back to top
2024. június 20. 15:15

KezdőlapF1Tömegbalesettel indult 50 éve a Monacói Nagydíj, de nem ezért gyászolt a...

Tömegbalesettel indult 50 éve a Monacói Nagydíj, de nem ezért gyászolt a Forma–1

-

50 évvel ezelőtt rendezték az 1974-es Monacói Nagydíjat, amely tömegbalesettel indult, és Ronnie Peterson győzelmével ért véget. Ugyanezen a napon halt bele sérüléseibe az a pilóta, aki balesete nélkül talán szintén ott lehetett volna a hercegségben.

Fél évszázada két fontos esemény történt, amelyek egyaránt a Forma–1-hez kapcsolódnak. Az egyik az 1974-es Monacói Nagydíj, amelyet napra pontosan 50 esztendővel ezelőtt rendeztek meg, és amelyen csupán kilencen értek célba. Egyvalaki viszont már nem lehetett ott, ugyanis azokban az órákban vesztette életét egy korábbi baleset következtében.

Ami a versenyt illeti, a pole pozíciót Niki Lauda szerezte meg, 3 tizeddel megelőzve Clay Regazzonit, akinek köszönhetően a Ferrari kisajátította az első sort. Mögöttük Ronnie Peterson és Patrick Depailler volt a sorrend, de utóbbinál motort kellett cserélni, amit nem tudtak időben végrehajtani, így a rajtrács végére száműzték.

Honfitársa, Jean-Pierre Jarier élt a lehetőséggel, és lerajtolta a svéd versenyzőt, ahogyan a Ferrarik között is helycsere történt. A Sainte Devote-on még probléma nélkül átment a mezőny, a Massanet felé tartó vágtában viszont óriási káosz alakult ki a hátsó régióban. A láncreakciót Denny Hulme idézte elő, aki megpróbált bebújni Jean-Pierre Beltoise mellé, ám kettőjüknek már nem volt hely. Emiatt az 1967-es világbajnok a falnak csapódott, míg ellenfelének eltört a felfüggesztése.

Embed from Getty Images

Itt azonban még messze nem volt vége: a mögöttük érkezők beletapostak a fékbe, ám Vittorio Brambilla túl későn reagált, így belerohant Arturo Merzarióba, aki így eltalálta Brian Redman autóját, amely Carlos Pacénak ment neki, Jacky Ickx szárnya pedig a brazil pilóta kocsija miatt sérült meg. Tim Schenken át tudott vergődni a romokon, ám a túlságosan is optimista Vern Schuppan hátulról felöklelte őt.

A kilenc érintettből négyen egyáltalán nem tudtak továbbmenni, míg Beltoise és Brambilla a bokszutcáig jutottak, és ott adták fel a versenyt, Hasonló sors várt Schenkenre is, csak ő éppen a kikötőnél állt meg, és ott szállt ki az autójából. Összesen tehát heten estek ki az 1. körben, csak Ickx és Schuppan voltak képesek érdemben folytatni a körözést, bár befejezni ők sem tudták a viadalt.

Manapság egy ilyen után szinte biztos, hogy félbeszakítanák a versenyt, ám akkoriban más idők járta, és folytatódhatott a küzdelem. A 3. körben Peterson megelőzte Laudát, és már Laudát vette volna üldözőbe, ám a Rascasse-ban megcsípte a falat, ezért megpördült. Jarier így könnyedén visszavette a harmadik helyet, ahogyan Jody Scheckter és Mike Hailwood is el tudott menni a Lotus mellett, Carlos Reutemann-nak, viszont ez nem sikerült: az argentin versenyző nekiment Petersonnak, de ő húzta a rövidebbet, és a falnak vágódott.

Az akkor 30 éves pilóta viszont versenyben maradt, és próbált visszazárkózni az élmezőnyre. Hailwooddal nem kellett vesződnie, hiszen a kilencszeres gyorsaságimotoros-világbajnok szintén összetörte az autóját, Scheckter mellett pedig el tudott menni. A 21. körben pedig Regazzoni hibázott, aki ugyancsak megforgott a Rascasse-ban, és visszaesett az ötödik helyre. Lauda így átvette a vezetést, Peterson pedig már a harmadik pozícióban haladt.

