37 évvel ezelőtt ezen a napon vesztette életét Elio de Angelis, aki semmiben sem szenvedett volna hiányt, mégis a versenyzést választotta. Az olasz pilótát társai hiába próbálták megmenteni, a mai szemmel elfogadhatatlan biztonsági körülmények miatt nem élte túl a balesetet.
1986. május 15-én, azaz éppen 37 évvel ezelőtt halt bele az egy nappal korábban elszenvedett balesetébe Elio de Angelis. Az olasz pilótára a legtöbben alighanem úgy emlékeznek, mint a Roland Ratzenberger és Ayrton Senna előtti utolsó versenyzőre, aki egy Forma-1-es autóval bekövetkezett bukásban szerzett sérülések miatt vesztette életét.
De Angelis 1958. március 26-án született Rómában, egy kifejezetten jómódú család sarjaként. Édesapja, Giulio egy építővállalat tulajdonosa volt, és a família akkora vagyonnal rendelkezett, hogy fiának nem lett volna gondja az életben. Ő azonban mégis a sportot választotta, és bár a teniszhez és a síeléshez is volt tehetsége, végül autóversenyző lett belőle.
Fiatalon gokartozásban, majd az együléses autókban is remek eredményeket ért el. Bár a Ferrarinál is tesztelt, sőt, hosszasan tárgyalt az alapító Enzo Ferrarival, végül visszautasította a maranellóiak ajánlatát. Bemutatkozására így az 1979-es Argentin Nagydíjon, a Shadow színeiben került sor, és mindjárt meg is villantotta tudását, hiszen egy nem túl versenyképes autóval a hetedik helyen ért célba.
De Angelis 1979-ben debütált a Forma-1-ben
Egy évvel később a Brazil Nagydíjon, immáron a Lotus színeiben a dobogóra is felállhatott, hiszen a második pozícióban ért célba René Arnoux mögött. Bár a különbséget látva nem volt reális esélye a győzelemre, mivel a Renault motorja abban az időszakban meglehetősen gyakran felmondta a szolgálatot, mondhatni, hogy De Angelisnek nem volt szerencséje. Ellenkező esetben ráadásul ő lehetett volna az első pilóta, aki a 22. születésnapja előtt futamot nyer az F1-ben.
Az első diadalra további két évet kellett várni: az 1982-es Osztrák Nagydíjon egy emlékezetes befutó után, Keke Rosberget mindössze 5 századdal megelőzve állhatott fel a pódium tetejére. A következő két évben nem jött össze a diadal, de 1984-ben így is a harmadik helyen végzett a szezont uraló McLaren-versenyzők, Niki Lauda és Alain Prost mögött. A következő idény végén viszont elhagyta az istállót, mivel úgy gondolta, hogy a csapathoz az idény elején érkező Senna sokkal nagyobb figyelmet kap nála. Ekkor egyébként pályafutása során másodszor is nyert, ezúttal Imolában.
1986-ra a Brabhamhez igazolt. De Angelis számára nem kezdődött jól az idény, hiszen a Rio de Janeiróban szerzett nyolcadik pozíció után háromszor is kiesett. A Monacói Nagydíjat követő kedden a mezőny egyes tagjai Franciaországba, a Paul Ricardra utaztak, hogy teszteljenek, amire az akkor 28 éves versenyző is hivatalos volt.
„Vasárnap reggel találkoztam vele Monte Carlóban a kikötőben, az ő és az én két versenyzőm elbukott kvalifikációja miatt – idézte fel Giancarlo Minardi, a Minardi alapítója, akinél De Angelis még a Forma-2-ben versenyzett, bár az olasz versenyző utolsóként, de kvalifikálta magát a futamra. – Ez volt az utolsó alkalom, hogy beszéltünk, és Elio azt mondta nekem, hogy »kedden megyek a Paul Ricardra, hogy kipróbáljam a Brabhamet Ricciardo Patrese helyett, aki volt olyan kedves, hogy meghagyta nekem az ülését, hogy megnézzem, beférek-e az autóba«. Sajnos kedden egy műszaki hiba végzetes volt Elio számára.”
Minardi ebben is tévedett, ugyanis a tragédia a második napon, szerdán történt, de ilyenkor ez számít a legkevésbé. Ezen a napon De Angelis hatalmas balesetet szenvedett, miután a hátsó szárny lerepült az autóról. „Majdnem padlógázas, de nem teljesen padlógázas szakasz volt, kanyarokkal a bokszutca után – emlékezett vissza a Brabham akkori főtervezője, Gordon Murray. – Előtte François Hesnault révén volt egy hatalmas balesetünk. Elio pedig pontosan ugyanott, pontosan ugyanúgy bukott.”
A Brabham BT55-ös többször is átfordult, majd a szalagkorláton túl, fejjel lefelé állt meg. A túlélőcella sértetlen maradt, viszont az üzemanyag elkezdett szivárogni. Ennek következtében az autó lángra kapott: eleinte csupán füstölt, aztán viszont lángolni kezdett, és mivel felborult, De Angelis nem tudott kiszabadulni a roncsból.
A balesetet senki sem látta, csupán két Benetton-szerelő tartózkodott a közelben. Először a pilótatársak próbáltak segíteni: elsőként Alan Jones érkezett a helyszínre, aztán mások is, de mindhiába. „Alain Prost és én megpróbáltuk kiszedni, de az autó felrobbant, és egyszerűen nem volt rá mód – fogalmazott az olasz pilóta korábbi csapattársa, Nigel Mansell. – Szegény Eliónak nem volt esélye.”
Ezt követően a Brabham, illetve a többi csapat szerelői és egyéb tagjai is a helyszínre siettek, majd nagy késéssel a tűzoltók is megérkeztek. Ekkor sikerült kivenni De Angelist a kocsiból, de a mentőhelikopter csupán fél órával később ért a helyszínre. Az egészben az volt a legszomorúbb, hogy a szerencsétlenül járt versenyzőn alig voltak külső nyomok: mindössze a kulcscsontja tört el, apró égési sérüléseket szenvedett, valamint ágyéki zúzódásai voltak.
De Angelis 1985 végén hagyta el a Lotust
„Emlékszem, csak álltam ott, és néztem, ahogyan az autó lángba borul – mondta John Barnard, a McLaren akkori főtervezője. – Segítettem megfordítani az autót, miután a tűz elaludt, de még mindig senki nem volt ott, aki segíthetett volna Elión, például egy orvos, vagy valamilyen egészségügyi szakember. Amint átbillentettük a kocsit, az egy csattanással leesett, ami nem tett jót szegény Elio nyakának.”
De Angelis egy nappal később halt bele a füstmérgezésbe, amelyet a lángoló autóban kapott. Ahogyan nyolc évvel később Ratzenberger és Senna esetében, úgy a sportág vezetése ekkor is igyekezett levonni a tanulságokat, ha már mást nem tudott tenni. Jean-Marie Balestre. Innentől kezdve sokkal szigorúbb biztonsági szabályok vonatkoztak a tesztelésre, például ilyenkor is kötelező volt, hogy a megfelelő számú tűzoltó, valamint egy mentőhelikopter legyen a helyszínen.