Bernd Schneider, a Mercedes túraautós és GT-legendája volt a Beyond the Grid podcast legutóbbi vendége, és arról is beszélt, hogyan hiúsíthatta volna meg Michael Schumacher F1-es debütálását 1991-ben a Jordannel.
Keke Rosberg, Damon Hill, Stefan Johansson, Derek Warwick. Ez a négy pilóta egyaránt szóba került a londoni taxisofőrt gázspray-el lefújó Bertrand Gachot helyetteseként az 1991-es Belga Nagydíjra, ám az ülés végül Michael Schumacheré lett. A többi pedig már történelem. Ám alighanem a felsoroltak közül egyik pilótának sem volt akkora esélye elfoglalni a megüresedő Jordan 191-es pilótafülkét, mint Bernd Schneidernek. Csakhogy Schumacher honfitársa nem volt elég bátor ahhoz, hogy kockáztassa az egzisztenciáját egy újabb F1-es lehetőségért, ezért nemet mondott. Amennyiben másként dönt, könnyen lehet, hogy alapjaiban változtatja meg a sportág történetét, ugyanakkor profitált is abból, hogy Schumacher a remek spái bemutatkozása után rögtön megvetette a lábát a száguldó cirkuszban, és egy versennyel később már a Benetton színeiben folytatta a karrierjét.
Elképesztő sztori látott napvilágot Michael Schumacher F1-es bemutatkozásáról
Manfred Winkelhock és Stefan Bellof 1985-ös tragédiája – mindketten a Porsche sportautójában veszítették életüket – után a németek igazán ütős Forma–1-es pilóta nélkül maradtak (hol volt ekkor még Michael Schumacher), hiszen az F1-ben 1986-ben és 87-ben a német színeket képviselő Christian Danner azért nem tartozott az igazán nagy tehetségek közé. Az 1987-ben a német F3-as bajnokságot dominálva megnyerő, abban egy kivételével az összes versenyt az élen záró Bernd Schneiderben azonban megvolt a potenciál arra, hogy F1-es toppilóta legyen.
Ám miután 1988-ra a nemzetközi Forma–3000 helyett a német Zakspeed csapat ajánlatát elfogadva 24 évesen bemutatkozott az F1-ben, a gyengécske autóval mindössze 6 futamra tudta kvalifikálni magát a 16-ból, be pedig csupán egyet fejezett – hazai futamán, Hockenheimben 12. lett. 1989-re tovább romlott a helyzet, hiszen a brutális péntek reggeli selejtezők világában találta magát, akkoriban ugyanis a nagy számú nevező miatt egy órás előkvalifikációt tartottak a leggyengébb csapatoknak, többen pedig már ekkor kihullottak, és a rendes időmérőn sem vehettek részt. Schneider a selejtezőből (!) is mindösszesen kétszer jutott ki, egyszer rögtön a szezonnyitó Brazil Nagydíjon azok után, hogy a futam előtti teszten 17 (!) Yamaha-motort kukázott a csapat….
Schneider 1988-ban, Rióban, élete első F1-es hétvégéjén
Rióban, majd az utolsó előtti futamon, Szuzukában Schneider a futamra is kvalifikált, ám mindkétszer kiesett technikai probléma miatt, majd közölte a csapattulajdonos Erich Zakowksi-val, hogy nem folytatja tovább, és 1989 végén aláírt a Sauber-Mercedeshez a sportautó-világbajnokságba, részben azzal a szándékkal, hogy az F1 felé kacsintgató Mercedesszel majd visszatérhet a királykategóriába. Zakowksi azonban felhívta a Mercedes sportautó-programját irányító Jochen Neerpasch-t, hogy Schneidernek szerződése van velük, ezért a német pilóta nem igazolhatott át, 1990 márciusában, pedig a Zakspeed csődbe ment, ő pedig ott állt letolt nadrággal. A Mercedes pedig ahelyett, hogy vele és Jochen Mass-al létrehozott volna egy teljesen német autót a vegyes felállású másik Sauber-Mercedes mellé, a Schumacher, Frentzen, Wendlinger trióval a fiataloknak szavazott bizalmat.
