68 évvel ezelőtt ezen a napon vesztette életét Alberto Ascari, a Ferrari első és egyben Olaszország utolsó F1-es világbajnoka. A szörnyen babonás pilóta halála napján szakított a szokásaival, és a sors végül mindössze négy napot ajándékozott neki azzal, hogy túlélte a tengerbe zuhanást.
1955. május 26-án, azaz éppen 68 évvel ezelőtt szenvedett halálos balesetet Alberto Ascari. A néhai olasz pilóta kora egyik legjobb versenyzője volt, és a mai napig tart olyan rekordokat, amelyeket alighanem soha nem döntenek meg. Csak hogy kettőt említsünk, az egyik szezonjában a futamok 75 százalékát megnyerte, és azokra is volt „mentsége”, amelyeken nem győzött, és ő tartja a zsinórban legtöbb leggyorsabb kör rekordját is héttel.
Ascari 1918. július 13-án született Milánóban. Hogy okozott-e neki szenvedést ez a dátum, azt nem tudni, mindenesetre az elsőre furcsának tűnő felvetésnek nagyon is van alapja. Az olasz pilóta ugyanis rendkívül babonás volt, és nemcsak a 13-as számtól, hanem annak többszöröseitől is irtózott. Emellett félt a fekete macskáktól, és soha senkinek nem hagyta, hogy vigye a versenyfelszerelését. Világoskék sisakja nélkül pedig csupán egyszer volt hajlandó versenyautóba ülni…
Ascari egész életében babonás volt
A versenyzés könnyedén megfertőzte őt, hiszen édesapja, Antonio Ascari szintén sikeres pilóta volt. Nem sokkal fia hetedik születésnapja után azonban életét vesztette a Francia Nagydíjon, ám Albertót ez nem rettentette el attól, hogy a nyomdokaiba lépjen. Igaz, először két keréken próbálkozott, 18 évesen indult el az első futamán.
A második világháború kezdetére aztán átnyergelt az autóversenyzésre. 1939 végén Lotario Rangonival, egy modenai nemessel együtt felkeresték Enzo Ferrarit, hogy építsen nekik autót a következő évi Mille Migliára, Olaszország legnagyobb országúti viadalára. Ez meg is történt, és bár az autó márkája akkor még nem Ferrari volt, de gyakorlatilag annak volt tekinthető. Ascari jól is teljesített, egy kör után vezetett, de a másodikban meghibásodott a vezérmű, így feladta a küzdelmet.
A háborút szerencsésen megúszta, mivel a barátjával, Luigi Villoresivel közösen működtetett vállalatuk üzemanyagot szállított az észak-afrikai frontra, így nem sorozták be a seregbe. Helyette családot alapított, és lett két gyereke. Miután véget ért a világégés, kis híján miattuk nem folytatta pályafutását, de Villoresi meggyőzte őt, ezért 1947-ben ismét autóba ült.
Ezt és a következő évet a Maseratinál töltötték, de az olasz márka 1949-re kiszállt a Grand Prix-versenyzésből, hogy más területekre koncentráljon. Ennek következtében mindketten Enzo Ferrari csapatánál kötöttek ki, amely ekkor már ténylegesen a Scuderia Ferrari nevet viselte. Bár a Svájci Nagydíjon mind Ascari, mind a gyártó megnyerte első Grand Prix-futamát, és az olasz versenyző megszerezte hazája bajnoki címét, ez a szezon összességében nem volt sikeresnek mondható.
Ascari már első világbajnoki futamán dobogóra állhatott Monacóban
1950-ben elindult a mai formájában ismert világbajnokság. A Ferrari a Brit Nagydíjon nem képviseltette magát, Monacóban viszont már ott voltak. A futam elején bekövetkezett tömegkarambol után Ascari a második helyen ért célba a későbbi nagy rivális, Juan Manuel Fangio mögött. Ezzel lényegében Ascari lett az első, aki úgy állhatott pódiumra élete első F1-es versenyén, hogy az nem volt szükségszerű.
A szezonzáró Olasz Nagydíjon Ascari még az idényt uraló Alfa Romeókkal is felvette a versenyt: az időmérőn a második helyet szerezte meg Fangio mögött, de a rajtot elrontotta, ám ezután visszazárkózott a második helyre a későbbi világbajnok, Giuseppe Farina mögé. Ekkor a féltengely meghibásodása miatt kiesett, de Dorino Serafinitől átvette az autót, és a hatodikról a második helyre jött fel. Ezzel jelentősen hozzájárult, hogy honfitársa történelmet írjon, hiszen tekintve, hogy az volt élete első és utolsó F1-es futama, máig ő az egyetlen, aki százszázalékos dobogós aránnyal rendelkezik.
Az 1951-es idényben még mindig az Alfa Romeo volt a legerősebb, de a Ferrari már közelebb került hozzájuk. Bár a maranellóiak történetének első F1-es győzelmét nem Ascari, hanem José Froilán González aratta, később az olasz versenyző is nyert két futamot, és a szezon végéig harcban volt a vb-címért Fangióval. Ebben az évben egy sajnálatos tragédiának is a részese volt, ugyanis a Mille Miglián elütött egy orvost, aki később belehalt sérüléseibe. Ennek következtében emberöléssel vádolták meg, és csak három évvel később mentették fel.
