70 évvel ezelőtt, a Monte-Carlo Rallyval kezdődött az ERC története. A szezonnyitó pedig nagy küzdelmet, több botrányt is tartogatott a nagy érdeklődés mellett.
1953. január 20-27. között a Monte-Carlo Rallyval kezdődött a Rally Európa-Bajnokság 70 éves története.
A 23. alkalommal megrendezett Montéra nagy volt az érdeklődés, 404 versenyző vágott neki több európai városból a Monte-Carlóba tartó útnak. Lisszabonból 112, Glasgowból 103, Stockholmból 42, Oslóból 15, Palernéból 11, Monte-Carlóból 84, Münchenből 37 autó állta rajthoz a hercegség futamán.
A nagy érdeklődés mellett néhány súlyos baleset, valamint a Tom Christie-Alistair Buchanan kettős tragédiája hívta fel a versenyre a figyelmet, melyben a navigátor vesztette életét.
Monacóba végül 253 induló ért büntetés nélkül, közülük azonban csak egy nyerhetett. A szervezők pedig a végső győztest két további teszt alapján hirdették ki. Az egyik teszt egy gyorsulási/fékezési feladat volt, amire 250 méteres szakaszon került sor. A versenyzőknek egy meghatározott sebesség fölé kellett gyorsítaniuk, majd a lehető legrövidebb útvonalon megállniuk. A verseny utolsó tesztjére végül a legjobb 100 versenyző jutott el. A záró teszten pedig a navigáció döntött, Col de Braus környékén egy 74 km-es szakaszon kellett minél pontosabban végighaladni 47 km/h-s átlagsebességet tartva.
A végső győztes pedig a holland Maurice Gatsonides és navigátora, a brit Peter Worledge lett Ford Zephyr Mk1-es autójukkal.
Az akkor 42 éves Gatsonides számára ez volt az egyetlen ERC futamgyőzelem, 1936 és 1965 között összesen 53 rallyn állt rajthoz, karrierjét pedig 54 évesen, 1965-ben fejezte be. Gatsonides nevéhez fűződik a Gatso sebességmérő kamera feltalálása, melyet több rendőrség is használ a gyorshajtók megfékezésére. A holland versenyző 1998-ban 87 évesen hunyt el.
A verseny történetéhez kapcsolódik néhány érdekesség is.
A Porschéval induló versenyzők közül többen már a rajtig nem jutottak el, mivel a műszaki ellenőrzésen megbuktak. Az autók magassága nem felelt meg a szabályoknak. A történtek miatt a szervezők komoly kritikát kaptak a korabeli sajtótól.
A végső győztes Gatsonides a verseny után később bevallotta, hogy Monacóba menet kicserélték az autó motorját, amit azonban a felügyelők nem vettek észre, így folytathatták a versenyt.
A harmadik érdekességet pedig Maurel-Juillard páros okozta, akik egy gomb megnyomásával homokot tudtak autójuk hátsó kerekei alá szórni, ami segítette a tapadást a síkos helyeken.
A verseny utóhangja sem felhőtlen örömről szólt. A sajtó kritizálta a jó időjárás miatt unalmasan alakuló rendezvényt, mivel 3300 km vezetés után lottószerűen hirdettek végső győztest.