Ma 25 éve, hogy legutóbb Argentin Nagydíjat rendeztek a Forma-1-ben. A Buenos Aires-ben lefutott versenyek közül akadt néhány igen emlékezetes is.
Napjainkban két Forma-1-es versenyt is rendeznek Dél-Amerikában, de a sportág közel 50 éven át legeredményesebb pilótájának szülőhazájában 25 éve nem látogatott el a mezőny. Természetesen az Argentin Nagydíjról van szó, amelyet 1953 és 1998 között összesen 20 alkalommal tartottak meg, és amelyet Juan Manuel Fangio négyszer is megnyert. A gyakran a szezonnyitó szerepét betöltő Autódromo Juan y Oscar Gálvez (1990-ig El Autodromo 17 de Octobre, majd 2008-ig Autodromo Oscar Alfredo Galvez) 1998-ben került ki legutóbb a versenynaptárból, miután pénzügyi gondok miatt nem tudta vállalni a további versenyrendezést.
Az Argentin Nagydíj története 1953-ban indult, az Indianapolis 500-t nem számolva ez volt az első Európán kívüli Forma-1-es futam, ám Alberto Ascari győzelmét beárnyékolta egy szörnyű tragédia, Juan Peron elnök ugyanis kitalálta, hogy ingyenessé teszi a belépést a versenyre. Emiatt aztán 400 ezer ember zsúfolódott össze a pálya mentén, több néző pedig a pálya szélén, vagy esetenként az aszfaltcsíkon állt, így amikor Nino Farina előtt az egyikük átszaladt, és az F1 történetének első világbajnoka kitérő manővert tett, a közönség közé csapódva legalább 10, de egyes beszámolók szerint ennél jóval több néző halálát okozta. A tragikus versenyről alábbi cikkünkben olvashat bővebben,
Vérfürdőbe torkollt az F1 leghalálosabb versenye, de senkinek eszébe sem jutott megállítani
Ezután 1960-ig még hat Argentin Nagydíjat rendeztek (1959-ben maradt el a futam), ám ezeknek összesen hét győztese volt. Ez úgy fordulhatott elő, hogy az 1956-os versenyt Juan Manuel Fangio és Luigi Musso megosztva nyerte (Mussónak ez a „fél” győzelem volt az egyetlen sikere), aminek az volt az oka, hogy a Ferrari ásza a 23. körben kénytelen volt kiállni az üzemanyagpumpa hibája miatt, de az akkori kor szellemiségének megfelelően csapattársa átadta neki az autóját (ma ezt már tiltják a szabályok), amivel az argentin megnyerte a versenyt. Hasonló okból kifolyólag egyébként ezt is beleértve mindössze három versenynek van két győztese a sportág történetében.
Fangiónak ez már a harmadik F1-es győzelme volt hazai földön, de korántsem szenvedett meg érte annyira, mint az 1955-ös sikerért. Abban az évben ugyanis pokoli hőségben rendezték a bő három órán át tartó versenyt (ne feledjük, Argentínában akkor van nyár, amikor Európában tél, a januári időpont így garantálta a meleg időjárást), amelyen mindössze heten értek célba.
A megdöbbentő adat azonban nem ez, hanem az, hogy a verseny során összesen 16 pilótacsere volt, és Maurice Trintignant, Jean Behra, valamint Harry Schell három autót is vezetett. Mindössze ketten voltak, akik csere nélkül teljesítették a távot, az egyik Fangio, a másik pedig a szintén argentin, 5. helyen végző Roberto Mieres. De ők is megszenvedték a körülményeket, a futamra egy hónappal korábban készülni kezdő, a hőségre való akklimatizálódás érdekében napi egy liter folyadékot fogyasztó Fangio ráadásul örökre magán viselte a verseny nyomait. Hogy mit, arról alábbi cikkünkben tudhat meg többet.
Az összes pilótát kikészítette a verseny, amely maradandó sérülést okozott az F1 legendájának
Az 1960-as verseny után az F1 12 éven át nem utazott el Argentínába, majd 1972-ben tért vissza, a korábbi nyomvonal némileg megrövidített változatára. A 8. Argentin Nagydíj a címvédő Jackie Stewart fölényes győzelmét hozta, majd rá egy évre Emerson Fittipaldi nyert. Ez volt az ebben a két évben használt rövid konfiguráción az utolsó futam, 1974-re ugyanis két hosszú egyenest toldottak bele a pályába, ami nagyjából 40 másodperccel növelt a köridőn.
Ez a változat drámai versennyel mutatkozott be, hiszen a hazai hős Carlos Reutemann élen álló autójából az utolsó előtti körben fogyott ki az üzemanyag, amivel Denny Hulme ölébe hullott a győzelem. Ez volt az 1967-es világbajnok utolsó sikere az F1-ben.