Mivel a szezon végén az Alfa Romeo kivonult a Forma-1-ből, és lényegében a Ferrari maradt volna az egyetlen gyártó, az 1952-es évet kénytelenek voltak a Forma-2-es szabályok szerint megrendezni. Ascari ekkor valósággal tarolt: Svájcban nem indult el az Indy 500 miatt, ahol aztán a teljesen más szabályrendszerben rendezett futamon kiesett, a következő hat futamot viszont megnyerte, ráadásul minden alkalommal megfutotta a leggyorsabb kört. Mivel ekkor csak a négy legjobb eredmény számított bele a végelszámolásba, az olasz versenyző minden megszerezhető pontot begyűjtött, amit később csak Jim Clark tudott megismételni, ám neki a leggyorsabb körökre már nem volt szüksége ehhez.
Az Indy 500-on kívül Ascari minden futamot megnyert 1952-ben, amelyen elindult
Egy évvel később Ascari négyből három győzelemmel kezdett, és mivel a negyedik futam az Indy 500 volt, ezért elmondhatta magáról, hogy sorozatban kilenc futamot megnyert azok közül, amelyeken elindult. Ezt a rekordot csak Sebastian Vettel tudta beállítani 60 évvel később. A következő idényre viszont eligazolt a Ferraritól, mivel a szabályok ismét változtak, és a nagydíjversenyzésbe visszatérő Lancia projektje sokkal biztatóbbnak tűnt.
Az autó viszont nem készült el időben, így Ascari két futamot a Maserati, egyet pedig a Ferrari színeiben teljesített, mielőtt a szezonzáróra megérkezett volna a D50-es. Az olasz versenyző mind a négy viadalt kieséssel zárta, így az 1954-es szezonja katasztrofálisan sikerült. Egyetlen vigasza a Mille Miglián aratott győzelme volt, amelyen annak ellenére indult el újra, hogy a három évvel korábbi események után megfogadta, hogy soha többé nem teszi ezt meg.
Az 1955-ös első futamot szintén kieséssel zárta Argentínában, majd következett a Monacói Nagydíj. Fangio és Stirling Moss Mercedesét önerőből nem lehetett utolérni, ám mindkét autó meghibásodott. Azonban nem sokkal azután, hogy a brit pilóta a bokszba hajtott, és Ascarinak lehetősége lett volna átvenni a vezetést, az alagút utáni sikánban megcsúszott, autója pedig a védőkorlátot átszakítva a tengerbe zuhant.
Csodával határos módon Ascari ki tudott mászni a Lanciából, és amikor a felszínre került, egy búvár már várta őt, hogy segítsen neki. A balesetet látva még az is kijelenthető, hogy enyhe sérülésekkel megúszta a történteket, hiszen csupán az orrán keletkezett egy vágás, valamint zúzódásokat szenvedett, és persze alighanem sokkhatás is érte.
A szezon előtt Ascari elmondta, hogy tart ettől az évtől, hiszen édesapja 36 évesen vesztette életét, és akkor ő is annyi volt. Aligha volt tudatában annak, hogy monacói balesetének pillanatában napra pontosan ugyanannyi idős volt, mint amennyit az apja élt. Mindenesetre a halál gondolata így is foglalkoztatta. „Soha nem akarom, hogy a gyerekeim túlságosan megszeressenek, mert egy nap talán nem jövök vissza” – jelentette ki a baleset másnapján egy barátjának.
Ascari eredetileg pihenés céljából hazautazott, miután kiengedték a kórházból, de Eugenio Castellotti felhívta őt, hogy nincs-e kedve ellátogatni Monzába a Ferrari 750 Monza sportautó tesztelésére. Mivel Ascari lemondta a hétvégi szereplést a versenyen, csupán nézőként számítottak rá, és ennek megfelelően nyakkendőben és öltönyben látogatott el Monzába, és még a kék sisakját sem vitte magával.
Végül azonban nem bírta ki, hogy ne próbálja ki az autót, és a szintén a helyszínen lévő Villoresi megdöbbenésére kölcsönkérte Castellotti fehér sisakját, és azzal a fején ült be az autóba. A harmadik körben gyorsított fel igazán, ám egy gyors balkanyarban, a Curva Vialonéban a Ferrari megcsúszott, majd többszöri átfordulás után Ascari kirepült a kocsiból. A kétszeres világbajnok olyan sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítás közben, Villoresi karjaiban meghalt, mindössze négy nappal a monacói bukása után. Azt a pályarészt azóta átépítették, és a sikán az ő nevét viseli.
A végzetes autó
A baleset körülményei máig tisztázatlanok. Felmerült, hogy egy ember szaladt át előtte, mások szerint a lobogó nyakkendője zavarta meg, de azt is elképzelhetőnek tartották, hogy a monacói bukása miatt vérrög keletkezett a fejében, aminek következtében egy pillanatra elvesztette az eszméletét. A legvalószínűbbnek azonban Mike Hawthorn elmélete tűnik: az 1958-as világbajnok szerint egyszerűen túl keskenyek voltak a felnik, mivel azok a darabok, amelyeket használni akartak, akkor még nem álltak rendelkezésre. Az év későbbi szakaszában egyébként Paul Frére is hatalmas balesetet szenvedett a Ferrari 750 Monza volánja mögött.
Ascari halálhírének hallatán Olaszország gyászba borult, de akkor még aligha sejtették, hogy mindmáig utolsó világbajnokukat vesztették el. Fangio szintén gyászolta riválisát, akit barátjaként emlegetett, és kijelentette, hogy az előző évi vb-címét pont az ő hiánya miatt nem tartja annyira értékesnek. A Lancia kivonult a Forma-1-ből, és azóta sem tért vissza.