2023. február 09. 00:36
KezdőlapF1Több mint 20 műtéten esett át, de még nem épült fel teljesen...

Több mint 20 műtéten esett át, de még nem épült fel teljesen az F2 halálos balesetének túlélője

-

A 2019-es spái F2-es baleset túlélője, Juan Manuel Correa elárulta, hogy bár továbbra sem épült fel teljesen, normális versenyzőként tekint magára. Az ecuadori-amerikai pilóta beszélt a rehabilitáció nehézségeiről, és azt is elmondta, hogy igyekszik továbbvinni az ütközés következtében elhunyt Anthoine Hubert emlékét.

Juan Manuel Correa idén visszatér a Forma-2-es bajnokságba, és először fog versenyezni ebben a kategóriában a 2019-es spái hétvége óta. Mint ismert, a főfutam második körében egy láncreakció következtében Anthoine Hubert autója a falról visszacsúszott a pályára, az ecuadori-amerikai versenyzőnek pedig esélye sem volt elkerülnie a brutális erejű ütközést. Az Arden versenyzője belehalt sérüléseibe, és Correán is életmentő műtétet kellett végrehajtani.

- Hirdetés -

A 23 esztendős pilóta azóta ismét versenyezni kezdett, az elmúlt két évet a Forma-3-ban töltötte. A rehabilitációja során több mint 20 műtéten átesett, idén viszont, először a baleset óta egyetlen beavatkozás sincs tervben. Ennek következtében újra átlagos versenyzőnek érezheti magát, igaz, ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben felépült, és a jövőben biztosan vár még rá operáció.

„Az elvégzendő műtéteket jobban tudjuk befolyásolni, mi dönthetjük el, hogy mikor csináljuk meg őket, ilyen például a fém eltávolítása – nyilatkozta a The-Race.com-nak adott interjújában. – Előbb-utóbb megoldást kell találnunk a jobb bokámra, mert szörnyű ízületi gyulladásom van, egyszerűen nincs ott porc, és ez nyilvánvalóan egyre rosszabb lesz, ahogyan öregszem. [A jelenlegi helyzet] azonban elegendő lesz még néhány szezonra, úgyhogy most csak a következő idényre koncentrálok. Folytatom az edzéseket, folytatom a lábak rehabilitációját, hogy tovább erősítsem őket, de azt hiszem, viszonylag normális évem lesz, fogalmazzunk így.”

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy Correa egyáltalán miért folytatta, illetve kezdte újra a pályafutását egy ilyen kimenetelű baleset után, ráadásul annak tudatában, hogy mekkora nehézségekkel kell szembenéznie. Ő azonban elárulta, nemhogy manapság nem gyötrik ilyen kétségek, de valójában egyszer töprengett el ezen, és akkor elhatározta magát.

„Soha nem kapom magam rajta, hogy gondolkozom, hogy »ó, ember, megéri ez?« – magyarázta. – Egyszer kellett meghoznom a döntést, a baleset után, amikor tényleg arról szólt a vita, hogy megéri-e ez a kockázat mennyiségét figyelembe véve. A baleset után az ember rájön, hogy »basszus, ezzel tényleg az életünket kockáztatjuk«. Mindig ezt mondjuk, de amikor ilyesmi történik, az egyfajta ébresztő. Szóval feltettem magamnak a kérdést, és felsoroltam a mellette, illetve ellene szóló érveket. Nyilvánvaló, hogy nagy súllyal esett latba mindaz, amit életem során feláldoztam.”

Correa hozzátette, egészen odáig azért dolgozott, hogy minél jobb autóversenyző váljon belőle, és ezt nem akarta egyik pillanatról a másikra eldobni. Emellett az a tény adott neki óriási motivációt, hogy a baleset utáni hónapokban kevesen hitték, hogy valaha még versenyautóba ülhet. Mindez a rehabilitáció általa borzalmasnak titulált, műtétekkel teli első szakaszán is átsegítette.

„Emlékszem, amikor az első évben visszajöttem Londonból Miamiba, és itt igyekeztem felépülni – idézte fel a kezdeti időszakot. – Istenem, sokszor olyan depressziós voltam, annyira nehéz volt. A legfontosabb dolog, ami miatt hajtottam, az volt, hogy »bebizonyítom, hogy az emberek tévednek, újra vezetni fogok«. Szóval remek ötlet volt a részemről, hogy korán döntöttem a visszatérésről. Most pedig visszatértem, úgymond visszaszereztem a pályafutásomat, és próbálok profivá válni, ahogyan mindannyian ezekben a kategóriákban. Egyszerűen imádom. Az egyetlen dolog, amit megváltoztatnék ezzel a balesettel kapcsolatban, az Anthoine érintettsége.”

Hubert a Renault akadémistájaként sokak szerint eljuthatott volna a Forma-1-be, ha nincs az a szörnyű baleset, és ezzel Correa is egyetért. Kettejük neve valamilyen szinten örökre összeforrt. És ezt az ecuadori-amerikai pilóta nem is bánja. Sőt, igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a szurkolók emlékezzenek az elhunyt versenyzőre, ugyanakkor azt nem akarja, hogy hozzá csak a balesetet kössék.

„Úgy érzem, most mindkettőnk fáklyáját viszem, mert ő biztosan egyike lett volna azoknak a srácoknak, akik mostanra már vélhetően az F1-ben lennének – jelentette ki. – Ebben tényleg hiszek. Jó helyen volt, emellett nagyon tehetséges. Úgy érzem, valamiért szerencsés voltam, és most itt vagyok, itt a lehetőség, hogy visszatérjek. Mindig próbálom majd magammal hordozni a nevét. Azt sem szeretném, ha a karrierem a balesetről szólna, mert nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, hogy szimpátiát akarok szerezni. Én is csak egy átlagos pilóta vagyok, nincs bennem semmi különleges. Az viszont biztos, hogy amíg meg tudom őrizni az emlékét [addig meg fogom]. Az embereknek nagyon rövid a memóriájuk a motorsportot illetően, és szerintem megérdemli, hogy még sokáig emlékezzenek rá.”

Friss