Esteban Ocon elárulta, néha túlságosan is kemény csatákat vívtak Max Verstappennel gokartos korukban. A francia versenyző később nagyon nehezen dolgozta fel, hogy hiába győzte le ellenfelét, mégis a holland pilóta debütálhatott az F1-ben, neki pedig veszélybe került a pályafutása.
Max Verstappennek és Esteban Oconnak megvoltak a közös pillanatai pályafutásuk során. Ezek közül a legemlékezetesebb egyértelműen a 2018-as Brazil Nagydíjon történt, amikor a Red Bull versenyzője vezetett, de a francia pilóta megpróbálta visszavenni a körét vele szemben, ám a manővernek az lett a vége, hogy mindkettőjüket megforgatta. A leintés után aztán a mostani címvédő nem is tudta türtőztetni magát, és elkezdte lökdösni riválisát, amiért meg is büntették.
Verstappen wasn’t happy when Ocon made a move on him at Turn 2 in Brazil back in 2018 👀 pic.twitter.com/V6XMzkTdzO
— ESPN F1 (@ESPNF1) November 15, 2022
Azonban a két versenyző már jóval korábban találkozott a pályán, persze még bőven nem az F1-ben. Először 2011-ben, még gokartos korukban versenyeztek egymás ellen, majd három évvel később a Forma–3-as Európa-bajnokságon küzdöttek meg a bajnoki címért. Verstappent pedig természetesen édesapja, Jos Verstappen kísérte a futamokra, aki abban tért el a többi apukától, hogy közel tíz éven át versenyzett a Forma–1-ben.
„Akkoriban mindenki tartott egy kicsit Jostól és Maxtól, mert Jos korábban az F1-ben versenyzett, és arról [volt] ismert, hogy mennyire heves és ijesztő tud lenni, amikor más fiatal gyerekekkel beszélget a gokartpályákon – idézte fel azt az időszakot Ocon a ’High Performance’ podcastban. – Én és az apám viszont soha nem féltünk, mert mi csak versenyezni akartunk. Nagyon keményen versenyeztünk, és időnként átléptük a határokat bizonyos futamokon. Néha nem ott értünk célba, ahol kellett volna, mert nagyon kemény volt a küzdelem, de ennek révén sokat tanultam a versenyzésről, és remélem, hogy ő is sokat tanult. A 2011-es gokartozás után három év szünet következett, majd az F3-ban találkoztunk, a bajnoki címért versenyeztünk. Ott is kemény volt a versenyzés. Mindig is élveztem a versenyzést Maxszal. Mindig menőnek tartottam a kemény versenyzést, egymás mellett, nagyon közel lenni. Erről szól a versenyzés, és nincs semmi más, ami ennyire izgalomba hoz.”
Bár a 2014-es szezonban Verstappen nyerte a legtöbb futamot, a bajnoki tabella élén Ocon végzett, sőt, elsőségét már egy fordulóval, azaz három versennyel a vége előtt bebiztosította. Ennek ellenére pályafutása nagy veszélybe került, de felvette a kapcsolatot egy akkori és egy későbbi F1-es csapatfőnökkel. Végül 2015-ben bekerült a most a Ferrarit irányító Frédéric Vasseur korábbi csapatához, az ART-hez, majd a Toto Wolff által vezetett Mercedes juniorprogramjába.
„Ez volt az a pillanat, amikor ki akartam szállni, és apámmal akartam dolgozni szerelőként, mert nem volt pénzem folytatni a programot, amelyben részt vettem: a Lotus F1 Junior Teamet és a Gravity Sport Managementet – emlékezett vissza. – Ebben a 2014 és 2015 közötti átmenetben folyamatosan hívogattam telefonon Totót, hogy van-e valamilyen megoldás számomra. Abban az évben találkoztam vele, mert Mercedes-motorral nyertem az F3-ban, és Totóval, valamint Fred Vasseurrel találtunk egy megoldást, hogy folytathassam a versenyzést, és indulhassak GP3-ban. Azt a bajnoki címet is megnyertem. Így kerültem be a Mercedes juniorprogramjába, onnantól kezdve újra jó úton voltunk.”
Ocon végül a 2016-os Belga Nagydíjon debütálhatott az F1-ben a Manor színeiben. Ekkorra viszont Verstappen már a Red Bullnál versenyzett, miután ő már 2015-ben bemutatkozott a Toro Rossónál. A francia pilóta pedig ezt nem érezte igazságosnak, hiszen a későbbi háromszoros világbajnok nemcsak tőle, hanem végül Tom Blomqvisttól is kikapott az egy évvel korábbi F3-as Európa-bajnokságban.
A Mercedes egyik hiányossága vezetett oda, hogy nem tudták leigazolni Verstappent
„Azt, hogy Max nem nyerte meg a bajnoki címet, majd harmadik lett, aztán az F1-be került, nekem pedig nem is volt lehetőségem folytatni a versenyzést, nagyon nehéz volt lenyelni – fogalmazott. – Abban az időszakban nagyon dühös voltam, nagyon nehéz volt. Számomra ez nem volt igazságos. Nem azt mondom, hogy az F1-be kellett volna mennem, mert mindig hittem abban, hogy eljön az én időm, ha keményen dolgozom, és meglesznek az eredményeim. Azokban a pillanatokban viszont nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán folytatom a versenyzést, és számomra ez nem volt fair. Örülök, hogy minden fickó látta, hogy ez nem igazságos, és találtak megoldást arra, hogy folytathassam.”