A SPIN, The Rally Pod podcast készítő nem túl dicsőséges, ám annál érdekesebb listát állítottak össze a WRC történetének legrosszabb címvédési kísérleteiről.
Csütörtökön megkezdődik a 2025-ös WRC-szezon, amelynek Thierry Neuville vág neki címvédőként. Aztán hogy sikerül-e neki, vagy sem, bő tíz hónap múlva kiderül, az viszont valószínűtlen, hogy felkerülne arra a nem túl dicsőséges listára, amelyet a SPIN, The Rally Pod podcast készítői állítottak össze a legrosszabb címvédési kísérletekről.
Marcus Grönholm (2001, 2003)
A kétszeres világbajnok legenda egyszer sem tudta megvédeni a címét, de 2001-ben ez elsősorban nem rajta múlt, hanem a gyengélkedő Peugeot 206 WRC-n. Amíg egy évvel korábban 65 ponttal lett világbajnok, 2001-ben mindössze 36 pontot gyűjtve zárt negyedikként, ugyanis 8 versenyt is fel kellett adnia, ebből pedig mindössze kettőt az ő hibájából, azaz hatszor is műszaki hiba miatt volt kénytelen kiállni… A 2003-as címvédési kísérlete is a hamvába hullt, a hatodik helyen zárt 46 ponttal, és amíg az öregedő technika is meg-megadta magát, azért ebben az idényben már bőven akadtak esései is, Marcus Grönholm négyszer is odacsapta az autót.
Richard Burns (2002)
Hosszas jogi csatározás után ülhetett át Richard Burns a Subaruból a Peugeot-ba 2002-ben, címvédés helyett pedig hatalmas égés következett, a fent emlegetett Marcus Grönholm ugyanis sokkal gyorsabb volt nála murván (Gilles Panizzi meg aszfalton). Végül Grönholm 77 ponttal lett világbajnok, Burns 34 pontot gyűjtve az ötödik helyen zárt, három ponttal és egyetlen hellyel megelőzve a két futamon nem is induló Panizzit. Az Argentin Rallyt megnyerte ugyan, de utólag diszkvalifikálták, mert az autója könnyebb volt a megengedettnél. Sajnos ezután már csak egyetlen szezon jutott neki a WRC-ben, a 2005-ben életét követelő agyrákja miatt.
Colin McRae (1996)
Az év, amikor Colin McRae elkezdett Colin McCrash lenni… Mindig a határon autózott, és sosem lehetett tudni, hogy ebből győzelem vagy esés lesz, ebben az évben viszont háromszor is esés lett a vége, Indonéziában felborult, Argentínában és Finnországban balesetet szenvedett, a három nullázás pedig nem fért bele a jóval kevesebbet hibázó Tommi Mäkinennel szemben, aki fölényesen, 31 ponttal verte meg az így is másodikként végző McRae-t. Argentínában és Finnországban éppen Mäkinen győzött, ezen a két, egymást követő versenyen dőlt el a világbajnoki cím. McRae nem lett lassabb, mint egy éve, csak éppen kevesebbszer ért célba…
Juha Kankkunen (1988)
Juha Kankkunen 1987-ben az első pilóta lett a WRC-ben, aki megvédte a világbajnoki címét, azonban a Miki Biaisonnak kedvező csapatutasítások arra ösztönözték, hogy otthagyja a Lanciát, és váltson. A WRC-ben második évét kezdő Toyotához csatlakozott, és valami elképesztő szenvedésben volt része, a Szafari Rallyn elért ötödik helye után aligha gondolt arra, hogy a többi versenyén nem látja meg a céldobogót sem… A Kenyában megszerzett nyolc pontjával a borzasztó 37. helyen zárta a szezont. A következő éve már jobban nézett ki, de nem csoda, hogy aztán visszament a Lanciához, amellyel újra világbajnok lett. A történetnek szép vége lett, 1993-ban az addigra már rengeteget fejlődő Toyotával is felért a csúcsra.
Carlos Sainz Sr. (1993)
Ha Colin McRae és Juha Kankkunen váltása szörnyűnek tűnt, akkor itt jön Carlos Sainz Sr., aki 1993-ban nagyrészt szponzori nyomásra otthagyta a Toyotát, és átült a Lanciába, vagyis fordított utat járt be abban az évben, mint a fentebb szereplő Juha Kankkunen. Az öregedő Delta már nem volt versenyképes, és bár Sainzot a fejlesztéssel hitegették, valójában ez volt a gyártó utolsó éve a WRC-ben, mielőtt kivonult volna a sportból. Kétszer végzett dobogón, ebből végül egyet elvettek tőle illegális üzemanyag miatt, ha nem lett volna elég baja, akkor még ez is a nyakába zúdult. Nyeretlenül, 35 pontot összeszenvedve végül a nyolcadikként zárt. Világbajnok ezután már nem lett, de még egy évtizedig az élmezőny tagja maradt.
Didier Auriol (1995)
Ez a csúfos kudarc egyáltalán nem a versenyzőn múlt, hanem az csapatán. Az 1995-ös év a Toyota hírhedt turbócsalása miatt volt emlékezetes, a csapatról a Katalán Rallyn derült ki, hogy a turbófeltöltőben egy szabálytalan alkatrészt használt, hogy növelje a motor teljesítményét. A csapatot megfosztották 1995-ös eredményeitől, és 12 hónapra eltiltották a világbajnokságon való részvételtől, az addig 51 pontot gyűjtő Didier Auriolnak így esélye sem volt arra, hogy befejezze a szezont, és megvédje a címét. A pályafutása ezután megtört, már csak három futamot tudott nyerni a WRC-ben.
Tommi Mäkinen (2000)
Marcus Grönholmmal kezdtük, vele is fejezzük be, ugyanis az első teljes WRC-szezonjában rommá verte Tommi Mäkinent. Pedig a négyszeres (!) címvédő jól kezdett, megnyert a Monte-Carlo Rallyt, Svédországban második lett, csak aztán változatos okok miatt, amelyek között esések is bőven voltak, rengetegszer nullázott. Ausztráliában pedig még inkább Grönholm irányába billent a mutató, igyanis hiába győzött Mäkinen, a turbó szabálytalansága miatt kizárták. Utólag kiderült, hogy a szabálytalanság valódi hiba volt, nem pedig szándékos csalási kísérlet, így a Mitsubishire nem várr további eljárás. Mäkinen az első futam után többször nem nyert, a második után nem lett többször második, mindössze három harmadik helyet szedett még össze, és 36 ponttal a hatodik lett.