Embed from Getty Images

Utóbbi hadjárata tovább folytatódott, és a Sainte Devote-ban Jarier-t is maga mögé utasította. Lauda ekkor 5 másodperccel vezetett, és bár vetélytársa gyorsabb volt nála, a későbbi háromszoros világbajnok mindent megtett annak érdekében, hogy maga mögött tartsa. Ez egy ideig sikerült is, ám a 33. körben a Mirabeau kijáratánál gyújtáshiba lépett fel, így Peterson átvette a vezetést, míg a Ferrari az Uszodánál végleg megadta magát.

Innentől kezdve a svéd versenyző könnyedén nyert, előnye közel fél perc volt Scheckter előtt, aki azért tudta megelőzni Jarier-t, mert a Shadow pilótája a sikánnál véletlenül kikapcsolta a gyújtást. Mögöttük Regazzoni, Emerson Fittipaldi és John Watson lett a pontszerzők sorrendje, utóbbi kettő már körhátrányban ért célba. Az év későbbi világbajnoka ezzel hat forduló után 24 ponttal vezette a tabellát, 2-vel megelőzve Regazzonit és 3-mal Laudát.

Gyászolt az F1

Ugyanezen a napon, a futam óráiban életét vesztette Silvio Moser, aki 1966 és 1971 között jó néhány nagydíjhétvégén részt vett. Sőt, nem sokkal korábban tért volna vissza a mezőnybe, így könnyen lehet, hogy Monacóban is versenyzett volna. A sors azonban másképp rendelkezett, és 31 nappal a hercegségbeli futam előtt végzetes balesetet szenvedett.

Moser 1941. április 24-én született Zürichben. Miután a Formula Juniorban, a Forma–3-ban, a Formaa–2-ben és sportautózásban is szép eredményeket ért el, az F1-ben is lehetőséget kapott. „Big Silv”, vagyis magyarul „Nagy Silv” az 1966-os Német Nagydíj hétvégéjén kapott először lehetőséget, de akkor egyrészt F2-es autóval indult, másrészt a futamon nem vett részt.

Később további tizenkilenc alkalommal volt ott a mezőnyben, ebből tizenkétszer állt rajthoz a versenyen, kétszer pedig pontszerző helyen ért célba. Az 1968-as Holland Nagydíjon ötödikként, míg a következő évi Watkins Glen-i megmérettetésen hatodikként intették le. Érdekesség, hogy az 1970-es charade-i hétvégén – amikor egyébként nem kvalifikált a versenyre – maga Mauro Forghieri, a Ferrari legendás technikai igazgatója ment át a garázsába, hogy segédkezzen az összetört autó megjavításában.

Utolsó futamát 1971-ben teljesítette Monzában, de tervben volt, hogy az április 28-án esedékes Spanyol Nagydíjon visszatér a mezőnybe. Három nappal korábban azonban részt vett a Monzai 1000 km-es futamon. Hogy miért egy csütörtöki napon rendezték a futamot, arra az a válasz, hogy Olaszországban akkor ünneplik a felszabadulás napját, ezért munkaszüneti nap volt.

Embed from Getty Images

Moserék sokáig kifejezetten jól szerepeltek, és a 174 körös 144. körében vezettek a 2000 köbcentiméteres kategóriában. Ekkor viszont az események tragikus fordulatot vettek: az Ascari-sikánból kifelé menet egy felfüggesztéshiba miatt az autó a svájci versenyzővel a volán mögött hirtelen kitört jobbra, a korlátnak csapódott, majd eltalált egy autót, amely a futam elején meghibásodott, és azóta a pálya mellett állt.

Moser súlyos belső és feji sérüléseket szenvedett, amiben minden bizonnyal a hibás biztonsági öv is közrejátszott. Utóbbi annak tudatában nem meglepő, hogy a becsapódás hatására elrepedt a sisakja. A mentőautó több mint 5 perccel a baleset után ért a helyszínre, majd lassú tempóban vitte el az orvosi központba, ahonnan azonnal a milánói Niguarda-kórházba szállították, és még aznap este fejműtéten esett át.

Másnap az állapota továbbra is aggasztó volt, ezért a család döntésére a svájci Locarno-kórházba került. Ott ismét megoperálták a fejét, és bár nem nyerte vissza az eszméletét, biztatónak tűnt a helyzet. Később azonban állapota hirtelen súlyosbodott, és 31 nappal a baleset után szervezete feladta a küzdelmet. Feleségét és hétéves fiát hagyta hátra, de szülei is túlélték, később mindkettőjüket mellé temették el.

Friss