19 éve ezen a napon Kimi Räikkönen először és utoljára nyert Monacóban, miközben világbajnoki riválisát ketten is megelőzték egy olyan pályán, amelyen szinte lehetetlen előzni. Michael Schumacher pedig a pontszerzésért küzdött oroszlánként, amivel öccsénél és csapattársánál is kihúzta a gyufát.
2005. május 22-én ezen a napon rendezték a Forma–1 V10-es korszakának utolsó Monacói Nagydíját, amely a Hercegség utcáin oly sokszor látott unalmas vonatozás helyett pazar előzéseket és egy kis botrányt is hozott. Utóbbi persze semmi nem volt ahhoz, képest, ami egy évvel később történt (Michael Schumacher a 2006-os monacói időmérőn parkolt le a Rascasse-ban), de most is a hétszeres világbajnok kellett hozzá, és mint azt a német pilóta akkori csapattársa, Rubens Barrichello nemrég elhintette, a 19 évvel ezelőtti események vezethettek az ő idő előtti távozásához Maranellóból. Na de vissza a hétvége kezdetére.
A 2005-ös szezonra jócskán a feje tetejére állt a Forma–1, hiszen bevezették a kerékcsere nélküli futamokat, ami azt jelentette, hogy a versenyzőknek az időmérő edzést és a futamot ugyanazzal a szett gumival kellett teljesíteniük – amennyiben bizonyíthatóan sérült valamelyik abroncs, vagy a túlzott kopás, illetve egyéb indok miatt veszélyessé vált pályán maradni, engedélyezett volt a csere –, ami kihúzta a szőnyeget az azelőtti hat szezonban hat konstruktőri és öt egyéni világbajnoki címet nyerő Ferrari alól.
A maranellóiak 2004-ben elképesztő dominanciával söpörtek le mindenkit, 2005-ben az első öt verseny után azonban csak a konstruktőri összetett 5. helyén szerénykedtek. Noha Imolában felcsillant a remény, hogy visszatérhetnek a győztes útra, a barcelonai futam bizonyította, hogy ez csak egyszeri fellángolás volt, így Monacótól sem várhattak csodákat.
Hajvágásért könyörgő csapatfőnök és egy legendás csata – 19 éve volt a 2005-ös imolai futam
Majdnem tragédiával indult a hétvége
Tudjuk, a majdnem az, az nem az, de tényleg csak a csoda segített abban, hogy vasárnap ne gyászszünet előzze meg a 2005-ös Monacói Nagydíjat. Ezen a hétvégén az F1 betétsorozataként szerepelt ugyanis a Formula Renault 3.5, amelynek csütörtöki szabadedzésén bizonyos Pastor Maldonado kis híján tragédiát okozott.
Matteo Meneghello elveszítette az uralmát az autója fölött a Massenet-kanyarban, majd a falnak ütközött. Az olasz versenyző ezután kiugrott a kocsiból és átszökkent a védőkorláton, a pályabírók pedig megkezdték a munkát – mialatt mentették az autót, összesen 19 kocsi haladt el a baleset helyszíne mellett, majd érkezett a 19 esztendős Maldonado.
A venezuelai utólagos elmondása szerint nem vette észre a sárga zászlót, ezért az utolsó pillanatban a fékbe taposott, amitől az autója keresztbe állt, és a jobb hátsó kerék elsodorta a Meneghello autójának orránál álló pályabírót, aki a rongybabaként szaltózott egyet a levegőben, majd elterült az aszfalton (az már csak hab a tortán, hogy egy másik versenyző ezután szintén alig tudott megállni, majd megpróbálta átpasszírozni magát Maldonado autója és a földön fekvő férfi között).
A később a Forma–1-ig jutó, ott 2012-ben futamot nyerő Maldonadót az eset után 9 versenyre tiltották el, és szó volt arról is, hogy Monacóban soha többet nem versenyezhet. Ez végül nem következett be, és az ironikus az egészben az, hogy mindig is nagyon jól szerepelt a Hercegségben – 2009-ben a GP2-ben nyerni is tudott ott.
Ami a beavatkozót, Gilles Porcier-t illeti, két csigolyája törött el, és három hónapig kellett mozdulatlanul feküdnie, de mint az esetről a YouTube-ra feltöltött alábbi videó alatt bő egy héttel ezelőtt kommentben elárulta, a mai napig pályabíróként dolgozik a monacói F1-es futamokon, és az idei versenyen is ott lesz, ráadásul ugyanott, a Massenet-kanyarban.
