2001. június 10-én írt történelmet Michael Schumacher és Ralf Schumacher azzal, hogy ők lettek az első testvérpár, amelynek tagjai az első két helyen végeztek egy Forma-1-es versenyen. Azóta sem volt ilyen.
Miután három évvel korábban, az 1998-as Kanadai Nagydíjon az első testvérpár lettek a Forma-1-ben, amelynek tagjai egyszerre állhattak fel a dobogóra, a 2001-es Kanadai Nagydíjon minden adott volt ahhoz, hogy Michael és Ralf Schumacher újabb fejezetet írjon az F1 történetében, és az első olyan testvérpárrá váljanak, amely az első két helyen végez.
Az ifjabbik Schumacher-testvér néhány hónappal korábban, a San Marinó-i Nagydíjon pályafutása első győzelmének örülhetett, miután 1997-es bemutatkozása óta először ült igazán ütőképes autóban. Eközben bátyja címvédőként először élvezhette egy igazán domináns kocsi előnyeit, és mire a mezőny június 10-én a montreali rajtra készülődött, 12 ponttal (az akkoriban több mint egy futamgyőzelemnek felelt meg) vezetett David Coulthard előtt az összetettben.
Ralf Schumacher a San Marinó-i Nagydíj megnyerése után
Ralf imolai győzelme azonban megmutatta, amit már azelőtt is sejteni lehetett, nevezetesen, hogy az aerodinamikailag nem túl kifinomult Williams FW23-as a kevésbé leszorítóerő-igényes pályákon a bivalyerős BMW-motornak köszönhetően nagyon is labdába rúghat a Ferrarik és a McLarenek ellen. Az időmérőn Ralf ennek ellenére több mint 5 tizedet kapott Michaeltől, de a második helyre így is odaért, azaz a testvérpár kibérelte magának az első rajtsort. Az idősebbik Schumachernek ez volt a hatodik pole-ja abban az évben, míg Montrealban az elmúlt nyolc évet tekintve szintén hatodik alkalommal érte el a legjobb időt a kvalifikáción.
A rajt után a Ferrari ásza megtartotta a vezetést Ralf Schumacher és a harmadik helyet az időmérőn elcsípő David Coulthard előtt, akit később az indulásnál Jarno Trullival szemben pozíciót veszítő Rubens Barrichello a Jordan levadászása után utolért és megelőzött. A brazil remek délutánja viszont csak addig tartott, amíg a Williams szorongatása közben meg nem pördült a hajtűből kifelé. Mint kiderült, műszaki hiba miatt kikapcsolt a Ferrarijában a kipörgésgátló.
Az élen Ralf Schumacher többször is megpróbált támadást intézni a bátyja ellen, de nem tudott fogást találni a Ferrarin. Még úgy sem, hogy a 20. körben Juan Pablo Montoya és Rubens Barrichello balesete miatt beküldték a biztonsági autót, amelynek távozása után Ralf keményen próbálkozott a testvérével szemben. Hogy Michael mennyire tartotta fel az öccsét, az a 46. körben vált nyilvánvalóvá, hiszen miután a Ferrari versenyzője a bokszba hajtott első és egyetlen kiállására, a Williams valósággal szárnyalni kezdett, és többször egymás után új pályacsúcsot autózott. Volt olyan kör, amelyben Ralf egy másodperccel ment jobbat, mint bátyja addig bármikor a versenyen.
Végül 9 körrel tovább bírta, és amikor az 55. körben megejtett kiállása után visszatért a pályára, több mint 5 másodperces előnyben találta magát. Mivel legfőbb és egyetlen világbajnoki ellenfele, David Coulthard ugyanebben a körben látványos füstfelhő közepette leparkolta a McLarenjét, Michael Schumachernek nem is volt miért megszakadnia, és amúgy sem tudta tartani a Williams tempóját, úgyhogy innentől kezdve csak arra figyelt, hogy célba hozza az autót. Ezt végül több mint 20 másodperces lemaradásban tette meg öccse mögött, de alighanem még soha nem volt ennyire felhőtlenül boldog egy második hellyel.
A verseny rövid összefoglalója:
Montreal magic ✨ Ralf Schumacher leads home Michael Schumacher, the first ever sibling 1-2 in #F1 #CanadianGP 🇨🇦 pic.twitter.com/b4fSJmfriB
— Formula 1 (@F1) June 10, 2018
A testvérpár a parc fermében egymást ölelgette, Michael Schumacher pedig őszintén örült öccse második F1-es győzelmének. Eközben a további pontszerzőknek sem volt miért keseregni: Mika Häkkinen borzasztó idénykezdete után visszatért a dobogóra, Kimi Räikkönen a negyedik hellyel beállította karrierje addigi legjobb eredményét, Jean Alesi az 1998-as Olasz Nagydíj óta nem végzett ilyen előkelő helyen, Pedro de la Rosa pedig először szerzett pontot az évben.
„Nagyszerű versenyem volt. Amíg egymás mögött haladtunk, végig arra vártam, hogy hibázzon, de nyilván nem tette. Az egyenes végén néhányszor bepróbálkoztam, de nem volt egyszerű, úgyhogy inkább vártam a bokszkiállásig, mert úgy véltem, hogy mindenképpen tovább fogunk kint maradni. Végül így is lett” – nyilatkozta Ralf Schumacher.
