Ayrton Senna és Alain Prost rivalizálása óriási nyomot hagyott a Forma–1 történelmében, ám a Professzor szerint a legtöbb ember jobb versenyzőnek tartja a brazilt, mint őt.
Alain Prost négy világbajnoki címével így is a Forma–1 negyedik legeredményesebb versenyzője, és ha hozzátesszük, hogy amennyiben a pályafutása során a mostani pontrendszer lett volna érvényben, Michael Schumacherhez és Lewis Hamiltonhoz hasonlóan ő is hétszeres világbajnok lenne, abszolút nyilvánvalóvá válik, hogy a sportág egyik halhatatlanjáról beszélünk.
Ám a 68 esztendős francia úgy véli, a közvélemény egyáltalán nem helyezi őt arra a virtuális polcra, ahol valójában a helye lenne, ami nagyrészt az Ayrton Senna csapattársaként eltöltött két idénynek, és a háromszoros világbajnok ellen megvívott három vb-csatának köszönhető.
„Olykor felteszem magamnak a kérdést, hogy miként fognak emlékezni rám – mondta a Professzor a Motor Sport Magazine-nak. – Viccnek tűnhet, de teljességgel alulértékelt vagyok. Ezt tudom és látom. Nem tudom, hogy miért, de bizonyos módon ez az én brandem.”
Prost az interjú során kifejtette, hogy semmivel sem tartja magát rosszabb pilótának Sennánál, sőt! Ugyanakkor már beletörődött abba, hogy a közvélemény szemében a brazil volt kettejük közül a jobb.
„Úgy tűnik, hogy ez már örökre így marad, a történelem része. Nézzék meg a többi csapattársamat. [John] Watson, [René] Arnoux, [Eddie] Cheever, Niki [Lauda], Keke [Rosberg], Stefan [Johansson], Nigel [Mansell], Jean [Alesi], és Damon [Hill]. Senki sem beszél róluk. Öt világbajnok csapattársam volt, úgyhogy ez kissé sajnálatos. De ez van. Manapság itt van a közösségi média, és mindenki a [Sennával közös] csatáinkról készült videókat nézi. Néha nem értem ezt, mert a pályafutásom nem csak két-három évből állt.”
A bosszú napja: Prost meg akarta ütni, de undorodott a védhetetlent húzó Sennától
Mielőtt 1988-ban Senna megérkezett a McLarenhez, Prost már megtapasztalhatta Lauda, Rosberg és Johansson társaságát is a garázs túloldalán, és mindegyikükkel jó kapcsolatot ápolt. Így aztán nagy sokk volt neki, hogy a brazil megjelenése nemcsak a pályán, hanem a hamar mérgezővé váló légkör miatt azon kívül is komoly kihívás elé állította.
„Csak 1988-ban, miután ugyanolyan autóban is láttam, tudtam meg, mennyire jó. Aztán az első közös tesztünkön, Imolában már láttam, hogy ez nehéz lesz – ismerte be, majd elárulta, hogy Senna érkezése a versenyzés iránit szeretetét is befolyásolta. – Nem mondanám, hogy ugyanúgy élveztem, nem hazudhatok. Azelőtt élveztem a versenyzést, a csatákat. Emlékezzenek rá, hogy Nelson [Piquet-vel] közösen mentünk nyaralni 1983-ban, abban az évben, amelyben a világbajnoki címért küzdöttünk. Keke hihetetlen volt, az egyik legjobb csapattársam. Az év elején mindenki azt mondta, hogy katasztrófa lesz. Aztán amikor Ayrton jött, elértünk egy bizonyos teljesítményszintet, az ember pedig nyilvánvalóan kicsit kevésbé élvezi. Tényleg rengeteget szenvedtem, úgyhogy nem lehet ugyanúgy élvezni.”
Prost tudta, hogy ki fog esni, de előtte megpróbálta tönkretenni Senna versenyét
Miként a két pilóta személyisége, úgy a versenyzéshez való hozzáállásuk is nagyon más volt. Senna többnyire úgy vélte, Istentől kapott joga, hogy csakis ő nyerhet, amit Prost nyilvánvalóan nehezen viselt. És mivel a brazil sokkal látványosabb stílust képviselt, a rajongókat is könnyebben állította maga mellé. Prostot ugyanakkor nem vakította el mindez, és a mai napig úgy véli, hogy volt csapattársa csak az időmérőkön volt jobb nála.
„Ayrton nagyobb magabiztosságot képviselt, míg én voltam a Professzor, sebészi pontossággal. Ő misztikus volt, az emberek pedig kedvelték ezt. Azon alkalmakkor, amiko olykor lenyűgözött, azok az időmérők voltak, de hogy pontosan hol, arra nem emlékszem. Versenykörülmények között soha. Soha. Versenykörülmények között és a bemelegítő edzésen az esetek nagy részében én voltam a gyorsabb.”
Miért járt volna jobban Prost, ha Senna legyőzi? – különleges F1-es tények és statisztikák (2. rész)