Lewis Hamilton először saját csapatát sem akarta beavatni abba, hogy elengedte minden félelmét, és attól a ponttól kezdve nem foglalkozik vele, hogy mit gondolnak mások, akkor is kiáll azért, amiben hisz. Félelme azonban alaptalannak bizonyult.
Lewis Hamilton három évvel ezelőtt, Georg Floyd 2020-as meggyilkolása és a Black Lives Matter-mozgalom elindulása után döntött úgy, hogy elengedi a félelmeit, és kiáll azokért az ügyekért, amikben hisz. A Mercedes világbajnoka azóta aktívan használja a közösségi médiát és egyéb felületeket is arra, hogy felszólaljon a rasszizmus és a kirekesztés ellen, elősegítse a befogadást, vagy akár különböző környezetvédelmi kérdésekben nyilvánítson véleményt.
Élete első podcast-interjújában a hétszeres világbajnok részletesen beszélt arról, hogy mi vezetett idáig, és miért döntött úgy, hogy egy nagyobb cél szolgálatába állítja közösségi oldalait, és kihasználja, hogy hogy ennyien figyelnek rá, miközben sok, szintén több milliós követőtáborral rendelkező sportoló nem teszi ezt.
„Hatalmas űrt fogok érezni” – minden szétesik, amikor Hamilton életében is eljön az elkerülhetetlen?
„Gyakran úgy élünk, hogy attól félünk, mit gondolnak mások, miként ítélnek meg, hogyan fogadják, amit mondani akarunk, és hogy ha felszólalunk, elveszítjük a munkánkat. Én mindig is kimondtam, amit gondolok, és soha nem álltam be a sorba. Nem szeretnék belekényelmesedni abba, hogy azt csinálom, amit az emberek elvárnak tőlem.”
„Amikor jöttek a sikerek, ott álltam, hogy rendben, felértem a csúcsra, mihez kezdhetek ezzel? Annyi csodálatos ügy és probléma van, és belőled csak egy van, szóval el kell dönteni, hogy mire koncentrálsz. Hosszú-hosszú időbe telt kitalálni, hogy számomra mi a fontos. Az oktatással kapcsolatban nagyon szenvedélyes vagyok, mert jártam Indiában, Manilában és a világ legszegényebb helyein, és láttam fiatal gyerekeket, olyanokat, mint egykor mi, ahogy ételért könyörögnek, és nincsenek meg ugyanazok a lehetőségeik [mint nekünk] – szólt Jay Shetty-hez az On Purpose Podcastban. – Megszakadt ettől a szívem, és rájöttem, mennyire kiváltságosak és szerencsések vagyunk. Több mint százmillió gyerek nem tud iskolába járni a világon, ezért eldöntöttem, hogy olyan emberekkel akarok dolgozni, akikkel tehetünk ez ellen.”
„Amikor nyertem, az boldoggá tett egy rövid időre, de amikor visszazökkentem a normalitásba, azt éreztem, hogy valami hiányzik. És ez a cél volt az, vagy annak a megértése, hogy mi a célom, miért kerültem ebbe a helyzetbe, miért kaptam meg ezt a platformot, miért én voltam ez idő alatt itt az egyetlen fekete.”
„Amikor elkezdtem a sokszínűségről beszélni, az emberek azt mondták, hogy »ó, több színesbőrű autóversenyzőt akarsz«. De csak húszan vagyunk a mezőnyben, miközben a Forma-1-ben van 40-50 ezer állás, több ezer mérnök dolgozik a háttérben, és nagyon kicsi a sokszínűség. Részese akarok lenni ezen narratíva és párbeszéd megváltoztatásának, hogy az emberek feltegyék a kérdéseket, és megejtsék a nehéz párbeszédeket másokkal.”
Ezeket Hamilton is megejtette Toto Wolff-fal, a Mercedes csapatfőnökével, akinek így sikerült felnyitnia a szemét, és maga mellé állítani az osztrák üzletembert.
„Azzal kezdtem, hogy lefolytattam ezeket a párbeszédeket a főnökömmel. Azt mondta, hogy az egyik dolog, ami nagyon szíven ütötte, az volt, amikor azt mondtam neki, »Gondoltál már arra, milyen lenne úgy besétálnod versenyhétvégéken a paddockba, hogy te vagy ott az egyetlen fehér ember?«. Azt mondta, »Erre még csak nem is gondoltam.« Azt feleltem neki, hogy »Nos, ilyen érzés valakinek, aki olyan, mint én.« Amikor ott ülsz egy teremben, egy megbeszélésen, feltűnik, hogy 15 emberből te vagy az egyetlen fekete. És nem azért, mert mi kevesebbek vagyunk, hanem mert ott vannak ezek a korlátok a társadalomban, az oktatásban, amik korlátozzák az embereket abban, hogy a lehető legjobbak legyenek.”
