Napra pontosan 43 évvel ezelőtt szenvedett halálos balesetet Gilles Villeneuve az 1982-es Belga Nagydíj időmérőjén. A kanadai versenyző talán elkerülhette volna a végzetes félreértést, ha nem hajtja annyira a vágy, hogy legyőzze a szerinte őt nem sokkal korábban eláruló csapattársát.
Gilles Villeneuve mindössze hat futamot nyert a Forma–1-ben, ugyanannyit, mint például Sergio Pérez, mégis túlzás nélkül lehet a sportág, vagy legalábbis a Ferrari legendájának nevezni. A kanadai pilóta bátor, már-már vakmerő vezetési stílusáról volt ismert, és alighanem ez is közrejátszott az éppen 43 éve, 1982. május 8-án bekövetkezett halálában.
Vakmerő vagy felelőtlen? – Gilles Villeneuve ezen a napon száguldott 3 keréken a Ferrarival (videó)
Ahhoz, hogy megértsük a történteket, érdemes egy kicsit visszamenni az időben. 1979-ben Jody Scheckter nyerte meg a Ferrarinak a világbajnoki címet, miután Monzában Villeneuve korrekt módon bekísérte őt a célba – pedig ha legyőzi, és utána minden más változatlanul történik, akkor ő a végső győztes. Ezt követően jött egy borzalmas, majd a tempót tekintve ígéretes idény, utóbbi immáron Didier Pironival, miután a dél-afrikai versenyző szögre akasztotta a bukósisakot.
Enzo Ferrari, a Scuderia alapítója elhatározta, hogy az eredmények érdekében szakít a hagyományokkal, és Harvey Postlethwaite személyében brit tervezőt szerződtet. A sebességgel továbbra sem voltak gondok, hiszen Villeneuve Dél-Afrikában a harmadik, míg Brazíliában a második rajthelyet szerezte meg, ám az első három futamból kétszer kiesett, Long Beach-en pedig a harmadik helyről kizárták.
Imolában viszont hatalmas lehetőséget kapott: a FISA–FOCA-háború miatt utóbbi csapatai bojkottálták a versenyt, így a Renault maradt az egyetlen érdemi ellenfél, ám Alain Prost és René Arnoux is feladta a futamot. Ekkor Villeneuve vezetett Pironi előtt, és mivel a Ferrarinál tudták, hogy ha túlságosan nyomják, mindkét autóból kifogyhat a benzin, ezért azt üzenték pilótáiknak, hogy menjenek lassan. A francia versenyző viszont megelőzte csapattársát, aki ugyan először azt hitte, hogy csak a közönség szórakoztatásáról van szó, ezért belement a játékba, de legnagyobb döbbenetére Pironi az utolsó körben megfosztotta őt a győzelemtől.
Villeneuve fortyogott a dühtől, és bár arra még rábeszélték, hogy álljon fel a dobogóra, de a Ferrari másik pilótájáról nem volt hajlandó tudomást venni. Ő ugyanis úgy érezte, hogy árulás történt, és olyan szintű háborút hirdetett, hogy még hozzá sem szólt. A következő napokban annyira zaklatott volt az egyébként általában nyugodt kanadai versenyező, amilyennek a barátai soha korábban nem látták.
Gilles Villeneuve feleségének megrázó vallomása: így élte meg férje elárulását és halálát
Két héttel később Zolderbe érkezett a mezőny, viszont felesége, Joann nem tartott Villeneuve-vel, mert monacói otthonukban vigyázott a gyerekeikre (köztük a később vb-címet szerző Jacques-ra). Mivel családja nélkül utazott el a helyszínre, az akkor 32 éves pilóta a motorhome helyett egy hotelben szállt meg, és senki nem vonta el a figyelmét a Pironival történt incidensről.
Pénteken viszont örülhetett, mert bár csak ötödikként zárta az első időmérős szakaszt, de 1,289 másodperccel, illetve tíz pozícióval felülmúlta csapattársát. Másnap viszont változott a helyzet: a francia versenyző 115 ezreddel gyorsabb volt a kanadainál, aki már sok kört beletett az utolsó gumiszettjébe. Éppen ezért nem sok esélye volt a javításra, és néhány perccel a vége előtt a Ferrari jelezte is neki, hogy menjen vissza a bokszba. Ő azonban másképp gondolta, és tett még egy próbát, hogy legalább ezzel valamelyest bosszút állhasson.
„Szerintem Zolderben hatalmas nyomás alatt volt, hogy legyőzze Pironit, aki gyorsabb volt nála az időmérőn – nyilatkozta megértően Scheckter. – Az ilyen helyzetekben mindannyiunknak voltak gondjai. Emlékszem, Monacóban majdnem megütöttem egy tévés operatőrt, mert azt hittem, Gilles gyorsabb volt nálam, de kiderült, hogy én voltam a gyorsabb. Az ember annyira keményen próbálkozik, hogy agresszívvá válik. Az biztos, hogy az autóban sokszor dühös lettem. Elérkezik az edzés vége, és az ember olyan mérges, annyira akarja, hogy hülyeségeket csinál. Nem tudom pontosan, mi történt Zolderben, de úgy tűnt, hogy ilyesmi. Gilles kockáztatott, ami nem vált be. Egy olyan résbe ment be, amely nem volt ott, és ez meglepte. Én is csináltam ilyet, de megúsztam.”