„Ha valakinek meg kell vernie, akkor egyértelműen az öcsém erre a legjobb ember. Inkább ő, mint valaki más. És örülök, hogy a bajnokság szempontjából hat fontos ponttal zártam a napot” – tette hozzá Michael Schumacher.
A testvérpár végül a soron következő versenyen, a Nürburgringen is összecsapott az időmérőn, de miután Michael Schumacher itt is legyőzte az öccsét, ezúttal ő nyert, Ralf pedig csak ötödik lett. Nem úgy Magny-Cours-ban, ahol a Williams németjéé lett a pole a Ferrari ásza előtt, a versenyt viszont így sem tudta behúzni, és második lett a testvére mögött.
Nyerni abban az évben még egyszer, Hockenheimben tudott, míg a testvére már az augusztusi Magyar Nagydíjon bebiztosította negyedik világbajnoki címét.
Nem emlékszik semmire
A 2001-es Kanadai Nagydíj legnagyobb sztoriját adó Schumacher-testvérharc után a nemzetközi sajtó már éveken át tartó párviadalt vizionált a két Schumacher között, amiből végül semmi nem lett. De azért így is szép időszak volt ez a család életében, amire meglepő módon Ralf Schumacher alig emlékszik.
„A fiam nemrég megmutatta nekem azt a versenyt, csak ezért emlékszem rá – mondta a 2001-es Kanadai Nagydíjról 2019-ben a Beyond the Gridben. – Tovább maradtam kint az első kiállás előtt, úgyhogy miután a pályán nem tudtam megelőzni, megelőztem a bokszban. [A fiam] csak a mobilján megmutatta, ezért emlékszem. Jobb volt az autónk, de az egyenesben a Ferrari volt a gyorsabb. A motorunk sokkal erősebb volt, az aerodinamika viszont leginkább egy garázsajtóra hasonlított. Sajnálom, de tényleg így volt (nevet). Az autó egyensúlya jó volt, de a hatékonysággal akadtak gondjaink.”
Az interjút készítő Tom Clarkson ezután megkérdezte az F1-ből 2007 végén visszavonuló Ralf Schumachert, hogy milyen volt a bátyjával állni a dobogón, mire az akkor 43 éves exversenyző azt mondta: „Nem emlékszem. Sajnálom, de tényleg nem.”
Később pedig kifejtette, hogy mi ennek az oka. „[A Forma-1-ben] annyira gyorsan telik az idő. Hétről hétre tesztek és versenyek váltogatták egymást (akkoriban még nem volt tilos a szezon közbeni tesztelés – a szerk), és olykor az ember elfelejtette élvezni a dolgokat vagy emlékezni rájuk. Ezért nem emlékszem én sem. Tizenegy éven át utaztam körbe a világot hétről hétre. Egy évben, mert az ex-feleségem számolta, 62 vagy 63 napot voltam otthon. Persze egy autóversenyzőnek egy szerelőhöz viszonyítva így is remek élete van, de akkor is. Az ember Malajziában vasárnap este 11-kor felült a repülőre, hajnali 5-kor leszállt Frankfurtban, gyorsan hazament, de délután már utazott Jerezbe, majd keddtől csütörtökig, ha nem péntekig tesztelt. És ha nem mentünk több mint 100 kört, Frank [Williams] már hívott is, hogy miért nem tettünk meg legalább annyit.”
Visszatérve Montrealra, abban biztos volt, hogy nem ugratta a bátyját amiatt, hogy előtte végzett. „Nem, egyáltalán nem [voltak csipkelődő megjegyzések]. Igazán keményen harcoltunk egymás ellen, amikor valamilyen oknál fogva ez lehetséges volt, de közben mindennek, amit Michael elért, annyira örültem, igazán csodálatos volt. És minden alkalommal, amikor gyors voltam, vagy volt egy jó hétvégém, ő ugyanígy érzett. Soha nem volt ebből gond.”
Ezzel együtt természetesen változott kettejük viszonyulása a másikhoz azzal, hogy Ralf Schumacher versenyképes autóba került, és bátyja már nem egyengette úgy a karrierjét, mint a Jordannél a kezdeti években.
„Amikor abban az évben (2001) kicsit közelebb kerültem, olykor nehezebb volt. De ez ilyen, mert végső soron mind a saját csapatunknak tartozunk felelősséggel. Egyértelműen különválasztottuk [a versenyzést és a magánéletet], és még vacsoránál sem beszéltünk soha a versenyzésről vagy az autóról. A szezon végén olykor igen, vagy kezdetben, amikor a Jordannél voltam, de az teljesen más történet volt. De nem emlékszem, hogy később valaha beszéltünk volna részletekről vagy bármi ilyesmiről. Ahhoz túl versengő típusok voltunk” – magyarázta Ralf, aki soha nem tekintette nyűgnek, hogy bátyja is a Forma-1-ben versenyzett, mert mint ebben az interjúban elmondta, „nem hiszi”, hogy enélkül ő egyáltalán eljutott volna a száguldó cirkuszig.