Az ezredforduló nagy F1-es párharcában résztvevő Michael Schumacherről és Mika Häkkinenről alkotott véleményt a szakember.
A Forma-1-et az ezredforduló környékén nagyrészt a Ferrari és a McLaren párharca jellemezte. 1998-ban és 1999-ben Mika Häkkinen vitte el a bajnoki címet, előbb Michael Schumacher, majd Eddie Irvine ellenében, miután utóbbi évben a német klasszis a Brit Nagydíjon lábtörést szenvedett, így nem derült ki, ő mire ment volna a finnel szemben.
2000-ben aztán Schumacher visszavágott, majd 2001-ben a már igencsak leeresztő, de Silverstone-ban és Indianapolisban így is nyerő Häkkinen helyett már David Coulthard volt a fő ellenfele. A pályafutása során a McLaren, a Mercedes és a Williams (itt két külön időszakban is) színeiben dolgozó, összesen 12 (7 egyéni és 5 konstruktőri) vb-címet nyerő Paddy Lowe szerint azonban Häkkinen a veleszületett képességeket tekintve jobb volt az F1 hétszeres világbajnokánál.
„Imádtam Mikával dolgozni. Szerintem jobb volt, mint Michael, azonos feltételek mellett legyőzte volna őt – mondta az GP Racingnek adott interjúban. – Kettejük között az volt a különbség, hogy Mika nyert két bajnokságot, és neki ennyi elég volt, nem akart többet. Michael tovább küzdött és mindegyik rangsorban az élre állt.”
Ennek kapcsán felidézte a McLaren híres „titkos” harmadik pedálját, amit 1997-ben és 1998-ban használtak az autó alulkormányzottságának ellensúlyozására és a kanyarodás javítására, amíg az FIA be nem tiltotta a trükkös megoldást.
22 éve: Óriási dráma döntötte el Schumacher és Häkkinen egyik utolsó csatáját (videó)
„Szükség volt egy olyan versenyzőre, mint Mika, hogy kihasználhassuk ezt a szerkezetet. David csak azért volt képes rá, mert megértette, Mika hogyan csinálja. Mikának nem kellett utasításokat adni, egyszerűen kiküldtük a pályára, hogy tessék, itt ez a pedál, így működik, tapossad, amikor akarod” – mondta Lowe.
„Úgy emlékszem, először Silverstone-ban teszteltük a pedált. A Copse kanyar ma már könnyedén bevehető padlógázzal, de akkoriban még fel kellett emelni a pilótáknak a lábukat a gázpedálról és visszaváltani egy-két fokozatot. Mika a megfelelő pillanatban belülről csak rálépett a fékre, hogy kicsit jobban beforgassa az autót, aztán elfordult! Mindezt 170 mérföld/órás (270 km/h-s) tempónál.”
Häkkinen az 1997-es szezonzárón szerezte élete első sikerét az F1-ben, majd zsinórban három éven át harcolt a vb-címért, és ebből kettőben meg is szerezte azt. Egyik legnagyszerűbb teljesítményét azonban nem 1998-ban vagy 1999-ben, hanem a 2000-es Japán Nagydíjon nyújtotta, amelyen 52 körön át táncolt a határon Michael Schumacher ellen, és bár végül kikapott a némettől, nélkül nem jöhetett volna létre az F1 történelemkönyveibe örökre nyomot hagyó szuzukai párharc.
52 kör a határon, szétvert kormány és könnyek – ilyen volt Schumacher élete versenye