Óriási a felfordulás az Alpine F1-es csapatánál, a csapatfőnök és a sportigazgató menesztése után pedig a korábbi technikai igazgató kifejtette, ha ez így megy tovább, a franciák istállója örökre a középmezőnyben ragad.
Azok után, hogy évek óta rendszeresen bohócot csinál magából a Forma-1-ben, a Renault a Belga Nagydíj előtt új szintre lépett, amikor egyszerre rúgta ki az istállóhoz a tavalyi idény előtt érkező csapatfőnökét és a gárdát 34 éve szolgáló technikai igazgatót. Mindezt azok után, hogy parkolópályára helyezték Laurent Rossi vezérigazgatót, akit Philippe Kreif váltott. Gary Anderson, a Jordan, a Stewart és a Jaguar korábbi technikai igazgatója mindezek láttán igencsak kritikus hangot ütött meg a The-Race.com hasábjain, és saját korábbi élményeihez hasonlította azt, ami most az Alpine-nál történik.
Sokkoló elbocsátások az F1-es csapatnál, a csapatfőnököt is kitették
A Renault 2016-os gyári visszatérése óta hiába hajszolja a sikereket, eddig csak egyetlen győzelemre futotta a csapattól már Alpine néven, és az a siker sem „erőből” született, hiszen kellett hozzá egy mezőnyt megtizedelő rajtbaleset. Stabilitás helyett pedig évek óta egymásnak adják a kilincset a vezetők az istálló élén, az idei nyári szünet előtt pedig eljutottunk oda, hogy nemcsak a két szezont sem lehúzó csapatfőnököt (Otmar Szafnauer), de egy olyan szakembert (Alan Permane) is elküldtek (hivatalosan közös megegyezéssel történt a szakítás), aki már akkor is Enstone-ban dolgozott, amikor előbb a 90-es évek közepén Michael Schumacherrel, majd a 2000-es évek elején Fernando Alonsóval nyertek világbajnoki címeket.
Időről időre a nagy gyártók ugyanabba a folyóba lépnek
Ezt látva Andersonban előjöttek a saját emlékei arról, amikor a 2000-es idény után ő távozott a Ford által megvásárolt, Jaguarrá átnevezett Stewart-istállótól. A szakember kritizálta azt az eljárást is, ahogy Szafnauert és Permane-t eltávolították, mondván „végig kellett csinálniuk az utolsó versenyhétvégét a jelenlegi szerepkörükben, amit általában elkerülnek a távozó személyekkel, ha egy csapat vezetése a változás mellett dönt.”
„Deja vu érzésem volt, mert én is elszenvedtem már egy autógyártó döntéseinek a következményeit, amikor a Ford megvásárolta a Stewart Grand Prix-t, és átnevezte azt Jaguarrá – idézte fel Anderson saját, még technikai igazgatóként szerzett élményeit. – Pontosan ugyanezek voltak a körülmények. A Ford megvette a csapatot, és a marketing-tevékenységének részeként átnevezte Jaguarrá, amit nagyteljesítményű autómárkaként pozícionált. Ma van egy csapat, amelynek a Renault a tulajdonosa, de marketingszempontok miatt Alpine-nak hívják.”
Laudának a vízért is fizetnie kellett – elképesztő sztorik a Ford-vírus terjedéséről a Jaguarnál
„Ezeknek az autógyáraknak a vezetői jönnek, és azt gondolják, hogy mindent rögtön tudnak. Igen, lehetnek jók a saját szakterületükön a saját világukban, de az F1 teljesen más. Ezt időről időre megmutatják az ehhez hasonló helyzetek. Az én helyzetem a Jaguarnál kicsit más volt. Igen, gyenge évünk volt 2000-ben, de az, ahogyan a Ford működött, azt jelentette, hogy nem vonódhattam be közvetlenül a munkába. Menedzselnem kellett, nem részt vennem. Mindig is olyan mérnök voltam, aki bepiszkolta a kezét, a szezon során egyre növekvő frusztráltságom miatt pedig a 2000-es idény végén, Malajziában jött a robbanás.”
„Volt egy megbeszélésem a Ford egyik felsővezetőjével, amitől azt reméltem, hogy tisztázhat dolgokat. Sajnos ekkor olyan dolgok hangzottak el, amiket nem lehetett visszavonni, és ennek megszenvedtem a következményeit. Amikor kiderült, hogy mit fognak tenni, nevetnem kellett, és amikor ez a megoldás nem tartott ki sokáig, még hangosabban nevettem.”
Anderson szerint pedig nemcsak a Ford, hanem a jelenlegi Ferrari is remek példa arra, hogy mi történik akkor, ha az autógyárak vezetése túlságosan belefolyik egy F1-es csapat működésébe, mert míg Jean Todt, a Scuderia 1993 és 2008 között 8 konstruktőri és 5 egyéni világbajnoki címet nyerő csapatfőnöke „kartávolságban tudta tartani” a Ferrari vezetését, addig ez már jó ideje nem így működik, az eredmény pedig az, hogy a vörösök 15 éve nem nyertek vb-t.
„Mióta a Renault a 2016-os szezon elején átvette a ma már Alpine néven futó csapatot, folyamatosan változott a vezető személye kezdve Fred Vasseurtől Cyril Abiteboulon és Marcin Budkowskin át Szafnauerig. Mindannyiuk kulcspozícióból távozott vagy küldték el” – mutatott rá Anderson, majd kiemelte, hogy sok más vezető pozícióban is ugyanez figyelhető meg.
