2024. február 28. 06:40
KezdőlapF1Miért járt volna jobban Prost, ha Senna legyőzi? – különleges F1-es tények...

Miért járt volna jobban Prost, ha Senna legyőzi? – különleges F1-es tények és statisztikák (2. rész)

-

Nemrég készítettünk egy cikket a Forma–1 különleges statisztikai adatairól, amelyek nem annyira ismertek a nagyközönség számára. Most újabb ilyen jellegű érdekességeket gyűjtöttünk össze, persze még mindig a teljesség igénye nélkül.

Különös egybeesések, tragikus véletlenek – íme a legfurcsább Forma-1-es tények és statisztikák

  • A Forma–1 történetében három olyan többszörös futamgyőztes van, aki csupán egy nagydíjon, illetve helyszínen tudott nyerni. José Froilán González a 1951-ben és 1954-ben Silverstone-ban, Bill Vukovich 1953-ban és 1954-ben az Indy 500-on, míg Maurice Trintignant 1955-ben és 1958-ban Monacóban diadalmaskodott.
  • Eddig 1101 futamot rendeztek a Forma–1-ben, de ha az összes pilóta futamgyőzelmeinek számát összeadjuk, akkor 3-mal nagyobb szám jön ki. Ennek az az oka, hogy 1957-ig megengedett volt a verseny közbeni autócsere, és háromszor is előfordult, hogy ez a győztes kocsi esetében is megtörtént. Így nyerhette az 1951-es Francia Nagydíjat Luigi Fagioli és Juan Manuel Fangio, az 1956-os Argentin Nagydíjat Luigi Musso és Fangio, az 1957-es Brit Nagydíjat pedig Tony Brooks és Stirling Moss. Érdekesség, hogy a párosok első tagjainak egyaránt ez volt az első győzelmük, a két olasz pilóta esetében ráadásul az egyetlen.

Kalapáccsal támadt ellenfelére a pilóta, aki még 50 év felett is futamot nyert az F1-ben

  • Fagioli azon öt versenyző közé tartozik, aki megnyerte pályafutása utolsó F1-es futamát, hiszen annyira feldühítette, hogy át kellett adnia az autót, hogy azonnali hatállyal otthagyta az F1-et. Három Indy 500-as pilóta szintén elmondhatja ezt magáról: Lee Wallard (1951) nem sokkal a diadala után megsérült, és be kellett fejeznie a karrierjét, Sam Hanks (1957) a siker után bejelentette, hogy többet nem versenyez Indianapolisban, míg Jim Rathmann (1960) az utolsó olyan Indy 500-at nyerte meg, amely beleszámított a Forma–1-es vb pontversenyébe. A névsort Jim Clark egészíti ki, ám esetében rendkívül szomorú okról van szó: az 1968-as Dél-afrikai és Spanyol Nagydíj közötti hosszú szünet alatt életét vesztette egy F2-es futamon. Természetesen ha Max Verstappen valamilyen oknál fogva nem indulna el több F1-es viadalon, ő is csatlakozna a felsoroltakhoz.

Megérezte saját halálát az F1 történetének egyik legnagyobb versenyzője?

  • Clark jó néhány rekordot megdöntött pályafutása során, és akad pár, amelyeket a mai napig tart. Ezek közül az egyik kevéssé ismert, hogy övé a legtöbb pole pozíció egy olyan nagydíjon, illetve pályán, ahol az adott pilóta egyszer sem tudott nyerni. Monacóban ugyanis 1962-ben, 1963-ban, 1964-ben és 1966-ban is övé volt a rajtelsőség, de a technika ördöge mindannyiszor cserben hagyta. 1965-ben pedig azért nem volt esélye a hercegségben, mert az Indy 500 miatt kihagyta azt a fordulót.

60 éve ezen a napon született a megdönthetetlennek tűnő F1-es rekord, de aztán jött Verstappen

  • Szintén a Lotus versenyzőjéhez, illetve a 4-es számhoz kapcsolódik egy másik elképesztő adat. Dan Gurney négy futamgyőzelemig jutott az F1-ben, amelyek közül mindegyikről elmondható, hogy Clark indulhatott a pole-ból.

Spontán bőrig áztatta főnökét, hagyomány lett belőle az autósportban

  • Az 1959-es Brit Nagydíj hétvégéjén nem kevesebb mint négy, azonos vezetéknévvel rendelkező pilóta vett részt, ráadásul úgy, hogy nem volt köztük családi kötelék. Henry, Mike, Trevor és Dennis Taylor egyaránt először voltak ott a mezőnyben, igaz, mindannyian F2-es autóval. A versenyre csupán előbbi kettő kvalifikálta magát: Henry a tizenegyedik helyen ért célba, míg Mike technikai hiba miatt feladta a versenyt.
  • Az akkoriban a Brabham csapatfőnökeként és egyben Jochen Rindt menedzsereként tevékenykedő Bernie Ecclestone 1968-ban a következőt mondta ügyfelének: „Ha meg akarod nyerni a világbajnokságot, a Lotusnál jobbak az esélyeid, mint a Brabhamnél. Ha életben akarsz maradni, jobbak az esélyeid a Brabhamnél, mint a Lotusnál.” Az osztrák versenyző 1969-ben végül a Lotushoz igazolt, majd az egy évvel későbbi monzai hétvégén halálos balesetet szenvedett, majd ő lett az F1 egyetlen posztumusz világbajnoka.

