2006. április 23-án Michael Schumacher és Fernando Alonso fordított szereposztásban egy az egyben lemásolta, amit egy évvel azelőtt ugyanott csináltak. A 2006-os San Marinó-i Nagydíj hosszú böjtnek vetett véget a Ferrarinál, és elindította Schumacher pályafutása utolsó világbajnoki hadjáratát.
Számos emlékezetes párharc és verseny, valamint sajnos az F1 történetének egyik legsötétebb hétvégéje is kötődik az imolai Autodromo Enzo e Dino Ferrarihoz, amely 2020-ban, a Covid-járvány kitörése miatti futamtörlési-hullámnak köszönhetően került vissza a versenynaptárba, majd ragadt ott. Az utóbbi években már Emilia Romagna-i Nagydíjként szereplő futam korábban főként a San Marinó-i Nagydíj (rendeztek itt Olasz Nagydíjat is) néven futott, ebben a formájában pedig 2006-ban szerepelt utoljára.
Zengett a környék Imolában – így szól Schumacher egykori V12-es Ferrarija ma (videó)
Az akkor még az Ayrton Senna 1994-es halálos balesete után kialakított, a mainál némileg lassabb (az utolsó sikánt azóta kivették) vonalvezetésen nehéz volt előzni, és még állítható hátsó szárny sem segítette a pilótákat, ám így is kőkemény versenyt láthattak a kilátogató és a televíziók képernyői előtt ülő nézők a korszak két zsenije között. És, ha úgy tetszik, egy visszavágót a fiatal, immár világbajnok Fernando Alonso és a 2005-ös trónfosztását követően a Ferrarival életre kelő Michael Schumacher között.
Méghozzá a 2005-ös San Marinó-i Nagydíj visszavágóját, amelyen a spanyol és a német klasszis hatalmasat meccselt a győzelemért, amely végül a szélvészgyors, a vasárnap délelőtti időmérőn elkövetett hibája miatt csak a 14. helyről rajtoló, onnan a második pozícióig menetelő Schumacher támadásait visszaverő Alonso győzelmét hozta. A hétszeres világbajnok pedig verhette a fejét a falba, hiszen, ha nincs az első Rivazza-kanyarban elkövetett elfékezése és kavicságy-látogatása, nem is kellett volna megküzdenie a Renault-versenyzőjével, hiszen a tankolás során átugorhatta volna Alonsót. Így viszont hiába volt ő a gyorsabb, Alonso mesteri védekezéssel tartotta őt maga mögött a szűk és kanyargós pályán.
Alonso és Schumacher 2005-ös imolai párharca:
A battle for the ages at Imola, as a young @alo_oficial holds off a charging Michael Schumacher 🤩#ImolaGP #F1 pic.twitter.com/2qBXvAjfoL
— Formula 1 (@F1) July 25, 2020
2006-ban azonban fordult a kocka. Az egyversenyes abroncsok száműzésével a Ferrari a gyengécske 2005-ös szezon után sokkal jobb formában kezdte a 2006-os évet, mint ahogyan abbahagyta az előzőt: Schumacher a bahreini szezonnyitón megszerezte a pole pozíciót és métereken múlt, hogy az utolsó kerékcseréjét követően ne Alonso elé térjen vissza a pályára, amivel valószínűséggel bebiztosította volna a győzelmet.
Malajziában és Ausztráliában ezután hirtelen visszaesett a megbízhatósági problémák által hátráltatott, az autójuk első szárnyán módosítani kénytelen maranellóiak formája, hogy aztán az Imolában bevetett fejlesztéseknek köszönhetően ismét az első helyért küzdjenek. Schumacher az időmérőn 1:22.795-ös körrel megszerezte a pole pozíciót, amivel megelőzte Ayrton Sennát a rajtelsőségek örökranglistáján, és 66-tal az élre állt (azóta Lewis Hamilton már 103-nál tart, míg Schumacher 68-nál állt meg.)
A rekordot jelentő pole-kör:
It's been a minute since we hit up Imola 👌
Jump aboard for Michael Schumacher's on-edge pole lap in 2006 🎥#ImolaGP 🇮🇹 #F1 pic.twitter.com/87fkBwo3jU
— Formula 1 (@F1) July 24, 2020
Jenson Button, Rubens Barrichello, Felipe Massa és a Schumachertől a kvalifikáción 1 másodperccel elmaradó Fernando Alonso sorakozott fel a rajtrácsra a német mögött, aki simán megtartotta a vezetést a start után, míg Barrichello visszaesett az ötödik helyre, amivel Massa feljött a harmadik, Alonso pedig a negyedik pozícióba.