Schneider az 1990-es szezonnyitón, a Footwork-Arrows beugrójaként indult élete utolsó F1-es futamán – később többször is tesztelt a McLarennél, nyitóképünkön 1995-ben, Jerezben látható –, mert szeptember végén, Jerezben már nem tudta kvalifikálni magát. „Akkora nyomás alatt voltam, mert Alex Caffit váltottam le, és azt gondoltam, hogy amennyiben jó helyre kvalifikálom magam – a csapattársam Michele Alboreto volt –, talán lesz esélyem visszatérni a Forma–1-be egy teljes idényre. Túl keményen nyomtam a pénteki időmérőn és összetörtem az autót. Már akkor tudtam, hogy ez a Forma–1-es karrierem végét jelenti. Nagyon csalódáskeltő volt” – idézte fel a Beyond the Grid podcast legutóbbi epizódjában.
Az 1989-es szezon katasztrofálisan alakult
A Jordannel akár ő is dobbanthatott volna Schumacher helyett
A Forma–1 kapuja ugyanakkor nem zárult be végleg előtte, mivel meglepetésére az F1-ben 1991-ben debütáló Jordan kiszemelte őt az egyik ülésbe. Eddie Jordannek nem volt ismeretlen Schneider – ellentétben Schumacherrel –, hiszen látta őt az F3-as Eb silverstone-i futamán, majd Makaóban is, ahol 3. lett. A német azonban végül kétszer is visszautasította az ír üzletembert. „Egy kicsit féltem aláírni a szerződést, mert olyan sok pénzt kért, és nemcsak pénzt, hanem menedzsment szerződést is akart kötni. Kicsit féltem ettől, és ha aláírom, szerintem még ma is tartoznék neki” – mondta a podcastban.
„Eddie-t az egyik legokosabb fickónak tartottam a paddockban. Tudta, hogy ha német pilótát szerződtet, rengeteg német szponzor érdeklődését kelti fel. Eddie azt mondta, »Gyere el Angliába, megmutatom a gyáramat és mindent, amit csináltunk. Készen állunk 1991-re«. Nagyon okos volt, tudta, hogy mit beszél. Azt mondta, hogy azért akar engem, mert jónak tart, amit jó érzés hallani az embernek. A többiek mind azt kérdezték, hogy mennyi pénzed van, nem volt fontos, hogy jó vagy-e vagy sem, azon múlik, hogy vezethetsz-e, hogy van-e elég pénzed. De Eddie más volt. Persze neki is kellett a pénz, de másfelől azt mondta, »Meggyőződésem, hogy jó vagy, és elérhetünk valami különlegeset közösen.« Ez pedig jó érzéssel töltött el.”
Az 1990-es Spanyol Nagydíjon vett részt utoljára F1-es hétvégén
Az ominózus szerződések azonban elrettentették Schneidert.
„Azt mondtam, hogy »Eddie, nem írhatom alá ezt a szerződést.« Néhány dolgot én is beleírtam, mert két szerződés volt. Az egyik arról szólt, hogy 5 millió dollárért cserébe vezethetek nála a Forma–1-ben, a másik pedig egy 10 évre szóló menedzsment szerződés volt. A mai napig megvan otthon. Eddie csak 20%-ot kért, de az is szerepelt a szerződésben, hogy amennyiben nem tudom kifizetni őt, fizethetek a következő években. Ha nem én lettem volna a korabeli Lewis Hamilton, karrierem hátralevő részében a tartozásomat fizethettem volna vissza neki. Minden pénz, amit kerestem, Eddie-é lett volna.”
„Nagyon féltem aláírni. Egyedül voltam, ami szintén problémát jelentett. Talán, ha lett volna mellettem egy jó menedzser, és nálam jobban tudott volna Eddie-vel kommunikálni, akkor valószínűleg aláírtam volna. Végül Andrea de Cesaris lett a befutó, akinek megvolt az 5 millió dollárja a McLarentől, mellé pedig érkezett Bertrand Gachot. Én pedig aláírtam a Joest Racinghez az IMSA-ba. Nagyszerű időszakot töltöttem ott, imádtam vezetni a Porsche-t.”
