A Holland Nagydíj időmérő edzésének fedélzeti kamerás felvételeiből kiderül, hogy milyen sokat kockáztatott Max Verstappen a pole pozíció megszerzéséért. Az ő és Charles Leclerc körének összevetése pedig megmutatja, hogy a monacói pilóta egészen az utolsó méterekig előnyben volt a Red Bull versenyzőjével szemben.
Szemléletes grafikát tett közzé az F1 arról, hogy miként változott az egymáshoz képesti különbség Charles Leclerc és Max Verstappen leggyorsabb körében. Ez megmutatja, hogy Leclerc – miként azt készséggel el is ismerte – valóban a 9-es/10-es kanyarkombinációban bukta el a pole-t, és ezután hiába volt gyorsabb a hollandnál a hármas szektor elején (ez a pálya leglassabb része), nem volt elég előnye ahhoz, hogy az a 13-as kanyar után kezdődő padlógázas szakasz kezdetétől kitartson a célvonalig.
A kör elején kijött a Red Bull mindenkiénél jobb végsebessége, és Verstappen az első kanyar bejáratáig már egy tizedmásodperces előnybe került a monacóival szemben, a kijáraton azonban már a Ferrari volt előrébb a virtuális versenyben. Ez ez az előny a kettes és hármas kanyarban csak tovább nőtt, utóbbi kijáratára pedig Leclerc már egy tizeddel vezetett.
Az ezt követő padlógázas szakaszon viszont ismét a Red Bull egyenesbeli tempója került előtérbe, aminek segítségével Verstappen az ultragyors hetes kanyarig visszahozott több mint 3 századot, a hetes kanyarban viszont az egészet el is bukta. A nyolcas előtt Leclerc 12 százados előnyben volt, a Red Bull címvédője azonban itt már hozott rajta.
Az igazán nagy időveszteséget azonban a kilences és tizes kanyarban szenvedte el Leclerc. Az előbbinek a féktávján bekormányzás közben kicsit megingott, és nyitnia kellett a kormányszögön, aminek köszönhetően lecsúszott az ideális ívről, és nem tudta olyan szűken tartani az autót, mint Verstappen, aki ezzel minden hátrányát eltüntette, és egy pillanatra majdnem 7 százados előnybe került.
Leclerc a 9-es és 10-es közötti kigyorsításon ugyan hozott Verstappenen nagyjából fél tizedet, a 10-es kanyart szintén elrontotta, és jóval szélesebben fordult a hollandnál. Ez hatással volt a kigyorsítására, amikorra ismét egy tized fölé nőtt a hátránya. A stadionrészben azonban már sikerült kihasználnia a Ferrari alacsony tempós erősségeit, és a 13-as kanyarig minden lemaradását eltüntette, a pálya utolsó valódi kanyarjában pedig szintén megverte Verstappent, így 44 századmásodperces előny birtokában gyorsíthatott rá a döntött kanyarra.
Innen azonban már nem a pilótákon, hanem az autók beállításain és erősségein múlt, hogy melyikük ér hamarabb a célvonalig, az alacsonyabb leszorítóerőre állított Red Bull pedig a bokszbejáratig behozta a Ferrarit, majd a hátralevő néhány méteren 21 ezredet vert rá, ami jóval kevesebb, mint amennyit Leclerc a 9-es/10-es kombinációban benne hagyott.
Verstappen merészsége is kellett
Az idei negyedik pole-ját szerző holland az időmérő utáni nyilatkozatában elárulta, hogy a Red Bull gyengéjének számító második szektorban mindent egy lapra tett fel a Q3-ban, hogy meccsben tudjon maradni a Ferrarikkal. Ez pedig a fedélzeti kamerás felvételeken is látszott, a 7-es kanyar előtt ugyanis minden korábbinál szélesebb ívről kanyarodott, az RB18-as bal oldali kerekeit egy az egyben rátéve a fehér vonalra, de lehet, hogy még egy kicsit azon is túl.
Ez pedig tényleg extrém kockázatot jelent, hiszen a pilóták közel 300 km/h-s tempóval érkeznek meg oda, és ha néhány milliméterrel valaki túlfeszíti a húrt, azonnal elszáll, és csak a védőfal állítja meg. A topcsapatok versenyzői közül egyértelműen Verstappen volt itt a legmerészebb, miközben a két Mercedes a legóvatosabb, Russell például még csak meg sem csípte a fehér vonalat. A Ferrarik közül pedig nem Leclerc, hanem Sainz bizonyult a bevállalósabbnak.