A mezőny egy kört sem tudott megtenni versenytempóban, Ide Júdzsi ugyanis a Villeneuve-sikánban megpöckölte Christijan Albers Midlandjét, amitől az MF1-es látványos pörgéseket bemutatva fejtetőn landolt a kavicságyban. Szerencsére a hollandnak nem esett baja, miközben az újabb incidense Ide rövidke F1-es pályafutásának a végét jelentette, mivel az FIA megvonta tőle a superlicenc-t.
Ide megrepteti Albers-t az első körben:
A dramatic start to Imola's 2006 race 🤯
Thankfully Christijan Albers was unhurt after this barrel roll on the opening lap, after a tap from Yuji Ide#ImolaGP 🇮🇹 #F1 pic.twitter.com/jxU4ZhXZnE
— Formula 1 (@F1) April 12, 2021
A biztonsági autó mindössze másfél körön át volt bent, így a 3. körtől folytatódhatott a verseny, 10 kör után Schumacher előnye 2,5 másodperc volt Button, 4,7 Massa és 6,3 Alonso előtt. A BAR-Hondák tempóját végül megindokolta, hogy a 14. körben előbb Barrichello, majd a 15.-ben Button is kiállt a bokszba. Utóbbinak a csapat ráadásul elrontotta a kerékcseréjét, ami ugyanakkor még nem írta őt ki teljesen a dobogóért folyó harcból, megtette ezt viszont a második kiállás, amelynél túl korán engedték el a britet, aki magával rántotta a tankolócsövet.
Az élmezőnyből következőként a Schumachertől ekkorra már több mint 11 másodperces hátrányban levő, Alonso által szorongatott Massa érkezett a 19. körben, majd a 20. körben jött Schumacher is. A vezetést átvevő Alonso a 25. körig húzta, amivel simán átugrotta Buttont és Massát, és átvette a második helyet.
Noha a spanyol ekkor több mint 11 másodperccel volt lemaradva a hétszeres világbajnoktól, a Ferrarin elkezdtek szemcsésedni a gumik, ami azt eredményezte, hogy Alonso a 34. kör végére utolérte Schumachert, és kezdődhetett az egy évvel ezelőtti csata fordított szereposztásban. A Renault körönként több mint 1 másodperccel volt gyorsabb a Ferrarinál, a spanyol pedig egyből elkezdett nézelődni a féktávokon.
Az imolai pálya kialakítása és a Ferrari egyenesbeli tempója nem könnyítette meg Alonso dolgát, ám a 37. körben így is rátapadt a németre a Villeneuve-sikán kijáratán, majd megpróbált extra rövid féktávot venni a Tosa-kanyar előtt, de a hétszeres világbajnok becsukta előtte a kaput.
Schumacher szenvedését nyilvánvalóvá tette, hogy a lekörözött Christian Klient és Tonio Liuzzit sem tudták lerázni, Massa a harmadik helyen pedig rohamosan közeledett rájuk.
A Renault végül úgy döntött, hogy a 41. körben kihívja Alonsót a bokszba, megpróbálva egy előrehozott kerékcserével átugrani a küszködő hétszeres világbajnokot. Ám csúnyán elszámolták magukat, a rögtön reagáló és egy körrel később szintén kiálló Schumacher gumijaiban ugyanis volt annyi tartalék, hogy megnyomja a bokszba vezető körét és a riválisa elé térjen vissza. Utólag nézve a Renault-nak így inkább azt kellett volna kihasználnia, hogy tovább kint tudott volna maradni a németnél.
A verseny negyed órás összefoglalója ITT nézhető meg.
Alonso tapadt Schumacherre, de nem tudott előzni
A párharcnak ezzel ugyanakkor még nem volt vége, hiszen Alonso ott loholt az ötös rajtszámú vörös autó mögött, és volt 20 köre arra, hogy valahogy megelőzze azt. Az abroncsok ezúttal is jobban bírták a strapát a Renault-n, de a Ferrari sem küszködött annyira. Alonso 16 körrel a vége előtt viszont így is teljesen ráesett Schumacherre, de továbbra is legfeljebb a Tosa jelentett lehetőséget az előzésre, a német viszont egyetlen apró hibát sem vétett.
Alonso a hajrában aztán kétszer is majdnem eldobta az autót – egyszer a Rivazzában csípte meg a kavicságyat, majd három körrel a vége előtt a Villeneuve-sikánban csúszott meg és végezte kis híján a falban –, annyira próbált valahogy támadási pozícióba kerülni, de akárcsak egy évvel azelőtt Schumachernek, ez most neki nem jött össze, így kénytelen volt végignézni, ahogy a Ferrari megnyeri előtte a versenyt. A harmadik helyen Juan Pablo Montoya jött be a McLarennel.
