég és föld ez a Williams ahhoz képest, ami tavaly volt, és ez nemcsak a javuló eredményekben nyilvánul meg.
„Nagyobb jelentősége van annak, hogy ez a csapat [korábban] tizedik volt, és rendesen tizedik. Kikászálódtunk abból a gödörből és visszatértünk a harcba, amelyben most elég rendszeresen pontot szerzünk és a Q3-ba jutásért küzdünk – Vegasban volt a legjobb időmérőnk, de a versenytempó kárára, úgyhogy az talán nem a legjobb példa –, és az az erő, amivel előrefelé haladunk és az egész szezon során a bajnoki hetedik helyért küzdöttünk, szerintem elképesztően sokat jelent a csapatnak. Ezt látni a testbeszéden, a reakciókon, látni, hogy ez egy komoly fordulat egy csapatnak, amely elég sok éven át szenvedett” – mondta Vowles.
Nem a helyezésért kapott milliókon múlik a csapat jövője, ennél sokkal többről van szó
Hogy a Williams az idén hetedik lett a konstruktőri összetettben, életet ment – gondolhatnánk, hiszen néhány millió dollár plusz évtizedeken át akár az életben maradást is jelenthette a mezőny közepén vagy végén helyet foglaló istállóknak. Ám napjaink minden korábbinál jobb gazdasági környezetét biztosító Forma-1-ében már nem ez a helyzet, a Williamsnél pedig különösen nem, hiszen mint azt Vowles elmondta, sokkal nagyobb befektetésre van szükségük ahhoz, hogy ismét igazán sikeresek legyenek.
„Nagyjából 10 millió dollár körül van [a jobb bajnoki helyezésből fakadó többletbevétel], de az elköteleződésünk nem az, hogy 5 vagy 10 millió dollárt invesztálunk a Williamsbe, hanem több száz milliót. Nagyon nyíltan és őszintén beszéltem erről, egyszerűen azért, mert ebből következik, hogy ennek az összegnek a higítása miért nagyon fájdalmas nekünk” – utalt arra, hogy az idén sikerült elérni, hogy növeljék az infrastruktúra fejlesztésére fordítható kiadások (CapEx – Capital Expenditure) összegét, de ez a növelés messze elmaradt attól, amire például a Williamsnek szüksége lenne.
„Nem fogunk visszajutni az élmezőnybe azzal, hogy tízmilliókkal szórakozunk, mert mostanra óriási összegekről beszélünk. Természetesen minden bevétel segít, de világosnak kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy ez csak a jelenleg szükséges pénz töredéke (a Williams, a Haas, a Sauber és az AlphaTauri 20 milliós extrát kapott a 45 millión felül, míg a McLaren, az Alpine és az Aston Martin 13-at, a Red Bull, a Mercedes és a Ferrari pedig 6-ot – a szerk.). A fókuszunk nem azon van, hogy nyolcadikok, hetedikek vagy kilencedikek vagyunk, hanem azon, hogy jelentős lépéseket tegyünk a rajtrács eleje felé.”
Vowles tisztában van vele, hogy a pénz önmagában nem elég, és a csapatot előremozdító szakemberekre is szükség van (november 1-jén állt munkába technikai főigazgatóként az Alpine-tól érkező Pat Fry), amiben nagy segítség, hogy a kívülállók látják az irányt, amelybe a Williams elindult, és ahelyett, hogy a grove-iak alkalmazottai menekülnének a süllyedő hajóról, egyre többen csatlakoznának szívesen az ígéretes projekthez.
„Felfelé ívelő spirált és lendületet akarunk, hogy az egyének higgyenek abban, hogy részt akarnak venni ezen az utazáson. Tudják, hogy nem egy vagy három évig fog tartani, ennél sokkal hosszabb lesz, és mégis hajlandóak feladni nagyszerű pozíciókat a jelenlegi munkahelyükön, hogy csatlakozzanak hozzánk. Manapság ezt szó szerint hetente látom megtörténni.”
A 10. hely is jó lesz?
Hogy a Williams évről évre képes lesz ekkorát előrelépni, az még Vowles szerint sem valószínű, hiszen a mezőny hátulja jóval közelebb van egymáshoz a pontok terén, mint amekkorra távolságra vannak tőlük az élcsapatok, de amíg folyamatos a fejlődés, addig a csapatfőnök nem izgatja magát azon, hogy éppen hanyadik helyen végeznek.
„Az első lépés az, hogy nem léphetünk vissza onnan, ahol most vagyunk. Folyamatos fejlődést kell mutatni. Szerintem jó tervünk van a következő évre, ami megfelel ennek, és jó tervünk van 2025-re is, ami szintén, de a nagy változásokat a nagy szabályváltozások hozzák, a 2026-os pedig az egyik legnagyobb lesz, amit csak remélni lehet. A valóság az, hogy ha jövőre 10.-ek leszünk, de szakítottunk olyan rendszerekkel, amelyekkel szakítani kell, és létrehoztunk egy struktúrát és infrastruktúrát, azzal teljesen boldog leszek. Ez nem arról szól, hogy bármelyik évben hol végzünk, hanem arról, hogy a felszín alatt mit teszünk, hogy abból hosszú távon siker legyen.”
Ez a kijelentés merőben szokatlan bármilyen Forma-1-ben dolgozó személytől, nemhogy egy csapatfőnöktől, hiszen ebben a sportágban minden az eredményességről szól, a támogatók pedig általában sikítófrászt kapnak annak említésétől is, hogy az általuk támogatott csapat az előző évi eredményén rontva az utolsó helyen végez. Vowles azonban – nyilván a Williams-t pénzelő Dorilton Capital áldásával – nem a rövid távú nyereséget helyezi előtérbe, hanem mindent annak rendel alá, hogy a Williams újra élcsapat legyen. Hiszen miként azt a Motor Sport Magazine interjújában elmondta: „nagyon könnyű belebonyolódni abba, hogy az ember rövid távú megoldásokat keres, vagy olyanokat, amelyek ott tartják, ahol van, de hosszú távon rájuk fizet. Ez nem teszi lehetővé, hogy az élmezőny felé mozogj.”