A Forma–1 történetének egyik legelképesztőbb esőfutamos teljesítménye, illetve Nigel Mansell pályafutásának legnagyobb baklövése is ezen a napon, június 2-án történt, utóbbi 1991-ben, előbbi pedig 5 évvel később, 1996-ban.
Mansell szezonbeli első sikere felé robogott Montrealban, amikor az utolsó körben hirtelen megállt alatta a Williams. A magát mai napig sok helyen tartó legendával ellentétben a bajszos brit azonban nem állította le véletlenül a motort, ugyanakkor így is az ő hibája volt a kínos kiesés. Ezt egyébként sem utólag, sem önéletrajzi könyvében nem ismerte el.
Bővebben az alábbi cikkünkben:
Mansell nevetséges módon szórakozta el Newey első F1-es győzelmét, majd a csapatra fogta az egészet
Öt évvel az 1991-es montreali verseny után nem Kanadában, hanem Spanyolországban vendégeskedett az F1 mezőnye, az időjárás pedig korántsem hasonlított arra, amit általában a nyár elején lehet tapasztalni Katalóniában, hiszen ömlött az eső. Ez pedig megnyitotta az utat a versenyautó helyett leginkább guruló fürdőkádra hasonlító Ferrarival a szezon addigi részében is elképesztő teljesítményt nyújtó Michael Schumacher előtt, hogy megcsillogtassa páratlan képességeit.
A német ász a szakadó esőben minden idők egyik legdominánsabb teljesítményével (előfordult, hogy körönként 5 másodpercet vert az őt követő Jacques Villeneuve-re) igázta le a teljes mezőnyt, és alighanem mindenkit le is körözött volna legalább egyszer, ha a verseny egy pontján az autójának motorja nem dönt úgy, hogy esetenként egy, máskor két hengerrel kevesebbel üzemel.
Bővebben az alábbi cikkünkben:
Amikor kiderült, hogy Schumacher fürdőkádnak kinéző féltéglával is bárkit agyon tud verni