Akkor még senki sem tudta, hogy 1968. január 1-je egy szenzációs pályafutás Forma-1-es részének lezárását hozza, ezen a napon versenyzett és nyert ugyanis utoljára az F1-ben Jim Clark.
Évtizedek óta hagyomány a Forma-1-ben, hogy márciusban indul az aktuális szezon, a téli hónapok pedig a felkészülésről szólnak a csapatoknak és pilótáknak egyaránt. Nem volt azonban ez mindig így, hiszen a sportág hőskorában számos alkalommal versenyzett a mezőny karácsony és szilveszter között, valamint az újév első napján, rendre ebben az időszakban rendezték ugyanis a Dél-afrikai Nagydíjat.
60 éve ezen a napon született a megdönthetetlennek tűnő F1-es rekord, de aztán jött Verstappen
1962-ben december 29-én, egy évvel később pedig december 28-án az aktuális idényzárót tartották az East London-i Prince George versenypályán, 1965. január 1-én (pénteken!!) pedig itt rajtolt el az idény. Azt a futamot az abban az évben második világbajnoki címét ünneplő Jim Clark nyerte, méghozzá nagyon meggyőző teljesítménnyel, hiszen a pole pozícióból rajtolva a leggyorsabb kört is megfutotta.
A repülő skót hasonlóra készült 1968-ban is, amikor szintén január 1-i (hétfő) időponttal rendezték az afrikai versenyt, ezúttal már a Johannesburgtól északra fekvő Kyalamiban. A Lotus 31 esztendős versenyzője óriási favoritként vágott neki a szezonnak, és már az időmérő edzésen jelezte, hogy legfeljebb a technika ördöge foszthatja meg a győzelemtől: egy teljes másodperccel szerezte meg a pole pozíciót csapattársa, Graham Hill előtt a 4104 méter hosszú – azaz meglehetősen rövid aszfaltcsíkon – fölénye tehát igencsak brutális volt.
#OnThisDay in 1968
Jim Clark dominated the South African Grand Prix
It was to be his 25th – and final #F1 victory pic.twitter.com/hKtvEfnjUS
— Formula 1 (@F1) January 1, 2017
Jim Clark az 1968-as Dél-afrikai Nagydíjon
A helyi idő szerint három órakor, kíméletlen forróságban (közel 50 fokos volt az aszfalt hőmérséklete a rajt pillanatában) kezdődő verseny rajtját egyik Lotus sem kapta el jól, így Jochen Rindt állt az élre a Brabhammel, őt Jackie Stewart követte a Matrában, majd jött Clark, miközben Hill visszacsúszott a hetedik helyre. Ám akik óriási csatát vártak a győzelemért, azoknak csalódniuk kellett: a két skót a második kör kezdetére már meg is előzte Rindtet, majd Clark elment Stewart mellett és eltűnt a távolban.
Eközben Hill is megkezdte a felzárkózást, és a 80 körös futam 29. körében megelőzte a második helyen haladó Stewartot, visszaállítva a rajt előtti Lotus 1-2-t. A hőség rendesen megtizedelte a mezőnyt: a 23 indulóból csak 9-en értek célba, az 1967-es szezonban elképesztően törékenynek bizonyuló Lotusok azonban végigbírták a versenyt, amelyet Clark 25 másodperces előnnyel nyert meg Hill előtt (Stewart motorhiba miatt kiesett), a harmadik helyen pedig a már fél percet kapó Rindt gurult be.
1 Jan 1968: The brilliant Jim Clark dominates the South African GP for what would be his 25th – & last – #F1 win pic.twitter.com/qk96PBI5BC
— Formula 1 (@F1) January 1, 2016
Bottal ütötték a nyomát
Clark pedig amellett, hogy megnyerte a szezonnyitót, pályafutása 25. győzelmét aratta, amivel csúcstartóvá vált, megelőzte ugyanis az addig 24 győzelemmel az örökranglistát vele holtversenyben vezető Juan Manuel Fangiót. A futam után megjegyezte, hogy annyira felforrósodott a lábfeje a hőségben, hogy nem bírta volna már sokáig.