Majdnem vérfürdővé változtatta a Városligetet, óvatossága miatt halt meg az F1 posztumusz bajnoka

  • Jackie Stewart különös kapcsolatban áll a 11-es számmal. 11-én született, 11 évvel a Forma–1-es világbajnokság kezdete előtt. Ő lett a sportág történetének tizenegyedik világbajnoka, amit pályafutása tizenegyedik győzelmével biztosított be. Az 1971-es Kanadai Nagydíjon pedig a 11-es rajtszámú autóval szerezte meg karrierje tizenegyedik pole pozícióját.
  • A brit versenyző három világbajnoki címet szerzett pályafutása során, és mind az 1969-es, mind az 1971-es, mind az 1973-as elsősége után 392 napig, azaz 56 hétig mondhatta magát címvédőnek, vagyis ennyi idő telt el aközött, hogy ő, illetve a következő évet megnyerő versenyző bebiztosította végső győzelmét.
  • Stewart utolsó csapattársa François Cevert volt, akinek egy látnok megjósolta, hogy bár sikeres lesz, nem fogja megérni a 30. születésnapját. A francia pilóta egy futamgyőzelemig jutott, majd az 1973-as USA Nagydíj időmérőjén halálos balesetet szenvedett – négy és fél hónappal a harmadik iksz betöltése előtt.

Az F1 egyik legborzalmasabb balesete volt – Jackie Stewartot a mai napig kísértik a történtek

  • Cevert Watkins Glenben aratta pályafutása egyetlen F1-es győzelmét, ott, ahol két évvel később életét vesztette. Ronnie Peterson sorsa hasonlóan alakult: a svéd versenyző kizárólag az Olasz Nagydíjat tudta háromszor is megnyerni, majd 1978-ban ezen a futamon szenvedett végzetesnek bizonyuló balesetet.

45 éve halt értelmetlen halált a Forma-1 egyik legnépszerűbb pilótája

  • Sokak szerint a francia pilóta lehetett volna hazája első világbajnoka, ha életben marad. Franciaországnak végül további 12 évet kellett várnia a végső győzelemre, amely október 6-án vált biztossá Alain Prostnak köszönhetően – Cevert halálának évfordulóján.
  • A később négyszeres világbajnokká váló Professzor már korábban is közel került a végső győzelemhez. Különösen 1984-ben, amikor jobban járt volna, ha Monacóban kikap Ayrton Sennától, és a második helyen fut be. Hogy ez hogyan lehetséges? Nos, úgy, hogy a francia versenyző a szakadó eső miatt folyamatosan integetett, hogy intsék le a futamot, amit a 32. körben Jacky Ickx meg is tett, ám így csak félpontokat osztottak. A francia így 4,5 egységgel gazdagodott, miközben ha egy teljes értékű futamon befut másodikként, 6-ot kapott volna. Az idény végén mindössze fél ponttal kapott ki csapattársától, Niki Laudától.

Ilyen volt Senna első éve a Forma-1-ben – a volt versenymérnök nem mindennapi visszaemlékezése

  • Az osztrák versenyző ebben az évben úgy ért fel a csúcsra, hogy egyetlen pole pozíciót sem szerzett a szezonban. Ezt azóta senkinek nem sikerült összehoznia, és előtte is csak az 1967-es világbajnok Denny Hulme-nak jött össze. Lauda azonban abból a szempontból felül(- vagy alul)múlta az új-zélandi pilóta teljesítményét, hogy neki még az első sorba sem sikerült kvalifikálnia.

260-nál kapott szívrohamot és halt meg verseny közben az F1 egyetlen új-zélandi világbajnoka

  • Michele Alboreto 1984 és 1988 között öt évet töltött el a Ferrarinál. Az olasz versenyző végig a 27-es rajtszámmal versenyzett. Utolsó két évében Gerhard Berger volt a csapattársa, aki az istállónál töltött első korszakában a 28-as autóval állt rajthoz. Az olasz pilóta a huszonhetedik, míg az osztrák a huszonnyolcadik olyan versenyző volt, aki egy Ferrari volánja mögött nyert F1-es futamot.
  • Ebben az időszakban versenyzett Andrea de Cesaris is, aki leginkább arról ismert, hogy a legtöbb futamon vett részt úgy, hogy egyszer sem állhatott a dobogó tetején. Ezt idén Nico Hülkenberg minden bizonnyal megdönti, egy másikat viszont aligha fognak megközelíteni: az olasz pilóta az 1986-os Ausztrál és az 1988-as Kanadai Nagydíj között zsinórban 22 alkalommal esett ki. Igaz, egy dobogót így is begyűjtött, hiszen az 1987-es spái versenyen az utolsó körben kifogyott az üzemanyaga, de a negyedik helytől lefelé a futamgyőztes Prost mindenkit lekörözött.

