Räikkönen azt sem tudta, hány körös a verseny, de a végén ő ünnepelhetett

Ma ünnepli 43. születésnapját a Forma-1-ből a tavalyi szezon végén visszavonult Kimi Räikkönen, mi pedig ennek apropóján kicsit másként felidézzük, amikor először nyert az F1-ben.

Kimi Räikkönen 19 szezonon át tartó Forma-1-es pályafutása mind a pályán, mind azon kívül, bővelkedik felejthetetlen pillanatokban, így egyet kiválasztani szinte lehetetlen ahhoz, hogy azzal ünnepeljük meg a Jégember 43. születésnapját. Mi azonban most mégis megtesszük, és a 2003-as Malajziai Nagydíjra ugrunk vissza az időben. A Räikkönen-drukkereknek természetesen jeles a 2003. március 23-i dátum, de akik esetleg nincsenek képben, azoknak most eláruljuk: Kimi Räikkönen ezen a napon szerezte élete első Forma-1-es futamgyőzelmét.

A Saubernél eltöltött 2001-es bemutatkozó év után a fiatal finn 2002-ben már a McLarennel versenyzett, és bár az autó nem sikerült valami jól – és persze a Ferrari dominanciája mellett nem nagyon tudott labdába rúgni egyik rivális istálló sem – a Francia Nagydíjon így is csak egy megcsúszás választotta el Räikkönent attól, hogy már abban az évben futamot nyerjen.

Erre azonban még várni kellett, a 2003-as szezon pedig hasonlóan nehéznek ígérkezett a McLarennek, amely nem készült el a végül soha be nem vetett MP4-18-as versenygéppel a szezon kezdetére, így a Ferrarihoz hasonlóan a 2002-es autó továbbfejlesztett változatával kezdte az idényt. Az Ausztrál Nagydíjon David Coulthard révén viszont így is nyerni tudtak, a csapat erejét pedig jól mutatta, hogy a bokszutcából rajtoló Räikkönen a 3. helyen végzett.

Akik ezután a Jégember győzelmét vizionálták a Malajziai Nagydíjra, azok az időmérő után valószínűleg csalódottan bámulták a tévéképernyőket, Räikkönen ugyanis csak a hetedik rajtkockát szerezte meg. A rajtnál viszont kihasználta az előtte kialakult kavarodást (Schumacher nekiment Trullinak, utóbbi kiesett, előbbi pedig mehetett új szárnyért, majd büntetést kapott), majd azt, hogy Coulthard már a második körben kiesett elektronikai hiba miatt, és Rubens Barrichello, illetve Nick Heidfeld megelőzésével nemsokára már a 2. helyen haladt. A versenyben vezető Fernando Alonsót végül az első kerékcsere során ugrotta át, onnan pedig hátra sem nézett, és hatalmas, közel 40 másodperces előnnyel nyert a második helyen beérkező Barrichello előtt. Alonso végül harmadik lett.

Räikkönen napokon át tartó tivornyázásra kárhoztatta szerelőit 2005-ös szuzukai csodagyőzelmével

Nem tudta, hány körös a verseny

Idáig vélhetően sokan ismerik a sztorit, ám azt talán kevesebben tudják, hogy a háttérben igen nagy idegeskedés zajlott a McLarennél. Hogy miért, ahhoz Marc Priestley, a McLaren korábbi szerelőjének The Mechanic című könyve adja meg a választ. A csapatban csak Elvisnek becézett szerelő így írt a 2003-as Ausztrál Nagydíjról.

„Ha Ausztrália jó érzés volt és kijelölt egy inspiráló utat a számunkra, a következő verseny Malajziában olyan emlékeket adott, amelyeket soha nem fogok elfelejteni. Miután két versenyzőnk is a dobogón állt az előző versenyen, teljességgel hittünk magunkban és a nagy forróság és magas páratartalom ellenére jó érzésekkel kezdtük a hétvégét a Kuala Lumpur melletti Sepang Circuiten. Becsatoltam Kimit az autójába a rajtrácson, és közben beterítettem az izzadtságommal, ahogy behajoltam a pilótafülkébe meghúzni az öveket. Amikor viccelődött egy sort ezen, tudtam, hogy nyugodt, amit jó jelnek véltem. Aztán alig néhány másodperccel azelőtt, hogy el kellett hagynom a rajtrácsot, megkérdezte, hogy hány körös lesz a verseny.”

