Hiába lett idén Max Verstappené a legtöbb győzelem és pole pozíció, valamint ő vezetett a legtöbb körben, mégsem ő lett a világbajnok. Ilyesmi meglepően sokszor fordult már elő a Forma–1 történelmében, sőt, jóval kirívóbb esetek is akadtak.
Néha még a Forma–1-ben is előfordul, hogy a számok „hazudnak”. Persze az idézőjel fontos, hiszen a legfontosabb mutatóban Lando Norris végzett az élen, hiszen ő gyűjtötte a legtöbb pontot, ennélfogva ő lett a 2025-ös világbajnok. Még annak ellenére is, hogy több olyan mutatóban is Max Verstappen végzett az első helyen, amely azért valamilyen szinten korrelál a pontversennyel. Persze távolról sem teljes mértékben, ahogyan azt az alábbiak is igazolják.
A holland pilóta nyolcszor állhatott fel a dobogó legfelső fokára, amivel ebben a tekintetben a legjobbnak bizonyult, a pole pozícióknál pedig ugyanez a helyzet, vagyis mind egy körön, mind a futamokon az esetek egyharmadában bizonyult a legjobbnak. A legtöbb kört pedig szintén ő töltötte az élen, egészen pontosan az 1444-ből 454-et, ami körülbelül 31,44 százalékos arány.
Norris lett 2025 F1-es világbajnoka, miután Verstappen nyert Abu-Dzabiban
Ennek kapcsán megvizsgáltuk, hogy melyek voltak a mostanihoz hasonló szezonok. Egyenként megnéztük, hogy mikor fordult elő, hogy nem a világbajnok aratta a legtöbb győzelmet az adott évben – akár holtversenyben, akár egyedül –, majd ugyanezt a rajtelsőségekre, valamint az élen töltött körök számára vonatkozóan is megtettük.
Ha külön-külön vizsgáljuk, akkor az első eset az eddigi hetvenhat idényből tizennégy alkalommal fordult elő. Különösen a 80-as években volt ez gyakori, hiszen abban az időszakban hatszor is megtörtént, azóta viszont csak háromszor. A másik két forgatókönyv jóval többször esett meg: a világbajnok és a legtöbb pole pozíciót gyűjtő versenyző személye huszonkilencszer nem egyezett meg, az pedig huszonhatszor történt meg, hogy a legtöbb kört az élen töltő pilóta az adott év végén nem ünnepelhetett.
Persze az az igazán érdekes kérdés, hogy ezeknek a metszetükben hány szezon található, vagyis hányszor történt meg, hogy mindhárom fenti állítás igaz volt. Nos, a válasz az, hogy tízszer. Ugyanakkor az is feltétel, hogy a legtöbb futamgyőzelem, pole pozíció, illetve élen töltött kör ugyanannál a személynél legyen, így az 1984-es, valamint az 1986-os szezon szintén kihullik a rostán.
Ezért nem lépte meg a Red Bull és Verstappen azt, amit mindenki várt tőle Abu-Dzabiban
A maradék nyolcat vizsgálva látható, hogy Verstappen idei elbukott vb-címe a kevésbé kirívóak közé tartozik. A pole pozíciókat tekintve egyenesen övé a leggyengébb arány, és az élen töltött köröket tekintve is csak Mario Andretti 1977-es, illetve Alain Prost 1982-es szezonját múlja felül. Utóbbinál viszont meg kell jegyezni, hogy a francia versenyző mind a diadalok, mind a rajtelsőségek terén is holtversenyben végzett az élen, ami a többi megmaradt szezonról nem mondható el.
A győzelmi arányt tekintve a holland pilóta már feljebb van a ranglistán, hiszen Prost 1982-es teljesítménye mellett Jim Clark 1964-es, Mario Andretti 1977-es, Nigel Mansell 1987-es és Ayrton Senna 1989-es évét is felülmúlja. Utóbbinál elsősorban a pole pozíciók száma miatt szaladhat fel az ember szemöldöke, hiszen a brazil versenyző annak ellenére nem lett világbajnok abban az esztendőben, hogy a tizenhatból tizenhárom futamon ő indulhatott az élről.
Maradt tehát két szezon, amikor az érintett versenyző mindhárom tekintetben jobb mutatót produkált, mint idén Verstappen: Clark 1967-es, valamint Lewis Hamilton 2016-os szerepléséről van szó. Ami utóbbit illeti, a Mercedes akkori versenyzője a 21-ből 12 alkalommal rajtolhatott az élről, 10-szer nyert, emellett a körök mintegy 44,64 százalékát az élen fejezte be, ennek ellenére kikapott Nico Rosbergtől. Persze ezen a ponton mindenképpen hozzá kell tenni, hogy az egy kétfős versenyfutás volt a bajnoki címért, míg 2025-ben hárman csatáztak érte, így egy versenyzőnek szükségszerűen mindenből kevesebb „jutott”.
Norris eldöntötte, hogy Hamilton vagy Verstappen útját járja-e címvédőként