Na de most vissza az F1-hez!: a csütörtöki első szabadedzésen Juan Pablo Montoya végzett az élen a McLarennel Fernando Alonso, Christian Klien és Michael Schumacher előtt, majd a második tréningen Alonso állt az élre, és Wurz (a McLaren pénteki tesztpilótája), Coulthard, Fisichella, Montoya, Räikkönen volt mögötte a sorrend.
A program a pénteki szünnap után szombaton folytatódott, és amellett, hogy ismét kezdett kirajzolódni a McLaren-Renault-csata az élen, a negyedik edzésen (aznapi második) történt egy hajmeresztő eset – Montoya úgy gondolta, jó ötlet egy korábbi sérelem miatt büntetőfékezéssel elégtételt venni, aminek könnyedén lehetett volna az a vége, hogy Jacques Villeneuve lerepül a kikötőbe, vagy a kaszinóba, esetleg a pálya melletti épületbe csapódik.
Elfeledett monacói pillanat: amikor Montoya hülyesége majdnem megölt egy világbajnokot (videó)
Az első, még csupán arra a 3 körre (egy kivezető, egy mért, egy levezető) tankolt autóval teljesített időmérő edzésen Räikkönen mindenkit állva hagyott, és 1:13.644-gyel Alonsót is közel 5 tizeddel előzte meg. A két vb-aspiráns mögött Webber–Fisichella, illetve Heidfeld–Trulli ideiglenes második sor alakult ki, míg a Ferrarik a vert mezőnyben végeztek (Barrichello 10., Schumacher 11.), Ralf Schumacher pedig a Tabac-kanyarban rommá törte a Toyotáját.
Persze ezzel még nem volt vége, ebben az évben ugyanis még két időmérőt rendeztek egy versenyhétvégén (1995 után 2003-ra tért vissza ez a gyakorlat), de ismét csavartak egyet a dolgon, hiszen a második kvalifikációt áttették vasárnap délelőttre, és a két időmérő összesített eredménye határozta meg a rajtsorrendet (Monaco után aztán szakítottak ezzel a lebonyolítással, és onnantól kezdve csak egy időmérő volt, szombaton).
Räikkönen tehát közel 5 tizedes előnnyel gazdálkodhatott, azaz a McLarennek volt mozgástere a taktika terén, ők pedig meg is locsolták benzinnel az MP4/20-ast, amely így végül csak 0,083 másodperccel szerezte meg a pole-t Alonso előtt. Webber maradt a 3., Fisichella pedig a 4., míg Trulli megelőzte Heidfeldet, Schumacher pedig feljött a 8. helyre.
Räikkönent nem lehetett elkapni, de hátrébb volt minden
A McLaren finnje eljött az élen a rajtnál, míg Alonso besorolt a második helyre Fisichella, Trulli, és az 5. helyre visszaeső Webber előtt. Ezután beindult a Monacóra jellemző vonatozás, de csak a 23. körig, amikor Christijan Albers keresztbe állt a Mirabeau-kanyarban és teljesen eltorlaszolta a pályát. Az utána érkezőknek így állóra kellett fékezniük az autót, ami Michael Schumachernek nem ment zökkenőmentesen, és hátulról eltalálta Coulthardot. A Red Bull veteránjának futama ezzel véget ért, míg a német mehetett új első szárnyért a bokszba.
Természetesen beküldték a biztonsági autót, amit kihasználva mindkét Renault és Williams-BMW kiállt tankolni, Räikkönen és Trulli azonban kint maradt, így az újraindításnál ők ketten álltak az első két helyen, míg Alonso volt a harmadik. Ez ránézésre erős helyzetbe hozta a spanyolt, csakhogy a finn autójában még jócskán volt benzin, Trulli pedig az újraindítás után feltartotta a Renault-t.
Räikkönen és a McLaren számításait a Minardiját a 29. körben az alagút kijáratában rommá törő Patrick Friesacher húzhatta volna keresztül, ám mivel az osztrák kicsúszott a szervizútra, nem kellett ismét beküldeni a Safety Cart. A Jégember végül a 42. körben ejtette meg első és egyetlen kiállását, majd simán visszajött az élre, és innen már csak az autóját beosztva elgurult a célig.
Räikkönen zsinórban másodszor nyert, Monacóban pedig először ünnepelhetett első helyet
Mögötte azonban nem unatkoztak a többiek, és többször is bizonyították, hogy Monacóban igenis lehet előzni – Michael Schumacher a Loews-hajtűben bújt be a később az alagút kijáratában szintén falnak vágódó Liuzzi mellé; Villeneuve a St. Devote-ban próbálkozott optimista manőverrel csapattársa, Felipe Massa ellen, és tette tönkre mindkettejük futamát; Trulli és Montoya pedig szintén a Loews-ben ment el egyszerre Fisichella mellett, akit az alagút bejáratánál Barrichello és Schumacher is megelőzött.
