Ezen a napon lenne 92 éves Cliff Allison, aki egy dobogóig jutott Forma–1-es pályafutása során. Valószínű, hogy ennél többet is elérhetett volna, ha nincsenek a súlyos balesetei, amelyek közül az egyik után egy nagyon ritka jelenséget tapasztalt.
Egy hete igencsak forró téma, hogy egy brit pilóta a Ferrarihoz igazol, hiszen Lewis Hamilton ezt jövőre meg fogja tenni. A Scuderia már jó néhány honfitársát alkalmazta a hétszeres világbajnoknak, most egy olyanról lesz szó, aki kevésbé ismert a nagyközönség számára, pedig több volt a pályafutásában, mint amennyit kihozott belőle.
Cliff Allison 1932. február 8-án, azaz éppen 92 éve született. Bizonyos források szerint 20, mások alapján 21 évesen kezdett el versenyezni, ami viszont biztos, hogy mindezt egy 500 köbcentiméteres motorral rendelkező, Forma–3-as Cooperrel tette. Egészen 1956-ig indult ebben a kategóriában, majd Colin Chapman, a Lotus alapítója és csapatfőnöke meglátta benne a potenciált.
Első nagyobb sikerét az 1957-es Le Mans-i 24 órás versenyen aratta, ahol az összesítésben a tizennegyedik helyet szerezte meg Keith Hall-lal egy 744 köbcentiméteres erőforrással rendelkező Lotus volánja mögött. Ez utóbbi azért is fontos tényező, mert az Index of Performance alapján ők voltak a legjobbak. Akkoriban ugyanis volt egy olyan mutató, amely a motor mérete, illetve a megtett körök száma alapján pontozta az adott párost, és abban az évben ők voltak az elsők ezen a téren.
Allison más hosszútávú versenyeken is szép eredményeket ért el. Az 1958-as Sebringi 12 óráson Chapmannel együtt a hatodik lett, egy évvel később pedig immáron a Ferrarival, illetve Jean Behrával a második, ráadásul ő futotta meg a leggyorsabb kört. Ugyanebben az évben a Nürburgringi 1000 km-es viadalon is elindult, ahol Dan Gurney-vel az ötödik pozíciót érték el.
Cliff Allison, Lotus-Climax, Belgian GP, 1958. #F1 pic.twitter.com/x3g0UBZFff
— F1 Images (@F1_Images) June 29, 2015
Allison egyszerre volt elégedett Chapman autóival, és egyben félt is tőlük. „Mindig is úgy gondoltam, hogy Colinnak megvan a képessége ahhoz, hogy győztes autót tervezzen – idézi az Independent. – Az viszont aggasztott, hogy talán megöl, mielőtt ez megtörténne. Mindenféle problémám volt a Lotusokkal, mindegyik nagyon könnyű volt.”
1958-ban a Forma–1-ben is megkapta a debütálási lehetőséget, és Monacóban a hatodik helyet szerezte meg, de mivel rengetegszer ki kellett állnia a bokszba, nem kevesebb mint 13 kört kapott a győztes Maurice Trintignant-tól. Első pontjait a Belga Nagydíjon szerezte, ahol negyedikként ért célba, de elmondása szerint ha egy körrel hosszabb a verseny, akkor nyer, hiszen az első három addigra egyaránt technikai gondokkal küzdött. Ez esetben ő lett volna a Lotus történetének első futamgyőztese, ezt a címet később Stirling Moss kaparintotta meg.
1959-ben a Ferrarihoz igazolt, ahol négy futamot teljesített, de csak a monzai ötödik helye révén szerzett pontot. A következő idény első futamán, Argentínában viszont felállhatott a dobogóra, hiszen Bruce McLaren mögött másodikként intették le. Mint kiderült, nemhogy pódiumból, de pontszerzésből is ez volt számára az utolsó az F1-ben.
Májusban ugyanis két horrorisztikus balesetet is szenvedett. Az egyiket a május eleji Targa Florión, amikokor mintegy 160 km/h-s sebességnél lesodródott a pályáról, saját elmondása szerint azért, mert defektet kapott. Egy erdőben kötött ki, ám csodával határos módon sérülés nélkül megúszta az incidenst, ám a beszámolók szerint arcán látszott, hogy megrettent.
Három héttel később rendezték a Monacói Nagydíjat, amelynek szabadedzésén már nem volt ennyire szerencsés. A Ferrari állított a sebességváltón, ám erről Allisonnak senki nem szólt, aki így egy szalmabálának csapódott, majd kirepült az autóból. A bal karja és a bordái eltörtek, az arcán vágások lettek, agyrázkódást szenvedett, három csigolyája összenyomódott, és 16 napra kómába került.
Miután felébredt, olyasmi történt, ami ugyan nem példa nélküli, de emberi ésszel már-már felfoghatatlan, és az orvostudomány sem tudja százszázalékos pontossággal magyarázni. A beszámolók szerint ugyanis Allison franciául kezdett el beszélni úgy, hogy állítólag korábban nem ismerte a nyelvet. Nos, vélhetően ez így nem teljesen igaz: valószínű, hogy valamikor alapszinten tanulta, csak éppen addigra már elfelejtette, mint ahogyan az is, hogy sok hibát követett el, csak éppen a kívülállók számára annyira magabiztosnak tűnt, hogy ezt nem vették észre. Mindez egyébként ritka, de nem egyedi jelenség egy agyi trauma után.
Ha Ha Talking of Shunts I'll bet you've never heard of this Guy
Cliff Allison drove for Ferrari on Mike Hawthorn's recommendation. Got a 2nd place In Argentina in 1960.
Not quite so lucky in Monaco. 😬
Mind you the Refreshments in Argentina were delivered in a very efficient way pic.twitter.com/JuZamoAL3z— Gordon Mettam (@GordonMercedes9) November 4, 2018
Allisonnak közel egy évig tartott a felépülés, majd az 1961-es Monacói Nagydíjon tért vissza egy Lotus volánja mögött. Akkor nyolcadik lett, de nem sokkal később Spában újabb borzalmas balesetet szenvedett, amikor a Blanchimont-ban letért a pályáról, és felborult. Mindkét lába eltört, ahogyan a medencéje is, ez pedig véget vetett a karrierjének.
A brit versenyzőnek elsősorban a monacói bukása fájhatott nagyon utólag, hiszen ha 1961-ben is a Ferrarinál versenyez, akkor a világbajnoki címért is harcba szállhatott volna, hiszen abban az évben a maranellóiak domináltak. Szerinte ez sikerülhetett is volna neki. „Nem akarok nagyképűnek tűnni, de a monte-carlói baleset idején tudtam, hogy már ugyanolyan gyorsan vezetek, mint a Ferrari többi pilótája, sőt, talán kicsit gyorsabban is” – olvasható a Guardianen.
Pályafutása befejeztével Allison visszatért a családi vállalkozáshoz, amelyet még édesapja hozott létre, később pedig egy iskolabusz-szolgáltatást is működtetett, amelynek ő volt a sofőrje. Az F1-es paddockot is gyakran meglátogatta, főleg Silverstone-ban és Monacóban tűnt fel. 2005. április 7-én halt meg, amikor otthona közelében vezetés közben összeesett. Felesége mellett négy gyereke gyászolta.