260-nál kapott szívrohamot, és halt meg verseny közben az F1 egyetlen új-zélandi világbajnoka
1975-ben ismét Fittipaldi nyert, majd 1976-ban nem rendezték meg a nagydíjat, hogy 1977-ben ismét a szezonnyitónak adjon otthont. A 31. körig úgy tűnt, hogy James Hunt győzelemmel kezdi címvédési kísérletét, de a felfüggesztés hibája keresztülhúzta a terveit. A versenyt Jody Scheckter nyerte, amivel megszerezte a Wolff-istálló első győzelmét az F1-ben.
1978-ban az abban az évben első és egyetlen világbajnoki címét nyerő Mario Andretti ünnepelhetett Buenos Aires-ben, 1979-ben pedig Jacques Laffite. Utóbbi sikerének mondjuk aligha örült a hazai publikum, hiszen a francia a továbbra is a hazai győzelmet hajszoló, azt végül soha el nem érő Carlos Reutemannt előzte meg azon a futamon, ami leginkább az első körben történt tömegbalesetről marad emlékezetes.
Az 1980-as Argentin Nagydíj ismét az az évi világbajnok győzelmét hozta, de érdekesség, hogy Alan Jones mögött a következő két év világbajnokai végeztek, méghozzá helyes sorrendben, azaz Nelson Piquet lett a második, Keke Rosberg pedig a harmadik. Ezen a futamon debütált egyébként a forradalmi Lotus 81-es, ami óriási melléfogásnak bizonyult, és mindössze egyetlen dobogót ért el a szezon során.
1981-ben Piquet másodikból elsővé lépett elő, és hát ki mást is előzött volna meg, mint a győzelemről ismét lecsúszó Reutemannt. Ennek alighanem a nézők mellett a futamot leintő Fangio sem örült, miként annak sem, hogy újabb közel másfél évtizedes szünet következett az Argentin Nagydíj történetében, hiszen legközelebb 1995-ben látogatott el a mezőny az Autodromo Oscar Alfredo Galvezre, amely ismét egy rövidebb, inkább gokartpályára hajazó nyomvonalon fogadta a versenyzőket, ami finoman fogalmazva sem lett népszerű.
Az 1995-os és 1996-os futamot egyaránt Damon Hill nyerte, utóbbin pedig megtörtént az Argentin Nagydíjak történetének egyik legijesztőbb incidense. Pedro Diniz autója gyulladt ki menet közben, amit a brazil versenyző szerencsére megúszott, és közben még egy olyan tettet is véghezvitt, amit soha többet nem tudott megismételni. Hogy mi volt az, arról alábbi cikkünkben olvashat.
„Azt hittem, meg fogok halni” – 27 éve vált tűzgolyóvá az F1 egyik legjobb fizetős pilótája (videó)
Az 1997-es nagydíj szintén Williams-győzelmet hozott, de már Jacques Villeneuve örülhetett, miközben Michael Schumacher már a rajt után kiesett, amikor összeütközött Rubens Barrichellóval. 1998-ban viszont már semmi nem állíthatta meg a német pilótát abban, hogy megszerezze első és egyetlen argentínai sikerét. Pedig könnyedén kieséssel végződhetett volna a rajtnál a harmadik helyre visszaeső kétszeres világbajnok futama, de miután rövidesen visszaelőzte Mika Häkkinent, David Coulthard mellett is elment, amikor a skót pilóta elfékezte a 8-as kanyart.
Ez az előzés azonban korántsem volt olyan sima, mint a McLaren finnje ellen, Coulthard ugyanis ráhúzta a kormányt a mellé beszúró Ferrarira, amitől a két autó összeért, a skót pedig megpördült. Schumacher viszont nem, és folytatni tudta az első helyen, noha a Ferrari ezt követően már nem úgy viselkedett, mint előtte. Végül a német nyert, Coulthard pedig csak hatodik lett, és a verseny után, majd 21 évvel később is Schumachert okolta a történtekért.
25 éve ment neki Coulthard Schumachernek, és még 20 évvel később is őt okolta az ütközésért (videó)
A mai napig utolsó Argentin Nagydíj tehát emlékezetesre sikeredett, egyelőre pedig nem tudni, hogy mikor lesz folytatás, ha lesz. Három évvel ezelőtt az argentin sportminiszter kijelentette a Diario AS-nek, hogy néhány éven belül szeretné visszavinni az F1-et az országba, miközben tudja, hogy ez jelentős befektetést igényel, de úgy véli, hogy támogatók segítségével kivitelezhető.
Azóta viszont nem lehetett arról hallani, hogy ez mikor valósulhat meg, miközben Stefano Domenicali, az F1 elnök-vezérigazgatója rendszerint hangoztatja, hogy a mostaninál sokkal több versenyt is rendezhetnének, olyan sok a jelentkező.