2009-ben ezen a napon, március 29-én kezdte meg meseszerű idényét a Brawn GP, ám a felszín alatt óriási hiányosságok lapultak, és csak a szerencsén múlt, hogy nem történt meg velük ugyanaz, ami az idén a Williamsszel.
Alighanem sokan emlékeznek még a Forma–1 csodacsapatának tartott Brawn GP-re, amely 2009-ben végrehajtotta azt a valószínűleg megismételhetetlen tettet, hogy fennállása első és egyetlen évében világbajnok lett. Persze jobban a dolgok mögé nézve az nem csoda, hogy ütőképes autót hoztak össze, hiszen a BGP001-est még a Honda fejlesztette óriási költségvetésből, ám mégis tündérmesébe illő a történet amiatt, ahogyan Ross Brawn és Nick Fry életben tartotta az istállót, amely a japánok kiszállásával metaforikusan lélegeztetőgépre került, és nagyon kevés emberrel és erőforrással maradt életben addig, amíg a Mercedes meg nem vásárolta.
Embed from Getty Images
A Brawn GP születésével a brackley-i csapat ugyan megmenekült, de jelentős áldozatokra volt szükség
Az első győzelmét – amely ráadásul kettős győzelem volt – 15 évvel ezelőtt a mai napon, 2009. március 29-én arató csapat tempójára már a téli teszteken (amelyet szintén később kezdtek a riválisoknál) fény derült, ám amikor nyilvánvalóvá vált, hogy mindenkinél gyorsabbak, hamar megtankolták az autót, hogy igyekezzenek elfedni a fölényüket.
Ilyen szempontból nem összehasonlítható a helyzetük a mostani, középmezőnybe tartozó Williamsével, más szempontból viszont valamennyire igen. Mert bár a grove-iaknak nincsenek anyagi gondjaik és tőkeerős befektető áll mögöttük, a tél folyamán végrehajtott, szükségszerű és hatalmas horderejű változtatások eredményeként tartalékváz (a tartalékautót 2008-ban betiltották az F1-ben, így azóta nagyon limitált, az idei évtől a korábbinál kicsit nagyobb mértékben lehet csak összeépíteni egy harmadik kocsit) nélkül kezdték meg a szezont, aminek Ausztráliában megitták a levét, hiszen Alex Albon balesete után egy autóval maradtak.
A Brawnnak szárnya sem volt
A 15 évvel ezelőtti leggyorsabb istállónak – legalábbis a szezon kezdetén, mert fejleszteni nem volt pénz – még ennél is nehezebb volt a helyzete, amit Mark Hughes idézett fel a Motor Sport Magazine online kiadásában.
A Honda 1 fontért eladta az istállót Ross Brawnnak és Nick Fry-nak, és némi pénzt is hagyott a kasszában, a Brawnnak viszont az alkalmazottak 40%-át el kellett küldenie, miközben ott spóroltak, ahol csak tudtak. Nem volt fejlesztési költségvetés, első osztályra szóló repjegyek, és versenyről versenyre szerződtek szponzorokkal, hogy bejöjjön egy kis bevétel. Button beleegyezett a fizetése csökkentésébe, Rubens Barrichello pedig F1-es léptékkel nézve fillérekért írt alá új szerződést.
Button a szinte teljesen csupasz BGP001-essel Melbourne-ben
A Brawnnak pedig nem csak vázból nem volt elég, hanem másból sem – a melbourne-i idénnyitón mindössze egyetlen tartalék első szárnyuk volt a két autóra, így aztán Button és Barrichello is fokozott óvatossággal kellett hozzáálljon a hétvégéhez a gyors, hibázást azonnal büntető utcai aszfaltcsíkon. Nick Fry ügyvezető igazgató pedig később elárulta, hogy a szezon elejétől a nyári szünetig 600 ezer fontot költöttek el, miközben voltak csapatok, amelyek versenyhétvégénként ennek a dupláját.
A Brawn tehát az autója gyorsaságán és a megmaradt szakemberek minőségén kívül semmiben nem hasonlított egy klasszikus élcsapatra, Jenson Button azonban 6 tizeddel szerezte meg a pole-t a leggyorsabb nem Brawn-autó (Sebastian Vettel Red Bullja) előtt, míg Rubens Barrichello odaért az időmérőn a második helyre. A március 29-i futamot azonban csak a brit kezdte jól, a brazil veterán kis híján összetörte az autóját, ami akár a Brawn teljes idényét átírhatta volna. Ám végül megúszta, hogy borzasztó rajtja után, a 9. helyre visszaesve az első kanyarban Heikki Kovalainen nekitolta őt Mark Webbernek, és még csak első szárnyat sem kellett cserélni a BGP001-esen.
Ezután Button az élen mindent kézben tartva húzott el Vetteltől, Felipe Massától és Robert Kubicától, míg Barrichello megkezdte a felzárkózást, ami alatt újra közel került a „katasztrófához”, a 10. körben ugyanis a 6. helyért csatázva Kimi Räikkönennel is összeért, amitől már megsérült az első szárnya, viszont cserélni még mindig nem kellett. Button győzelmét később a biztonsági autó fenyegette, de remek ütemben hívták ki kerékcserére, majd még az is belefért, hogy a második kiállásnál egy beragadó kerékkulcs miatt időt veszítsen.