„A Renault, most már Alpine felsővezetése sok éve ígérget, és ez a Viry-ben működő motorrészlegre ugyanúgy igaz, mint az enstone-i kasztnirészlegre. Tíz évvel a hibrid korszak kezdete után a Renault továbbra is szabálymódosítással szeretné elérni a teljesítmény-kiegyenlítést, mert nem dolgozott elég keményen, mielőtt életbe lépett a jelenlegi erőforrások homologizációja. Az Alpine volt az, amely legutóbb szorgalmazta a teljesítmény-kiegyenlítésről folytatott párbeszédet, mert 30 lóerő körüli hátrányban van.”
Prost távozása intő jel volt
Anderson felemlegette a négyszeres világbajnok Alain Prost tavalyi távozását is. A Renault-t hosszú éveken át tanácsadóként segítő Professzor viharos körülmények között ment el, majd jókorát rúgott Laurent Rossiba, hogy aztán a Belga Nagydíj előtt leváltott vezérigazgató még egyet kapjon tőle.
„Alan Prost tavalyi távozása valószínűleg az első jele volt annak, hogy nem minden a jó irányba tart a vezetésben. Alaint nem véletlenül hívták professzornak. Tehetséges pilóta volt, aki azért nyert négy világbajnoki címet, mert látta az összképet. Nem olyan pilóta volt, aki birkózott az autóval, hanem olyan, aki úgy fejlesztette azt, hogy kisebb kockázatvállalással is nyerhessen. Más szóval, tanácsadóként ideális jelölt volt arra, hogy elérje, a felsővezetés két lábbal a földön álljon addig, amíg a csapat nem lesz elég erős ahhoz, hogy rendszeresen a győzelemért harcoljon. Mégis, amikor a tavalyi év elején távozott, kritizálta Laurent Rossi vezérigazgatót, majd a múlt héten ismét megtette ezt Rossival, akit szintén félreállítottak. Budkowski leváltása pedig egy másik figyelmeztető jel volt arra, hogy nincs minden rendben. Ugyanez elmondható Pat Fry-ról is. Távozni azelőtt, hogy kirúgnának, mutatja, hogy ő is látta, hogy fogytán a türelem” – írta Anderson.
Prost alkalmatlannak nevezte korábbi főnökét, és beleállt az ismét tisztogató egykori csapatába
A korábbi technikai igazgató ezután megvédte Szafnauert, akit szerinte lehet szeretni vagy nem szeretni, de egyértelműen olyan vezető, aki kiáll a véleménye és az alkalmazottai mellett, és valószínűleg ezért kellett mennie. „Eléggé biztos vagyok benne, hogy egy bólogató kutyára van szükségük, aki majd a kardjukba dől, ha eljön az ideje. Otmar nem ilyen. Ami pedig Permane-t illeti, nem hajítasz el 34 évnyi tapasztalatot, mert néhány, a pozíciódban töltött nap után úgy gondolod, hogy te jobban tudod – utalt az új vezérigazgatóra. – Támaszkodnod kell arra, amit ezek az emberek mondanak, és meg kell erősítened a szervezetet, hogy többet lehessen tenni, és nem csak hisztizned kell, mert nem kaptad meg, amit tegnap akartál. Ez nem így működik.”
Semmi nem fog változni?
Anderson szerint már az is aggasztó, hogy az ideiglenesen kinevezett csapatfőnök, Bruno Famin „nagyon homályos” üzenetekkel kezdett, és amikor a csapat terveiről kérdezték, folyamatosan „a projektről” beszélt, illetve elismerte, hogy nem értettek egyet Sazfnauerrel, aki úgy vélte, több időre van szüksége az istállónak arra, hogy ismét sikeres legyen, mint amennyit erre Famin és az Alpine hajlandó lenne várni.
„Az egész csapat meg fogja szenvedni ezt a helyzetet. Senki nem fogja biztonságban érezni magát a munkájában, és azok, akiket Otmar győzött meg arról, hogy csatlakozzanak a csapathoz, ugyanezt a nyomást fogják érezni. Mire ténylegesen hozzá tudnak majd járulni, könnyen lehet, hogy már nem lesz állásuk” – mutatott rá a szakember, aki szerint az Alpine olyan csapat benyomását kelti, amelynek tagjainak járásából kiveszett a ruganyosság.
„Ilyesmi megtörténhet, amikor a dolgok nem jól mennek, de egy jó felsővezetésnek ilyenkor kell megmutatnia az erejét, és átkarolnia néhány ember vállát. Nem ez a jó idő arra, hogy elküldj néhányat a legtapasztaltabb embereid közül, csak mert nem azt mondják, amit hallani akarsz. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a Forma-1-ben, mindennek a helyén kell lennie. Az erőforrásoknak, a létesítményeknek, az embereknek, az időknek. És reális elvárások kellenek. Az Alpine és a Renault látszólag mindig néhány évre van attól, hogy beteljesítse a benne rejlő potenciált, és ha nincs stabilitás, az autógyár pedig folyamatosan közbeavatkozik, esélytelen, hogy a csapat valaha is kitörjön a középmezőnyből.”