Szaltózott az F1 egyik legkínosabb rekordjának tartója, majd emiatt kirúgták, de kiderült, hogy mégsem

  • Négy olyan pilóta volt az F1-ben, akik egynél több pole pozíciót szereztek, de nem nyertek futamot. A rekord a minden idők egyik legpechesebb versenyzőjének tartott Chris Amoné 5-tel, őt követi Jean-Pierre Jarier és Teo Fabi 3-3-mal, majd Stuart Lewis-Evans következik kettővel. Az olasz pilótának ráadásul azt a „bravúrt” is sikerült összehoznia, hogy a három rajtelsősége ellenére egyetlen kört sem fejezett be az élen.

Élete első pole-ja után részt sem vehetett a futamon, és még nem volt vége a pilóta pechsorozatának

  • A 2012-es Belga Nagydíjon történt rajtbalesetre vélhetően sokan emlékeznek, ahogyan arra is, hogy Romain Grosjean manővere Lewis Hamilton, Sergio Pérez és Fernando Alonso versenyét tette tönkre. Azt viszont kevésbé szokták emlegetni, hogy a következő, monzai viadal után ők hárman végeztek a dobogón ebben a sorrendben, miközben a francia pilóta letöltötte az eltiltását.
  • A 2013-as Ausztrál Nagydíjon a Forma–1 történetében először és eddig utoljára fordult elő, hogy (az aktuális helyzet szerint) egy egyszeres világbajnok végzett az első, egy kétszeres a második, és egy háromszoros a harmadik helyen. Akkor a 2007-es győztes Kimi Räikkönen nyert Alonso (2005, 2006) és Sebastian Vettel (2010, 2011, 2012) előtt. Ilyesmi idén biztosan nem fog történni, hiszen nincsen egyszeres világbajnok a mezőnyben.
  • Vettel mutatott be szép felzárkózásokat a mezőny hátuljáról, gondoljunk csak a 2012-es Abu-dzabi és Brazil, illetve a 2019-es Német Nagydíjra. Ennek ellenére úgy vonult vissza, hogy az 53 futamgyőzelmének mindegyikét úgy érte el, hogy az első három rajthely valamelyikéről kezdte meg a versenyt.
  • Az F1-ben mindössze egyszer fordult elő, hogy valaki az adott évben zsinórban négy futamot nyert, de nem lett világbajnok. Ez a szezon 2016 volt, amikor Hamilton elbukta a vb-címet csapattársával, Nico Rosberggel szemben. A brit pilóta ráadásul két négyes sorozatot is produkált ebben az idényben.
  • A hétszeres világbajnoknál érdekes mintázatot ad a csapattársaival eltöltött idő. Amikor 2007-ben debütált, Alonso volt a másik garázsban, de ez mindössze egy évig tartott. Aztán Heikki Kovalainennel kettő, Jenson Buttonnal három, Rosberggel négy, Valtteri Bottasszal pedig öt éven át vezetett ugyanolyan autót. George Russell-lel tehát hat szezont kellene eltöltenie ahhoz, hogy folytatódjon a sorozat, de ez nem fog megvalósulni, hiszen jövőre a Ferrarihoz igazol.

Hivatalos: Lewis Hamilton a Ferrarihoz igazol

  • A Forma–1-ben mindössze 16-szor fordult elő, hogy egyazon hétvégén valaki megszerezte pályafutása első pole pozícióját, majd egy másik pilóta az első futamgyőzelmét. Legutóbb a 2022-es São Pauló-i Nagydíjon történt ilyen, amikor Kevin Magnussen bizonyult a leggyorsabbnak az időmérőn, a futamot pedig Russell nyerte. Érdekesség, hogy ez nyolc-nyolc alkalommal esett meg az Indy 500-on, illetve „normál” versenyen úgy, hogy előbbiből összesen 11-et rendeztek az F1-ben, utóbbiból pedig 1090-et.
  • Ha az előző statisztikába belevesszük a leggyorsabb kört is úgy, hogy ezt egy harmadik különböző személynek kell elérnie, szintén először, akkor az Indy 500-akat nem számítva csak egyszer fordult elő ilyen. Az 1968-as Francia Nagydíjon Rindt gyűjtötte be a rajtelsőséget, Jacky Ickx a futamgyőzelmet, míg a leggyorsabb kört Pedro Rodríguez futotta meg.

Friss