Persze ehhez hozzátartozik, hogy a két Renault-n vészesen fogyott a hátsó gumi, mivel itt visszaütött az R25-ös kiemelkedő hátsó tapadása és nyomatéka, így a második helyen autózó Alonso is nehéz percek elé nézett, mert őt a két Williams-BMW szorongatta. A tempókülönbség akkorának bizonyult, hogy a leendő kétszeres világbajnok agresszív védekezése sem volt elég Heidfeld és Webber visszaveréséhez, így előbb a német ültette be a hintába Alonsót az alagút utáni sikánban, majd második próbálkozásra az ausztrál is elment mellette.
A két előzést IDE KATTINTVA lehet visszanézni.
Barrichello és Ralf Schumacher is megsértődött
Ezzel a lényegi kérdések eldőltek, mert bár a 4. helyre visszaeső Alonsót a Montoya vezette boly is utolérte, többen már nem tudtak elmenni mellette. Ellenben Michael Schumacher az utolsó körben az alagút utáni sikánban bevetődött Barrichello mellé és átvette a 7. helyet, majd a célegyenesben jobb kigyorsítással még öccse mellett is megpróbált elslisszolni, de jött a célvonal.
Schumacher előzése Barrichello ellen:
Noha Schumacher manővereiben nem volt semmi kivetnivaló, utólag Barrichello és Ralf Schumacher is igen furcsán nyilatkozott, és mindketten megsértődtek azon, hogy a hétszeres világbajnok próbált versenyezni. „Mit mondhatnék… Mindenki tudja, Michael milyen forróvérű pilóta, az utolsó centiméterig harcol. Elképesztően veszélyes volt, amit csinált, de ezt nem fogom az orrá alá dörgölni, úgysem fogná fel, hogy miről beszélek” – füstölgött a Toyota versenyzője.
Az idősebbik Schumacher-testvér érthető módon nem látott problémát abban, hogy előzni akart egy autóversenyen. „Ez itt verseny, nem sétakocsikázás, hat századdal voltam mögötte, ilyen távolságból pedig nyugodtan lehet támadni. Én ilyen vagyok, ahol lehet, próbálkozom, ehhez hozzátartoznak az ilyen szituációk is” – nyilatkozta, mire Ralf még keményebben vágott vissza.
„Jól tudom, hogy nem sétakocsikáztunk, de ilyen helyzetben már senki nem előz. Könyörgöm, még egy milliméter, és egyikünk halott! Michael néha kikapcsolja az agyát, nem gondolkodik, és azt hiszi, hogy mindenki elengedi őt, pedig nem” – mondta az ifjabbik Schumacher, akinek szavai alapján joggal juthat eszünkbe, hogy belőle miért nem lett világbajnok.
Hasonló gondolatok merülhetnek fel Barrichello szavainak hallatán is, mivel ő is úgy vélte, hogy ilyen helyzetben már túl kockázatos volt az egyébként teljesen tiszta előzés. „Egy világbajnoknak lehetne annyi esze, hogy nem kockáztat feleslegesen. Mindketten kieshettünk volna. Én biztosan nem vállaltam volna be egy hasonló manővert, Michael túlságosan nagy rizikót vállalt” – mondta a brazil, aki később sem nyugodott le, és a Gazzetta dello Sportnak elárulta, hogy bár Schumacher a verseny utáni hétfőn felhívta őt a szülinapja alkalmából, a véleménye nem változott meg.
„Valóban, Michael felhívott, de emiatt nem változott meg a véleményem az esetről, és ezt neki is megmondtam. Igyekeztem meggyőzni, de ő mindig azt gondolja, ami neki tetszik. Az utóbbi években több hasonló esetünk is volt, és nekem kellett vigyáznom rá és a csapat érdekeire is. Ha csak egy pillanatra is összeértek volna az autóink, mindketten a szalagkorlátnak ütköztünk volna, és elveszítjük azt a három pontot is, amit addig összekapartunk. Három pont nem sok, de mostanában ennyivel kell megelégednünk”.
Barrichello szerint, ha fordítva történt volna a dolog, „a világból is kiűztek volna”, majd közölte: „a jövőben nem úgy tekintek Michaelre, mint a csapattársamra, hanem mint az egyik riválisomra”.
Ezek után nem meglepő, hogy a maranellóiakat a 2000-es idény óta erősítő pilóta nem töltötte ki 2006 végéig szóló szerződését, és 2005 után távozott a Hondához, de arra csak tavaly utalt egy interjúban, hogy valószínűleg ez az eset vezetett mindehhez.
Barrichello a könyvében fogja elárulni, pontosan miért hagyta ott a Ferrarit