2023. január 29. 03:26
KezdőlapNE VEDD EL93 évesen elütötte a saját autója, de tovább versenyzett a világ legidősebb...

93 évesen elütötte a saját autója, de tovább versenyzett a világ legidősebb autóversenyzője

-

112 évvel ezelőtt született a világ legidősebb autóversenyzője. Na persze 1911-ben még nem számított annak, halálakor azonban elmondhatta magáról, hogy élete végéig, azaz 95 éves koráig azt csinálta, amit szeretett, és soha nem vonult vissza.

1911. január 8-án, azaz 112 évvel ezelőtt született Londonban Tom Delaney, aki a mai napig hivatalosan a világ legidősebb autóversenyzőjének számít. A benzingőz és a motorsport már gyerekként megfertőzte: apja, Terry Delaney 1903-ban részt vett a híres Párizs-Madrid versenyen, az 1920-as években pedig a fiatal Tom a kor több híres versenyére is elkísérte. 1930-ban, 19 évesen pedig maga is versenyezni kezdett egy használt, az 1928-as Ulster TT-t megnyerő Lea-Francis Hyperrel (apja autóhűtőket gyártó vállalkozásán keresztül a család jó kapcsolatot ápolt a Lea-Francis-el), amit aztán soha többé nem cserélt le.

Első versenyét a Surrey-ben található Brooklands-versenypályán teljesítette, de 1932-ben rajthoz állt az új doningtoni pálya első futamán is. Az 1930-as években egyre inkább kivette a részét a családi vállalkozásból, azaz a kezdetektől fogva “úrvezetőként” élvezte a versenyzést.

Embed from Getty Images

1931-ben, az ír nemzetközi grand prix-n a dublini Phoenix Parkban

A második világháború kitörésével azonban minden versenyt felfüggesztettek az Egyesült Királyságban, Delaney pedig eladta az autóját egy bizonyos Dr. Bomfordnak, hogy aztán visszavásárolja. „Írt egy levelet, amiben elmondta, hogy nem tudta aludni éjjelente, és vissza kell kapnia az autóját.”

Eközben a repülés is érdekelte, és miután a felesége azt sokkal kevésbé tartotta veszélyesnek, ebbe az irányba ment el. A háború után lefoglalta az üzlet (apja 1948-as halála után átvette a családi céget), illetve öt gyermeke, így csak alkalomszerűen indult versenyeken, de miután az 1960-as évek elején eladta a családi vállalkozást, ismét több időt tudott szentelni szeretett hobbijának.

Rendszeresen ott volt a Silverstone-ban, Doningtonban, Brooklandsban és Brightonban rendezett veterán futamokon, ugyanazzal az 1928-as Lea Francisszel, amivel mindig is rajthoz állt.

A bal oldali képen 1933-ban, jobb oldalt pedig 2005-ben. 72 év különbséggel, ugyanabban az autóban. 

„Azt mondják, hogy én vagyok a legidősebb autóversenyző nemzetközi licence-el, de nem igazán gondolok erre – nyilatkozta 2003-ban az Independentnek. – A forgalom manapság pokoli a közutakon, úgyhogy nem megyek túl messzire. Nagyjából egy tucat versenyem van egy évben a sprintekkel és találkozókkal együtt. Hogy mennyire vagyok versenyképes, az a futamtól függ. A rajt után igyekszem felmérni a helyzetet. Van esélyem nyerni, vagy az első háromban végezni? Ezt hamar felismerem a többi autó teljesítménye alapján. És ha van, akkor természetesen igyekszem megragadni.”

„De máskülönben gyakran megesik, hogy van még egy-két autó az enyémhez hasonló teljesítménnyel, és megvívjuk a magunk kis külön csatáját, ami szórakoztató. Eközben oda kell figyelni a fiatalabb pilótákra, mert ők nem feltétlenül úgy versenyeznek, ahogyan én. Ha úgy vélem, egy kissé veszélyesek, inkább elengedem őket.”

„Már nyertem versenyeket, úgyhogy megengedhetem magamnak, hogy most már csak élvezzem. Próbálok nem butaságot csinálni, miután az autó továbbra is 100 mérföld/órás (160 kilóméter/óra) sebesség fölé gyorsul. Soha nem volt súlyos balesetem, de a veterán autóversenyeken is vannak incidensek. Az utóbbi néhány versenyen kitérő manővereket kellett tennem, amikor más versenyzők nehézségekkel szembesültek.”

2004-ben azonban jött egy komolyabb bukás Silverstone-ban, ahol viszonylag nagy sebességgel a falnak csapódott, kiesett az autóból, ami átment rajta, miután visszapattant a védőkorlátról. Miközben ebben a korban már az is elképesztően veszélyes, ha valaki otthon megcsúszik és elesik, neki 93 évesen mindössze a csuklója ficamodott ki, a kórházból pedig felhívta a szerelőjét, hogy meg tudja-e javítani az autóját a másnapi versenyre…

Két 1928-as Lea-Francis Hyper, amilyennel Delaney is versenyzett

„Továbbra is meg tudom szorongatni a többieket, amikor pedig autóba ülök, olyan, mintha újra 21 éves lennék. Minden visszajön. Az orvosom azt mondja, az adrenalin jót tesz nekem” – nyilatkozta a The Telegraph-nak arról, hogy mi lehet a titka.

Nyilván szerencsés alkat volt, de tett is azért, hogy egyrészt ilyen sokáig éljen, másrészt, hogy elég fitt legyen a versenyekhez, miután az évente kötelező orvosi vizsgálatot ő sem kerülhette el.

„Többet kell mozognom, mint régebb, de szerencsés vagyok. Eddig minden alkalommal átmentem az orvosi ellenőrzésen, ami eléggé szigorú teszt – mondta 2003-ban. – De semmilyen gondom nincs az autó vezetésével, valószínűleg mert annyira jól ismerem. A veterán autók sokkal nehezebbek a modern versenygépeknél, nincs bennük szervokormány és a mai gumik sokkal jobban tapadnak, ezért a modern kocsikat sokkal könnyebb vezetni.”

„Csak normálisnak érzem magam, amikor versenyzem. Természetesnek veszem, és el sem tudom képzelni, hogy ne versenyezzek. Az autóm és én összenőttünk, elválaszthatatlanok vagyunk. Amíg átmegyek az orvosi vizsgálaton és az autó működik, igyekszem folytatni.”

Végül egészen haláláig folytatta, és néhány nappal a 2006-os, meghívásos Goodwood Revival előtt, rövid betegséget követően, 95 évesen hunyt el. Utolsó futamán 2006 elején, Silverstone-ban vett részt.

Még 2005-ben, első versenyének 75. évfordulóján megkapta a brit motorsport-szövetség első életműdíját, mint a világ legidősebb aktív autóversenyzője.

Friss