Hogy mi történt pontosan? Nos, Villeneuve a pálya közepén utolérte a múlt hét vasárnap elhunyt Jochen Masst, akivel egyébként jól ismerték egymást, hiszen a McLarennél csapattársak voltak, később pedig Monacóban sok időt töltöttek együtt. Miután a kanadai pilóta kijött a gyors balkanyarból, három lehetősége volt: vagy elveszi, vagy megkerüli a jobb vagy a bal oldalról.
Stroke-ja után meghalt a legendás F1-es pilóta, akinek tragédia árnyékolta be egyetlen győzelmét
Az első forgatókönyv abban a tudatállapotban vélhetően fel sem merülhetett, így a másodperc tört része alatt el kellett döntenie, hogy melyik irányt választja. Villeneuve végül jobbra kormányzott, de balszerencséjére Mass is erre az oldalra húzódott le, hogy elengedje. Ez a meg nem értés pedig ezúttal végzetes következményekkel járt.
A Ferrari bal első és a March jobb hátsó kereke összetalálkozott, és a hatalmas sebességkülönbség a levegőbe lökte Villeneuve autóját, amely többször is megpördült a levegőben. A földbe történt becsapódás pedig akkora erejű volt, hogy az ülést és így magát a pilótát is kiszakította. A hatszoros futamgyőztes nekicsapódott a kerítésnek, sisakja pedig leesett.
Mass azonnal kiugrott a kocsijából, majd Arnoux és Derek Warwick szintén megálltak a helyszínen. Kisvártatva Pironi is megérkezett, ám a nyugatnémet pilóta jobbnak látta, ha elvezeti őt a roncs mellől. Adam Cooper, a linkelt cikk szerzője nem sokkal később szemtanúja volt, hogy a Ferrari francia versenyzője vörös arccal sétál a paddockban, kezében a saját és csapattársa sérült sisakjával, majd az ajtót becsapva a maranellóiak motorhome-jába menekül a kíváncsi szemek elől.
Villeneuve-öt a leuveni kórházba szállították, de rendkívül súlyos sérüléseket, többek között nyaktörést szenvedett, így esélye sem volt a túlélésre. Az orvosok már csak felesége – akit egyébként Scheckter értesített a történtekről – megérkezésére vártak, hogy engedélyt adjon a kanadai pilótát életben tartó gépek lekapcsolására. Ez az esti órákban meg is történt. Eközben a Ferrarinál már csomagoltak, hiszen természetesen visszaléptek a másnapi indulástól.
Hogy Villeneuve megnyerhette volna-e a világbajnokságot? Nos, ezt nem tudni, mindenesetre tény, hogy Pironi az idény közepéig harcban volt érte, ám Hockenheimben néhai csapattársáéhoz nagyon hasonló balesetet szenvedett, amikor ráfutott Alain Prost autójára, és bár ő túlélte, de ezzel véget ért az F1-es karrierje. Ennek ellenére Keke Rosberg csak a szezonzárón tudta őt megelőzni a pontversenyben. Arról pedig nem is beszélve, hogy mi jöhetett volna a következő években.
„Gilles 1982-ben megnyerhette volna a bajnokságot, a Ferrari pedig biztosan alkalmas volt rá – vélekedett Scheckter. – Azonban ezt már nem fogjuk megtudni. Még pályafutása korai szakaszában volt. Egy időben én is agresszívabb voltam, de az idő előrehaladtával az ember rájön, hogy be kell fejeznie a futamokat. Ebben a pontrendszerben így lehet világbajnokká válni. Vannak, akik soha nem jutnak túl ezen a szakaszon. És bizonyos értelemben ez kódolva is volt: a sajtó imádta, amikor feltette az időmérős gumikat, és ő volt a leggyorsabb.”
Sid Watkins, a Forma–1 akkori főorvosa úgy „szinte elkerülhetetlennek” titulálta Villeneuve tragédiáját, és a közvélemény is rendkívül kockázatvállalónak tartotta a kanadai versenyzőt. Egykori csapattársa ugyanakkor árnyaltabban látja a helyzetet, és úgy véli, Villeneuve az esetek túlnyomó többségében pontosan tudta, hogy mit csinál.
„Nem hiszem, hogy olyan dolgokat tett volna, amelyek kiszámíthatatlan veszélybe sodorták – fogalmazott Scheckter. – Szerintem felelősségteljes fickó volt. Mindig az volt a kép róla, hogy egy őrült srác, pedig nem volt az. Csak akkor volt őrült, amikor az akart lenni, mert ezt a képet szerette mutatni. Mindig elmesélem azt a történetet, amikor elmentem vele Monacóból. Nem akartam, mert utáltam utas lenni. Azonban végig tökéletesen vezetett, egészen addig, amíg Modena külterületére nem értünk. A kerekek akkor kipörögtek, és elkezdett csúszkálni meg minden.”
Tolvajok gyalázták meg a Ferrari legendás F1-es pilótájának emlékét (fotó)