„»ÖÖ, nos, 56, de nem kellene ezt mostanra már tudnod?«, feleltem, majd biztosra mentem, hogy nem valami újabb tréfáról van-e szó. Később kiderült, hogy Kiminek valóban nem volt fogalma sem arról, hogy mennyi ideig kell versenyeznie, ez a dolog pedig később általánossá vált. Nem vicc volt.”

Räikkönen szétzúzta saját ajtaját, majd hajvágóval állt bosszút az őt kékre festő szerelőjén

A csapat könyörgött neki, hogy lassítson

Räikkönennek persze nem kellett ismernie a pontos körszámot ahhoz, hogy mindenkit állva hagyjon, ám amikor már biztos lehetett benne, hogy csak egy műszaki hiba foszthatja meg az első helytől, akkor sem vett vissza.

„Akkoriban olyan extrém és kíméletlen volt a fejlesztési verseny, hogy az autók és a motorjuk soha nem volt teljesen ugyanolyan két egymást követő versenyen, ami számos kísérleti alkatrészt és elkerülhetetlen kockázatot jelentett. Úgyhogy, amikor Kimi az egyik legforróbb és legkeményebb futamot vezette úgy, hogy korábban sem ő, sem a szerelői nem nyertek, mindannyian feszültek voltunk. Nem tudtam levenni a szemem a garázs monitorairól, keresztben voltak az ujjaim, a térdem pedig idegesen ugrált, miközben figyeltem a versenyt és reménykedtem” – írta Priestley.

„A menedzsment eközben azt akarta, hogy Kimi lassítson a futam vége felé, és meg is tudtam érteni, hogy miért. Óriási, 30 másodperces előnyünk volt a második helyezett előtt, és mindenki aggódott, hogy a motor végigbírja-e. Végül Kimi „nem igazán” lassított, és folyamatosan egyre jobb köröket ment, figyelmen kívül hagyva a rádión kapott tanácsot, és két körrel a verseny vége előtt közel 40 másodpercesre növelve az előnyét. Ez pedig feldühítette Steve Hallamot, a főmérnökünket, aki nem mellesleg olyan habitusú ember volt, hogy mindenki csak tiszteletesnek becézte.”

„»Kimi, 40 másodperc az előnyünk, azt akarom, hogy vegyél vissza most, és hozd be a célba az autót!«, mondta a tiszteletes a rádióban. Csönd. Újabb fél kör telt el, »Kimi, ez most komoly«, figyelmeztetett a tiszteletes, »Muszáj visszavenned és alacsonyabb motorüzemmódba kapcsolnod a kormányon…«, mire a rádió hirtelen felrobbant, »CSAK FOGD BE, TUDOM, HOGY MIT CSINÁLOK, BASSZA MEG!«”

On this day in 2003, Kimi Räikkönen got off the mark for victories in F1. He brought it home in P1 for the first time at the Malaysian Grand Prix. 🏆

There would be a bright future ahead in the sport for the young Flying Finn. 🇫🇮 pic.twitter.com/XmqeIvPm7O

— McLaren (@McLarenF1) March 23, 2022

Räikkönen tehát már a 2003-as Malajziai Nagydíjon elsütötte (és ki tudja, talán már korábban is) lényegében ugyanazt a mondatot, amit a 2012-es abu-dzabi győzelmekor. Csak ekkoriban még nem hallotta az egész világ, így nem lett belőle pólókra nyomtatott szállóige.

A motor végül persze kibírta, így a Jégember is elkerülhette a szerzetes fejmosását, és a csapattal együtt hatalmas ünneplésbe kezdett. Noha abban az évben nem nyert többet, az utolsó versenyig harcban volt a világbajnoki címért, amiről végül két ponttal csúszott le, és második lett az összetettben a hatodik vb-címét nyerő Michael Schumacher mögött.