Ünneplés a befutó után:
Red celebration: beautiful memories ahead of the @F1 GP in Imola tomorrow.#OTD in 2006, Michael wins the Imola GP. It was the last time that a Ferrari won in Imola – until tomorrow? @ScuderiaFerrari #TeamMichael #KeepFighting
Pics by DAMIEN MEYER and FILIPPO MONTEFORTE / AFP pic.twitter.com/cOC1zZaCgu— Michael Schumacher (@schumacher) April 23, 2022
Schumacher és a Ferrari az első győzelmét szerezte a 2006-os szezonban, ám ami ennél is fontosabb volt a számukra, hogy 18 hónap után nyertek először rendes versenyt (a 2005-ös indianapolisi botrány során csak a két Jordant és a két Minardit kellett megelőzniük, így igazából Schumacher 2004-es szuzukai első helye volt a legutóbbi győzelmük), és bizonyították, hogy a bahreini hétvége nem csak egyszeri villanás volt.
„Nagyszerű érzés, mi mást is mondhatnék – felelte Schumacher a verseny utáni sajtótájékoztatón arra a kérdésre, hogy milyen volt ismét az olasz himnuszt vezényelni a dobogón. – Csodálatos hétvégénk volt, rengeteget dolgoztunk. Az előző versenyen elkövettünk néhány hibát. Az, hogy ezek után idejöttünk és így teljesítettünk, noha olykor szenvedtünk, de összességében a hétvége során nagyon versenyképesek voltunk, az nagyon sokunknak, számos partnerünknek köszönhető. Kezdve a Shell-lel, akik teljesen új üzemanyaggal álltak elő, amitől erősebb lett a motor. Aztán ott van a Bridgestone, akik nagyon keményen dolgoztak a gumikon, és nyilván maga a csapat, amely új elemeket hozott az autóra. Emellett a motorrészlegen is nagyon igyekezett mindenki, aminek az eredménye ez a győzelem.”
„Az első kiállásom után jól indult a második etap, utána viszont problémákkal szembesültem. Hogy mi volt ez, még nem tudom, meg kell néznünk az autót. Tapasztalható volt némi szemcsésedés, de őszintén szólva ez nem volt komoly. Az autó viszont soha nem lett olyan, mint előtte, és nem teljesített úgy, mint a verseny elején. Úgyhogy eléggé küszködtünk, de szerencsére ez egy olyan pálya, mint ahogyan azt tavalyról is tudjuk, amelyen szinte lehetetlen előzni, hacsak az elöl haladó nem hibázik. Az ember figyelembe veszi, hogy ki van mögötte, és hogy hol lehetnek a kritikus pillanatok, majd ezekre a helyekre koncentrál.”
„Elég hamar utolértem, de ahogyan Michael is mondta, itt nehéz, szinte lehetetlen előzni, ha nincs hiba, és Michael nem követett el egyet sem – nyilatkozta a pontversenyben négy verseny után két győzelemmel és két második hellyel magabiztosan vezető Alonso. – Vártam a lehetőségre, de az sosem jött el. Ugyanakkor örülök. Sokkal több üzemanyagot cipeltünk az időmérőn, mint a többiek, a versenyen pedig kiderült, hogy ez volt a jó döntés. Normál körülmények között egy normál pályán nyernünk kellett volna. A második kiállást nem a tervezett körben hajtottuk végre, sokkal előbb kijöttünk, hogy megpróbáljuk megelőzni Michaelt, de nem jött be. Talán az ellenkezője, hogy várok az eredetileg tervezett körig, működött volna, de ki tudja. Ez a 8 pont tökéletes nekem, növeltem az előnyöm Kimi és Fisichella előtt a pontversenyben, úgyhogy ebből a szempontból ez tökéletes eredmény.”
Alonso elmondta, mi nyűgözte le a legjobban Michael Schumacherben
Schumacher ezután a soron következő futamot, az Európa Nagydíjat is megnyerte a Nürbugringen, ám ezt követően Alonso zsinórban négy győzelmet szerzett, és a Kanadai Nagydíj után 25 ponttal, azaz két és fél győzelemnyi előnnyel vezetett a hétszeres világbajnok előtt a pontversenyben.
A Scuderia idénye végül a nyár folyamán kelt igazán életre, amikor Schumacher nyert Indianapolisban, Magny-Cours-ban, majd Hockenheimben is. Az Olasz Nagydíjon elszenvedett kiesése miatt Alonso előnye három fordulóval a vége előtt két pontra olvadt, majd a Kínai Nagydíjon teljesen eltűnt. Az utolsó előtti fordulóban, Szuzukában Schumacher jó úton járt afelé, hogy a szezonzáró Brazil Nagydíjra már kétpontos előnyben érkezzen, ám az élen állva elfüstölt alatta a Ferrari-motor, eldöntve a lényegi kérdéseket.