A rekord ünneplésére ugyanakkor nem nagyon volt idő, mivel Clark is azon versenyzők közé tartozott, akik magukkal vitték a bőröndjeiket a pályára, hogy a verseny leintése után azonnal a reptérre siethessenek, hogy ott felüljenek az Új-Zélandra tartó járatra, ugyanis jelenésük volt az Új-Zélandon és Ausztráliában zajló Tasman Series az évi első versenyén.
„Volt egy bejelentés, az emberek pedig kicsit tapsoltak” – idézte fel Tony Rudlin, a Lotus későbbi csapatmenedzsere, hogy mennyire kerítettek nagy feneket a rekordnak.
„Semmi különleges nem volt abban, hogy Jimmy nyert, mert szó szerint egyfolytában nyert – mondta a Clarkkal és más pilótákkal az irányt szintén Új-Zéland felé vevő Chis Amon, a Ferrari versenyzője. – Azt hiszem, a legtöbbünk arra számított, hogy ő nyer, ezért bár nyugtáztuk, hogy megdöntötte Fangio rekordját, nem emlékszem semmilyen különleges ünneplésre a repülőn.”
The great Jim Clark – born #OnThisDay in 1936
STARTS: 72
WINS: 25
POLES: 33
F1 WORLD CHAMPIONSHIPS: 2 pic.twitter.com/rGYLeJnCII— Formula 1 (@F1) March 4, 2016
72 rajt, 25 győzelem, 33 pole pozíció, 2 világbajnoki cím – amúgy is, de a kor autóinak technikai felkészültségét figyelembe véve még inkább elképesztő statisztika
A többi versenyző úgy tekintett Clarkra, mint a valaha volt egyik legjobbra, ezért biztosak voltak benne, hogy nem áll meg itt, és jócskán túlszárnyalja majd a 25-ös számot. Így gondolhatta a Kyalamiban első Forma-1-es futamán rajthoz álló Andrea de Adamich is, aki már-már csodálta a skótot. „Tudtam tanulni Graham Hilltől vagy [az 1967-es világbajnok] Denny Hulme-tól és másoktól is, mert láttam a versenyző személyiségét, és hogy miként veszik be a kanyarokat. De amikor Clark érkezett a Lotusában, lehetetlen volt fejben lemásolni azt, amit csinált.”
„Ami annyira gyorssá tette Jimmy-t, az az, hogy nagyon jól összecsiszolódott az akkori legjobb autóval és a mérnökökkel, és mindannyian kitűnőek voltak. Jimmy jó volt, nagyon jó, de pályafutása nagy részében az övé volt a legjobb autó is” – világított rá az 1964-es világbajnok John Surtees arra, hogy akkoriban sem ártott egy kiemelkedően jó autó ahhoz, hogy valaki nyerjen.
Ez persze semmit sem von le Clark érdemeiből, aki az 1962-es, az 1964-es és az 1967-es világbajnoki címről is önhibáján kívül csúszott le, és ha 1968 áprilisában nem veszti életét azon a bizonyos hockenheimi Forma-2-es versenyen, a Lotus elkövetkező években nyújtott teljesítményét (Hill 68-ban, Rindt 70-ben, Fittipaldi 72-ben lett világbajnok a Colin Chapman tervezte autóban) elnézve akár a vb-címek számában is megdönthette volna Fangio rekordját.
Ezt azonban már soha nem tudjuk meg, mert 1968. április 7-én, mindössze 32 évesen, máig tisztázatlan körülmények között a fák közé csapódott az ultragyors német pályán.
Mivel a január 1-i szezonnyitót követően csak májusban rendezték az 1968-as F1-es szezon második futamát, a tragédia miatt a Dél-afrikai Nagydíj nemcsak Jim Clark 25. győzelmét, de egyben utolsó F1-es versenyét is hozta.
A futam rövid összfoglalója:
Találkozz világklasszis rallyversenyzőkkel és szurkoljunk együtt a magyar menőknek!
Csapj le Te is a Rally Hungary jegyekre, most még elővételes áron!
Jegyek:
https://rallyhungary.com/jegyek/