Lewis Hamiltonnal először fordult elő, hogy az adott év első tíz (fő)futamán egyszer sem állhatott fel a dobogóra. A Ferrari történetében pedig több mint harminc éve esett meg legutóbb, hogy valaki az első tíz versenyének egyikén sem végzett az első háromban.
Lewis Hamilton és a Ferrari házassága egyelőre finoman szólva sem úgy alakul, ahogyan azt a felek alighanem előzetesen megálmodták. A 40 éves versenyző eddig kevés kivételtől eltekintve nem igazán találja a ritmust, aminek persze egyfelől az autója az oka, másfelől viszont az esetek többségében egyértelműen lassabb csapattársánál, Charles Leclerc-nél.
A közös kalandot a sanghaji sprintkvalifikáción elért rajtelsőség, majd a sprinten aratott győzelem, illetve a szombati miami versenyen behúzott harmadik hely menti valamelyest. Ami viszont a vasárnapi főversenyeket illeti, Hamiltonnal olyasmi történt, ami pályafutása során eddig egyszer sem: az adott év első tíz viadalának egyikét sem fejezte be dobogós helyen.
Hamiltonnak ez a tizenkilencedik szezonja a Forma–1-ben, és már arra is ritkán volt példa, hogy legalább a harmadik versenyig várnia kelljen az első pódiumára. 2023-ban pontosan ennyit kellett kibekkelnie, ennél hosszabb ínséges időszaka csak 2009-ben és tavaly volt, már ami az évkezdést illeti: mindkét évben pontosan a tizedik futamon állhatott fel először a dobogóra.
Hamilton most sem finomkodott, kétballábasnak nevezte a Ferrariját
Most viszont ez nem sikerült, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a brit versenyző karrierjének legrosszabb rajtja. A pontszámot illetően ugyanis jobban áll a 2024-esnél, és ha a tizenhat évvel ezelőtti idényt átváltjuk a mostani rendszerre, akkor annál is. Idén eddig 79 egységet gyűjtött (ebből 14-et szombaton), plusz a kínai főfutamon történt kizárása további 8-tól fosztotta meg. Tavaly ellenben az első tíz fordulóban csak 68-ig jutott (ebből 7 a sprinteken jött össze), míg 2009-ben a mostani szisztémában 53 lett volna (plusz az a 12, amennyit a melbourne-i diszkvalifikálásával elbukott).
Ami viszont a másik oldalt, vagyis a Ferrarit illeti, nagyon régen fordult elő utoljára, hogy valaki a Scuderia színeiben teljesített első tíz versenyének egyikén se álljon dobogón, már ha persze eljutott idáig. Ehhez hozzá kell tenni, hogy Kimi Räikkönen 2014-es, illetve Gerhard Berger 1993-as visszatérését nem vettük ide, hiszen nekik nem ez volt az első időszakuk Maranellóban.
Őket levéve egészen 1992-ig kell visszamenni, hogy még egy ilyet találjunk, akkor Ivan Capellivel esett meg ez a csúfság. Mindez a Ferrari egyik, ha nem a legsötétebb korszakának közepén történt, hiszen a csapat 1991 és 1993 között egyetlen futamot sem tudott nyerni. Arról nem is beszélve, hogy a világbajnoki címre 1979 óta vártak, és még jó néhány év beletelt, mire Michael Schumacher 2000-ben ismét csúcsra vitte az istállót.
Az olasz versenyzőn kívül még négy pilóta mondhatta el ezt magáról, tehát Hamilton a hatodik a sorban. Ugyanakkor érdekesség, hogy az előző ötből Gilles Villeneuve, Didier Pironi és Berger is futamot tudott nyerni a Ferrarival, és Capellin kívül ez csak Arturo Merzariónak nem sikerült. A kérdés már csak az, hogy a hétszeres világbajnok melyik táborhoz csatlakozik majd.
A szomorú Hamiltont lesújtotta a borzalom, ami a Kanadai Nagydíj elején történt vele