A Brawn GP történetéről Keanu Reeves nevével fémjelzett tavalyi dokumentum-sorozat egyébként páratlan betekintést nyújtva arra is kitér, hogy az istálló a leépítések miatt a kerékcserék során nem állt a helyzet magaslatán – a tankolást végző ember is elment, de az ausztráliai lassú cserék után újra leigazolták úgy, hogy csak a versenyhétvégékre utazott el, a köztes időben pedig vízvezeték-szerelőként dolgozott.
Barrichello eközben a 4. helyig jött fel, de mivel a gumijai vészesen elfogytak, ennél többen már nem reménykedhetett. Ám az utolsó előtti körben rámosolygott a szerencse: a 2. helyért viaskodó Vettel és a BMW-vel csodát művelő Robert Kubica összeakadt, amikor a német nem volt hajlandó elég helyet hagyni az őt előző lengyelnek, majd mindketten kiestek. Ezzel Barrichello feljött a 2. helyre és bebiztosította a Brawn kettős győzelmét, miközben az eltérő stratégián levő Kubica miatt egy ideig még Buttonnak is aggódnia kellett, hiszen a lelassuló Vettelhez és Barrichellóhoz hasonlóan ő is a lágyabb keveréken autózott.
Vettel és Kubica balesete:
Brawn GP and @JensonButton got their magical start to F1 with a debut win in 2009… but just imagine if it was Vettel or Kubica instead! 😮#F1 #AusGP pic.twitter.com/YkIgNTBiP4
— Formula 1 (@F1) March 21, 2024
A Brawn ezután Buttonnal sorra nyerte a versenyeket a szezon elején, ám a Red Bull rohamosan zárkózott rájuk, így a júniusi Török Nagydíjig szerzett 6 győzelmükhöz a szezon hátralevő részében már csak 2-t tettek hozzá, Button pedig Isztambulban nyert utoljára. Ám az előnyük kitart
Mindkétszer a szükség diktált, de most máshogy
Ami közös még az akkori Brawnban és a mai Williamsben, hogy mindkét csapatban kulcsszerepet töltött, illetve tölt be James Vowles. A brit szakember akkor vezető stratégaként, ma csapatfőnökként élte át, hogy a versenyzőinek nincs lehetősége komoly hibára, ám míg 15 éve Button és Barrichello „túlélte” az első néhány versenyt, addig Alex Albonnak ez nem sikerült. Ugyanakkor szűklátókörű hozzáállás most habzó szájjal szidni a Williams-t, amiért ilyen helyzetbe került, Vowles kezét ugyanis megkötötte az, amit örökölt.
A grove-iaknál ugyanis döbbenetes hiányosságokkal találkozott, amelyek egy részét nem lehet máskor, csak a téli szünetben orvosolni. Ezért Vowles úgy döntött, hogy ebben a néhány hónapban felszámol a csapatot visszavető ősi munkafolyamatokkal, és ennek érdekében kockáztat. „A terv az volt, hogy legyen három vázunk az első versenyre. Hatalmas változásokat hajtottunk végre a szervezetben mind a folyamatok, mind a technológia terén. Véges erőforrás áll rendelkezésünkre, miközben nem hatékony struktúrában dolgozunk és közben változtatunk. Ezzel elkezdtünk problémákat kreálni” – ecsetelte Vowles a Motor Sport Magazine-nak.
„Korábban ezek a problémák azt jelentették volna, hogy extra anyagot adunk hozzá a tavalyi hátsó szárnyakhoz. De nem akartuk ezt tenni, úgyhogy a harmadik vázat elkezdtük késleltetni és késleltetni. Mindent az abszolút határig feszítettünk, aminek az eredménye az lett, hogy nem volt harmadik vázunk. Most pedig még ha Ausztráliába már szándékunkban állt is elhozni, ismét el kellett halasztani, mert a változtatások eredményeként más elemek gyártása is késett” – magyarázta a csapatfőnök, akinek jövő hétvégén, a Japán Nagydíjon is azon kell majd aggódnia, hogy versenyzői ne szenvedjenek vázat megrongáló balesetet, mert akkor megint csak egy autóval tudnak indulni.
Ez persze nem festene jól, mint ahogyan Melbourne-ben sem festett, de ahogyan azt a Brawn története is mutatja, nem példa nélküli esetről van szó, és a szükség néha nagy úr. Persze Vowles mondhatta volna, hogy nem vágja a fejszéjét ekkora fába, és inkább legyen tartalékváz, ám hosszú távon biztosan az általa hozott döntés a kifizetődőbb. Elvére 2024-et írunk, és ma már senki nem fog olyan metódusokkal nyerni, amelyek közül néhány talán már 2009-ben is idejétmúltnak számított.