71 éves lett Riccardo Patrese, akinek legismertebb rekordját már régen elvették, de más statisztikai mutatókban így is ő vezet. Az olasz versenyző azok után futott be szép karriert, hogy pályafutása elején valósággal meghurcolták Ronnie Peterson halálos balesete miatt, és James Hunt azt követően sem tudott neki megbocsátani, hogy a bíróság felmentette egykori ellenfelét.
1954. április 17-én, vagyis éppen 71 évvel ezelőtt született Riccardo Patrese, hatszoros Forma–1-es futamgyőztes. Amellett, hogy Nelson Piquet, Nigel Mansell és Michael Schumacher csapattársaként is versenyzett, a legtöbbeknek talán hosszú pályafutása jut eszükbe róla. Egy ideig ő tartotta a legtöbb teljesített futam rekordját, ám ezt Rubens Barrichello elvette tőle, azóta pedig az első tízből is kiszorult.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Patrese ne lenne csúcstartó a mai napig, igaz, az egyikre aligha büszke. 256 versenyéből ugyanis 147-et nem teljesített, ami Andrea de Cesarisszal holtversenyben a legtöbb kiesést jelenti, igaz, honfitársának rosszabb az aránya. Emellett az ő két egymást követő diadala között telt el a legtöbb idő, hiszen az 1983-as Dél-afrikai Nagydíj után az 1990-es imolai viadalt nyerte meg legközelebb.
Patrese annak ellenére tudhat maga mögött egy nagyon is tisztességes pályafutást, hogy annak elején nagy és igazságtalan meghurcoltatásban volt része. 1978-ban mindössze a második idényét teljesítette az F1-ben, amikor az Olasz Nagydíj rajtja után tömegbaleset történt. Vittorio Brambillát és Ronnie Petersont is súlyos sérülésekkel szállították kórházba, és bár egyikük esetében sem tűnt életveszélyesnek a helyzet, utóbbi másnap zsírembóliában elhunyt. A történtekért pedig többen is Patresét hibáztatták, köztük a mezőny összes világbajnoka.
Az akkor mindössze 24 esztendős pilótának, nem volt jó hírneve a paddockban. Igaz, ehhez az a tény is hozzájárult, hogy a bíróság elmarasztalta csapatát, az Arrowst, mondván, lemásolták a Shadow autóját. Ennek következtében át kellett építeni a viszonylag versenyképes konstrukciót, ám ez a teljesítmény rovására ment. Patrese pedig vakmerő manőverekkel próbálta mindezt kompenzálni, ami Petersoné mellett James Hunt tetszését sem nyerte el.
Aztán jött a tragikus monzai forduló. Patrese a középmezőnyből, a tizenkettedik helyről várta a rajtot. Pontosabban csak várta volna, ugyanis a pilótákat még azelőtt elindították, hogy mindenki felállt volna a rajtrácsra. Az Arrows tehát még mozgásban volt, és a lendületelőnynek köszönhetően felért az élmenők mellé, és el is ment Hunt, valamint Peterson mellett.
Patresét azzal vádolták, hogy egy szűk helyre ment be, és ez okozta a McLaren és a Lotus összeérését. A vádaskodók hangadója maga Hunt volt, de Emerson Fittipaldi, Niki Lauda és a frissen megkoronázott Mario Andretti személyében a többi világbajnok is beállt mögé, ahogyan a következő évben csúcsra érő Jody Scheckter is.
Ők öten azzal fenyegetőztek, hogy nem vesznek részt a soron következő USA Nagydíjon, amennyiben Patresét nem tiltják el. Az olasz pilóta szerencsétlenségére nem álltak azonnali rendelkezésre az ártatlanságát bizonyító képi bizonyítékok, ő pedig annyira megrémült, hogy felkeresett egy helyi bírót. Az eltiltásra végül nem került sor, de az Arrows jobbnak látta csendben visszavonni a Watkins Glen-i nevezést. Az egy héttel későbbi montreali hétvégén viszont már elindult, és negyedikként sikerült célba érnie.
Az olaszországi törvények értelmében eljárás indult a tragikus karambol ügyében, és Patresét, valamint Gianni Restillit, a mezőnyt elrajtoltató versenyigazgatót néhány évvel később emberölés vádjával bíróság elé állították. A tárgyalás végén mindkettőjüket felmentették, amiben nagy szerepet játszott egy időközben előkerült felülnézeti felvétel, amelyen látszik, hogy az olasz versenyző a baleset pillanatában már nem volt Peterson és Hunt közelében.
A boszorkányüldözést „vezető” ötösfogat tagjai később eltérő módon reflektáltak a Patrese meghurcolásában játszott szerepükre. Lauda nem igazán nyilvánított véleményt utólag, Fittipaldi, Andretti és Scheckter viszont megbánást tanúsítottak. Az amerikai pilóta odáig ment, hogy karrierje legszégyenletesebb epizódjának titulálta a történteket.
Egyvalaki viszont soha nem tudott megbocsátani Patresének, bírósági ítélet ide vagy oda. Hunt visszavonulása után egészen az 1993-ban bekövetkezett haláláig szakkommentátorként szerepelt a Forma–1-es hétvégéken. Ebben a minőségében pedig nyilvánvalóan sokszor volt alkalma véleményt nyilvánítani korábbi ellenfeléről, és rendszerint finoman szólva sem szép szavakkal illette őt.
„Mindig tudtam, hogy ha a futam nem volt túl izgalmas, csak annyit kellett mondanom, hogy milyen jól teljesít Riccardo Patrese, és James máris a mikrofonért nyúlt (a BBC-s időkben egyen osztoztunk egymással, hogy elkerüljük, hogy egyszerre mindketten izgatottan beszéljünk), majd rázúdította a haragját – idézte fel 2001-ben az ITV-nek a legendás kommentátor, Murray Walker.
Ezután a 2021-ben elhunyt televíziós szakember maga is felidézte a történteket, majd visszatért Huntra. „James nagyon elkeseredett volt mindezek miatt, így amikor csak alkalma nyílt rá, keményen kikezdte őt az adásban, amire szegény Riccardo biztosan nem szolgált rá, mert később minden vád alól teljesen felmentették” – fogalmazott.
És hogy mit gondol maga az érintett? Nos, a társai által tanúsított viselkedést aligha meglepő módon elítéli, de tisztában van vele, hogy ő sem volt szent. „Amit a versenyzők tettek és ahogyan tették, az teljes mértékben helytelen volt – vélekedett. – Fiatal voltam, és mindenáron az élen akartam maradni. Megpróbáltam egy versenyképtelen autót gyorsabbá tenni, mint amire valójában képes volt. Átléptem a határt, most már tisztában vagyok vele, és ez kritikákkal járt. Sokat tanultam belőle.”