A jelenlegi tendenciák alapján nem lehet kizárni, hogy Max Verstappen elveszti az idei világbajnoki címet. Amennyiben ez így lesz, azzal egy rekord biztosan megdől, de jó eséllyel annál régebbi csúcsokat is átírnak.
Max Verstappen, illetve a Red Bull valóságos mélyrepülésben van. A holland pilóta az előző hét futamot képtelen volt megnyerni, és ilyen rossz sorozatra pedig 2020-ra nem volt példa. (Ez utóbbit egyébként már a Belga Nagydíj után el lehetett mondani, amikor még csak négynél tartott.) Bár előnye továbbra is 59 pont, tekintve, hogy a sprintfutamokkal együtt lényegében még nyolc futamgyőzelemnyi egységet be lehet gyűjteni, egyáltalán nem biztos, hogy ez az év végére nem olvad el.
Amennyiben valaki – leginkább Lando Norris – fordítani tud azzal egy rekord biztosan megdől. A Brit Nagydíj után 84 pont volt Verstappen előnye a McLaren pilótájával szemben, ekkor tetőzött a különbség kettőjük között. Ha a brit versenyző ezt képes lenne ledolgozni, akkor megdőlne a legnagyobb fordítás rekordja: 2022-ben pont Verstappen fordította meg 46 egységnyi hátrányát Charles Leclerc ellen. Persze hozzá kell tenni, hogy mindez csak 2010-től értelmezhető, hiszen abban az évben vezették be a mostani pontrendszert (leszámítva a leggyorsabb körért járó bónuszpontot és a sprintfutamokat).
Azonban a jelenlegi tendenciákat látva könnyen lehet, hogy akkor is Verstappené lesz a legtöbb győzelem, ha idén már egyetlen futamot sem nyer, és esetleg valóban kicsúszik a kezei közül a negyedik világbajnoki trófea. Ha pedig az erőviszonyok továbbra is ennyire változóak lesznek, akkor ez akár újabb rekordot is jelenthet.
A Forma–1 eddigi hetvennégy teljes szezonjából hatvanegyszer az idény világbajnoka szerezte a legtöbb győzelmet, ebből kilenc alkalommal holtversenyben egy vagy több másik pilótával. Tizenháromszor viszont akadt legalább egyvalaki, aki többször látta meg elsőként a kockás zászlót, mint aki a legtöbb pontot szerezte.
Ebből nyolcszor csupán egy volt a különbség a világbajnokhoz képest, míg háromszor kettő, ami már meglehetősen soknak számít. Azonban 1958-ban és 1987-ben is előállt az az extrém helyzet, hogy a második helyezett hárommal több diadallal zárt, mint a pontverseny legjobbja. 1958-ban Mike Hawthorn egy győzelemmel is megverte a négy elsőséggel rendelkező Stirling Mosst, míg 29 évvel később Nigel Mansell hat diadala nem bizonyult elégnek Nelson Piquet három győzelmével szemben.
Ami a mostani idényt illeti, Verstappent hétszer intették le elsőként, míg a többiek legfeljebb két alkalommal nyertek. Ha pedig a McLaren és a Ferrari csatája ennyire szoros marad, és pláne ha csatlakozik hozzájuk a Mercedes, a Red Bull pedig stabilan a harmadik-negyedik erő marad, akkor könnyen lehet, hogy négy fölé senki más nem fog jutni. Ez esetben pedig minimum beállítanák a fenti rekordot – már ha Norrisnak összejön az előzés.
Merthogy jelenleg egyedül a 24 éves versenyző esetében tűnik ez reálisnak, de ez is gyorsan változhat: ha Verstappennek beesik egy nullázás, és az autó teljesítménye nem javul, akkor már Leclerc és Oscar Piastri is veszélyes lehet rá. Olyasmi pedig csupán három alkalommal, 1974-ben, 1981-ben és 1982-ben fordult elő, hogy az idényen belül a legtöbb futamot nyerő versenyzőt, vagy azok egyikét a tabella első három sora alatt kellett keresni.
Persze azért ez már nagyon extrém forgatókönyv lenne, az viszont korántsem, hogy Verstappen marad hét győzelemnél, és ebben a mutatóban senki nem előzi meg. Ebben az esetben 2012 óta először fordulna elő, hogy a világbajnok nem nyeri meg a (fő)versenyek legalább egyharmadát.
Ha pedig esetleg előzés lesz a táblázaton, akkor jó eséllyel ennél tovább kell menni: a már említett 1987-es évben történt meg legutóbb, hogy a világbajnok nem húzta be a futamok egynegyedét (ekkor szintén Piquet ért fel a csúcsra); az egyötödhöz, egyhatodhoz, illetve egyhetedhez pedig 1982-ig kell visszalapozni a történelemkönyveket. Abban az évben tizenegy különböző versenyző nyerte a tizenhat futamot, a világbajnok az egy diadallal rendelkező Keke Rosberg lett, őt pedig az öt duplázó követte.