Schumacher első F1-es csapattársa nem értette, amit lát, csak hajtogatta, hogy „ez nem lehetséges”
Augusztusban azonban ismét felcsillant előtte a lehetőség, hiszen a börtönbüntetésre ítélt Gachot helyére Jordannek sürgősen találnia kellett valakit. „Jordan felhívott: »Hello, Bernd, vezethetsz Spában, 300 ezer dollárt kell fizetned. Már a repülőn ültem az Egyesült Államok felé, mert dupla fordulón kellett vezetnem az IMSA-ban. Azt mondta nekem, »Vissza kell jönnöd és vezethetsz, 300 ezer dollárba kerül. Ugyanezt az ajánlatot adtam Schumachernek, amelyikőtök előbb fizet, az kapja az ülést.« A Mercedes garantálta [Schumachernek] a pénzt. Azt mondták neki, hogy »Ha nem tudod összeszedni, mi kifizetjük.« Én nem voltam annyira boldogtalan emiatt, mert egy kicsit féltem, hogy amennyiben nem teljesítek jól a Jordannel Spában, talán mindent elveszítek, mert akkor nem tudok versenyezni a Porschéval Amerikában, és talán elveszítem az ülésemet. Illetve, ha nem teljesítek olyan jól, mint ahogyan végül Michael teljesített, a Forma–1-ben sem lesz már ülésem. Úgyhogy egy kicsit féltem, és ezért csak néhány nappal később válaszoltam [Jordannek], akkora pedig Schumachert mát szerződtették.”
Látva Schumacher remeklését az időmérőn (7. lett) persze Schnedier megbánta, hogy nem mondott azonnal igent. „Nagyon csalódott voltam, különösen azért, mert nem mondtam rögtön igent Eddie-nek, amikor felhívott. Nem voltam elég bátor. Nem volt meg a magabiztosságom. Az Egyesült Államokban jól sikerült a versenyem, dobogón végeztem, de fél szemmel végig Spára figyeltem és azt néztem, hogy mit csinál Michael. Azt mondtam, »Bassza meg, talán én is megcsinálhattam volna azt, amit ő, és azzal visszakerültem volna a Forma–1-be.« De aztán azt mondtam, hogy oké, ezzel vége van, nem akarok többé visszafelé tekinteni, mert előre kell néznem, és kihoznom a legjobbat a jövőmből. De ez nagyon csalódáskeltő pillanat volt az életemben.”
Az F1-es bemutatkozása előtt a Mercedes juniorjaként a gyártó Sauberrel közös sportautó-programjában versenyző Schumacher váltása azonban kinyitott egy olyan ajtót Schneider előtt, amelyen belépve megalapozta a jövőjét.
„Senki sem emlékszik már erre, de Michael akkoriban a DTM-ben (német túraautó-bajnokság – a szerk) is versenyzett. Egy francia pilótát váltott le, és négy futamot teljesített a Zakspeed-Mercedesszel. A spái futam után Michael aláírt a Benettonhoz, és már nem tudott versenyezni a DTM-ben. Mr. Haug (Norbert Haug, a Mercedes motorsport-főnöke – a szerk.) felhívott, és megkérdezte, hogy az utolsó négy versenyre be tudok-e ugrani Michael helyére. Mivel szerződésben álltam a Porsche-val és a Forddal, engedélyt kértem, ők pedig mondták, hogy semmi probléma, így részt tudtam venni az utolsó négy versenyen a DTM-ben. Elég jól mentem, Mr. Haug pedig azt mondta, »Maradnod kell velünk, nem engedhetlek vissza, nem engedhetem, hogy a Porsche-t vezesd.« Szoros barátságban volt Manfred Winkelhock-kal és azt mondta, hogy nem akarja, hogy bármi bajom essen, feleségem van, ne csináljam többet azt. Az utolsó versenyen, Hockenheimben pedig anélkül bejelentette, hogy a Mercedesnek fogok vezetni, hogy lett volna szerződésem.”
Hogy Schneider ezek után mennyire volt sikeres, mi sem mutatja jobban, minthogy ő lett „Mr. DTM”. Először 2000-ben nyerte meg az 1995-ös megszűnés után újjáélesztett sorozatot, majd három további (2001, 2003, 2006) bajnoki címet nyert, 1997-ben pedig az FIA-GT-bajnokságban is győzött a Mercedesszel. 2008-ban vonult vissza, de a mai napig szoros a kapcsolata a márkával, többek között F1-es hétvégéken is fel-feltűnik, hogy 60 évesen a német gyártó valamelyik utcai sportautójával autóztassa a Pirelli által szervezett eseményen a VIP-vendégeket.
