Mario Isola úgy véli, Monacóban George Russell ötlete sem hozna sokkal izgalmasabb versenyzést, és más elképzelésekről is negatívan nyilatkozott. Legalábbis ami a hercegségbeli futamot illeti, ugyanis a Pirelli sportigazgatója úgy véli, a többi utcai pályán igenis lehet javítani a helyzeten.
Több szempontból is történelmi jelentőségű volt a múlt heti Monacói Nagydíj, ám ez nem feltétlenül volt örömteli a nézők számára. A Forma–1 történetében ugyanis először fordult elő, hogy a rajtrács első tíz helyezettje ugyanolyan sorrendben ért célba. Bizony, ez még a hírhedt 2021-es spái „futamon” sem történt meg: akkor és pár másik alkalommal is az első hat sorrendje nem módosult, és egészen mostanáig ez volt a rekord.
Leclerc valódi bokszkiállás nélkül nyerte meg a Monacói Nagydíjat
Ez a futam talán minden eddiginél jobban megmutatta, hogy mi a baj a monacói pályával, de a probléma nem újkeletű, hiszen már az elmúlt években is bebizonyosodott, hogy a hercegségben nem lehet normálisan versenyezni. Ennek elsődleges oka, hogy az előzés jelentős tempókülönbség esetén is rendkívül nehéz, egyébként meg lényegében lehetetlen, ha az elöl lév nem hibázik. Az elmúlt napokban több megoldási javaslat is született: George Russell például felvetette, hogy a többi viadaltól eltérően itt csak a lágy gumikat használhassák, hiszen azok gyorsabban elkopnak. Mario Isola azonban szkeptikusan fogadta az elképzelést.
„Hallottam a javaslatot, és beszéltem George-dzsal, aki elmondta nekem – nyilatkozta a Pirelli sportigazgatója. – Szerintem megkérhetjük a csapatokat, hogy végezzenek el egy szimulációt, és meglátjuk, mi történik. 2018-ban viszont, amikor lágyabb abroncsokat használtak, ha jól emlékszem, nyolc másodperccel mentek lassabban, mint a gumikban rejlő potenciál, ami F2-es tempó volt.”
Az olasz szakember rámutatott, hogy ha bevezetnék a fenti szabályt, az még nagyobb spórolásra, vagyis még lassabb tempóra sarkallhatja a versenyzőket, illetve a csapatokat, és nem az extra kerékcserét fogják vele elérni. Erre a Monacói Nagydíjat megelőző imolai futamot hozta fel példaként, ahol egy pilóta az átlagosnál jóval több időt veszít egy kerékcserével.
„Az a probléma, hogy Monacóban nem lehet előzni, így az ember körönként két-három-négy másodperccel lehet lassabb, és senki nem tudja megelőzni – magyarázta. – Szerintem az a fontos, hogy nemcsak a gumikat kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy egy csapat miért dönt úgy, hogy kiáll vagy nem áll ki. Ez az abroncsok kopásának, az előzés könnyűségének és a bokszkiállással eltöltött időnek a kombinációja. Imola jó példa, mert ha huszonnyolc másodpercig tart egy extra kiállás, akkor megpróbálják elkerülni.”
Emellett felmerült egy másik megoldás is. A tavalyi Katari Nagydíjon a Pirelli a defekt veszélyére hivatkozva maximálta az egy gumiszettel megtehető körök számát, vagyis lényegében előírta, hogy minden pilótának legalább kétszer kell kiállnia. Isola szerint azonban ez az elképzelés is kontraproduktív eredményt hozna.
Ki tehet arról, hogy a Forma–1 lassúsági versennyel csinált bohócot magából Monacóban?
„Emlékszem, sok évvel ezelőtt, amikor felmerült ez a javaslat, tartottunk egy megbeszélést, és a csapatok megkérték a stratégiáért felelős mérnökeiket, hogy végezzenek el egy szimulációt – idézte fel. – Az lett az eredmény, hogy mindenki nagyjából ugyanazzal a stratégiával tért vissza. A korlátozások bevezetésével tehát nem arra kényszerítjük őket, hogy különböző stratégiákat vagy eltérő megközelítéseket alkalmazzanak a futamon, hanem csak arra, hogy ugyanahhoz közelítsenek. Mi pedig nem ezt akarjuk. Mi azt szeretnénk, hogy keveredjen az egy és a két kiállás, különböző keverékekkel. Ahhoz, hogy orvosoljuk a problémát, közösen kell dolgoznunk, le kell ülnünk, minden javaslatot meg kell fontolnunk, szimulációt kell végeznünk, és meg kell értenünk, hogy melyik a legjobb megközelítés.”
Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a valóság talaján maradva Monacóban nem lehet izgalmas versenyt teremteni, legfeljebb az időjárásban lehet bízni ezen a téren. Isola is tudja, hogy bizonyos ötletek kivitelezhetetlenek, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes gondolkodni. Más városi pályákon ugyanis lehet fejlődni ebből a szempontból.
„Egy szélesebb pálya, de a monacói épületeket nem lehet lerombolni – válaszolta arra a kérdésre, hogy mi lenne a legjobb megoldás. – Ez egy egyedi verseny, ahol alapvetően minden a szombati időmérőn dől el, hacsak nem történik valami furcsaság vagy olyasmi, amit nem lehet előre megjósolni. A többi utcai pályán, ha lágyabb [gumikkal] megyünk, talán kicsit módosíthatunk a hozzáálláson, és előidézhetünk kétkiállásos stratégiát ott, ahol egy szokott lenni. Gondolok itt azokra a városi pályákra, mint Miami és Las Vegas, az újakra. Ez lehetséges. Ami viszont Monacót illeti, hogy őszinte legyek, úgy gondolom, hogy nagyon keveset tehetünk.”
Felmerülhet a kérdés, hogy jövőre mennyiben változhat a helyzet. A Pirelli ezen a héten tesztelte a 2025-re szánt abroncsokat, amelyeknek a tervei már szinte véglegesek. Ennek kapcsán Isola elmondta, egy új keveréket is be fognak vezetni, kifejezetten abból a célból, hogy változatosabbá tegyék az utcai pályán zajló viadalokat. „Az az elképzelés, hogy bevezetünk egy új, C6-os keveréket, egy lágyabbat, mert egyre több utcai pálya van a naptárban, és egyre több utcai keverékre van szükségünk – mondta. – Kicsit a lágyabb irányba fogjuk tolni a választékot, és próbáljuk csökkenteni a túlmelegedést.”