25 évvel ezelőtt, 1997. november 2-án Colin McRae a ralizás történetének egyik ikonikus pillanatával ajándékozott meg minket, amikor úgy döntött, mindenkinél magasabbra repül az Ausztrál rali utolsó szakaszán található híres Bunnings-ugratókon.
Az 1997-es rali-világbajnoki szezon volt az első, amelyben megjelentek a WRC-szabályok szerint épített autók. Az átmeneti idény vége a Subaru Impreza WRC-vel rajthoz álló Colin McRae, az A-csoportos Mitsubishi Lancert vezető Tommi Mäkinen és a Ford Escort WRC volánja mögött ülő Carlos Sainz csatáját hozta. Ahhoz, hogy a végjátékba legyen beleszólása és bármiféle esélye a bajnoki címre, a zsinórban négyszer kieső skót klasszisnak a szezon utolsó három futamát meg kellett nyernie. Sanremóban győzött is, majd jött Ausztrália, ahol óriási csatában tudott az élen végezni, miközben az utolsó szakasz utolsó méterein mindent kockára tett.
McRae nagyot hajrázott 1997-ben
A második nap utolsó szakaszán, a Langley Parkban rendezett szuperspeciálon szándékosan lassabban ment, hogy visszacsússzon Carlos Sainz mögé az összetett második helyére, hogy az utolsó napon a spanyolnak kelljen takarítania az utat. Sainzot ez viszont nem igazán hátráltatta, ám a technika ördöge kibabrált vele és kiesett, ezzel búcsút intve a világbajnoki álmainak.
McRae ezután azt nyilatkozta, hogy innentől kezdve csak biztosra kell menniük, hogy ne hibázzanak, mert elkapni már senki nem tudja őket. A 22. szakaszon viszont hibáztak, miközben Mäkinen begyújtotta a rakétákat, és egyre feljebb kapaszkodott. A végjáték végül elképesztően szoros lett, a 24., egyben utolsó szakaszon a finnek 13 másodperccel kellett „csak” jobbat mennie a skótnál, hogy nyerjen, és egy futammal a szezon vége előtt bebiztosítsa a világbajnoki címet.
McRae szokásához híven nyomta neki, ahogy a csövön kifért, a szakasz végén pedig óriási kockázatot vállalt, amikor a cél előtt közvetlenül úgy repült át a híres Bunnings-ugratókon, mintha ott sem lettek volna. Az első ugratásnál a Subaru mindenki másnál magasabbra szállt, majd a másodikat oldalról kapta el. Ha McRae ott leesett volna az útról, az a világbajnoki álmai végét jelentette volna, de egyenesben tartotta a Subarut, és 16:51-es idővel ért célba, amit a mögötte érkező Mäkinen csak 7 másodperccel tudott megjavítani, így 6 másodperccel lemaradt a győzelemről.
A híres ugratás:
McRae tehát megúszta a közönséget extázisba ejtő mutatványt, amelyre a mai napig a skót legendára oly jellemző pillanatok egyikeként emlékeznek a rajongók. McRae 2013-ban megjelent életrajzi könyvében Nicky Grist, a skót navigátora így emlékezett vissza az ominózus ugratásra:
„Tudtam, hogy Colin gyorsabb a legtöbb pilótánál, de ha ugratásról volt szó, senki sem volt elkötelezettebb nála. Az Ausztrál rali pályabejárása alatt odaértünk a híres Bunnings-komplexumhoz, Colin pedig megszólalt: »Ezek az ugratók nagyszerűek!« Úgy írta le az itinert, ahogyan egy normál ember tenné, ezért valahogy így hangoztak: »Vigyázat! Ötös jobb oldali plusz csúnya ugrás, hatos bal széle ugrás, 60.”
Csakhogy amikor aztán a ralin odaértek az ugratóhoz, McRae már nem egészen tett úgy, ahogyan a normál raliversenyzők.
„A probléma az volt, hogy a ralin annyira nagy tempóval érkezel oda az első bukkanóhoz, hogy ha nem lassítasz le, bármi megtörténhet. Emlékszem, ahogy előbb belenyomódtam az ülésbe, majd felrepültünk, és meglepődtem, hogy minden mennyire csöndes lett. Amikor landoltunk, alig volt idő előkészíteni a második ugratót, amit oldalról kaptunk el, és igazán beleütöttem a hátamat az ülés oldalába földetéréskor. Aztán átszáguldottunk a vízen, majd a célon, a közönség tombolt, Colin pedig felém fordult és azt mondta: »Na hogy tetszett, kicsi?»”
„Próbáltam valami szellemes és okos válasszal előállni, de mindössze azt tudtam felelni, hogy »Milyen magasra repültünk azokon az ugratókon? Hú, a mindenit, ez magas volt, ember. Megfájdult a fejem.«”
„Az embernek számítania kellett rá, hogy Colin előáll valami látványossal, mert mindig ő volt a showman, és az emberek emiatt szerették őt világszerte. Ha nézőként figyelte volna a többieket a Bunnings-nál, imádta volna, ha valaki olyan magasra repül, mint ő.”
McRae végül a szezonzáró Brit ralit is megnyerte, de Mäkinen bejött a hatodik helyen, így mindössze egyetlen ponttal, de ő lett a világbajnok.