„Banánnal dobáltak és az n-betűs szót használták” – Hamilton élete legnagyobb traumájáról beszélt
„Apám soha nem engedett sírni”
Hamilton pedig nemcsak hangzatos üzenetekkel próbál hatni az emberekre, hanem a gyakorlatban is tesz azért, hogy a számára fontos ügyekben változást érjen el.
„Amikor szponzorokkal vagy cégekkel beszélgetek, megkérdezem őket, hogy »Mennyire sokszínű a csapatotok, mit tesztek a sokszínűségért és a befogadásért, miként teremtetek jobb munkakörnyezetet az embereknek? Ennek akarok a részese lenni, a siker pedig majd jön később. De ha nem teszed fel ezeket a kérdéseket és nem foglalkozol ezekkel a problémákkal, akkor nem vagyunk közös nevezőn.«”
„Nagyjából az összes partnerünktől megkérdeztem ezeket a nehéz kérdéseket, és azt mondták, hogy »Tehetünk többet«. Én pedig mondtam, hogy »Akkor tegyetek!«.”
Először persze a Mercedest kellett maga mellé állítania, ami elmondása szerint egyáltalán nem volt nehéz, noha kezdetben félt attól, hogy munkaadója mit szól majd hozzá, hogy nyíltan kiáll a BLM-mozgalom mellett.
„Nagyon összenőttem a Mercedesszel, és ők annyira nyitottak. Megváltoztattuk az autó színét ezüstről feketére 2020-ban. Azt mondtam nekik, hogy »Ez mindig is az Ezüstnyíl volt, képzeljétek el, milyen lenne, ha fekete lenne, ha így jelennénk meg. Képzeljétek el, milyen üzenete lenne annak.« És aztán az egész évben fekete volt az autónk (és még 2021-ben is – a szerk), és nem is igazán beszéltünk erről, csak hagytuk, hogy közvetítse az üzenetet. És aztán nyertünk vele, ezzel nyertem a hetedik világbajnoki címemet.”
„Apám soha nem engedett sírni gyerekként. Azt mondta, hogy ez a gyengeség jele, és soha meg ne lásson, hogy könnyezem. Ezért elnyomtam magamban a gyerekkoromban történt dolgokat, 2020-ban viszont sírtam. Nem sírtam tíz éven át, vagy talán annál is több ideig, de akkor rengeteg felgyülemlett dolog kijött belőlem, és fel sem ismertem, hogy elnyomom a fájdalmat vagy az érzéseimet.”
„Emlékszem, ahogy térden állva arra gondoltam, hogy »Mi történik a világban? Fel kell szólalnom, meg kell ragadnom ezt a lehetőséget, mert ha én nem teszem, senki sem fogja. Ha én nem térdelek le, és nem tudatom a hozzám hasonlókkal, hogy törődöm velük és hallom őket és velük vagyok. Tenni fogok valamit és mindent kockáztatok, és nem érdekel, ha a partnereim szakítani akarnak velem, mert nem akarják, hogy ezzel azonosítsák őket. Szó szerint elengedtem minden félelmemet, és akkor léptem elő.”
„Tudom, hogy nem mindenkinek könnyű megtenni ezt, de szeretném arra bátorítani az embereket, hogy legyenek önmaguk és szólaljanak fel, ha problémájuk van, ha látnak valamit a munkakörnyezetükben, vagy megtapasztalnak valamit. Fel kell szólalni! És van helyes mód megtenni ezt. Amikor először letérdeltem, emlékszem, hogy úgy éreztem, nem szólhatok a csapatomnak, mert nem értenék meg, hogy mennyire fontos nekem, hogy megtegyem. Elrejtettem a Black Lives Matter pólómat, odakint (a rajt előtti ceremónia során) pedig előálltam vele.”
„Senki sem tudott róla, miközben a sportág „We Race as One” (Egyként versenyzünk) feliratú pólókat csinált, amit mindenkinek odaadott, én viszont úgy voltam vele, hogy »Nem viselem ezt, mert ez nem erről szól«, helyette ezt fogom tenni. Utána pedig a csapatom azt mondta, »Ha szóltál volna, jobban felkészülhettünk volna«, de ott volt bennem ez a félelem, hogy megpróbálnak majd megállítani.”
„De ez csak egy félelem volt, miközben rendkívül támogatók voltak az egész ügy során. Azt reméltem, hogy gyerekek néznek és azt mondják, »Miért térdel le? Mit jelent ez a póló? Anya, apa, mi folyik itt?« A szülők pedig kínos helyzetbe kerülnek azzal, hogy el kell magyarázniuk.”
Nagy kérdés, hogy Hamilton az idei évben milyen eszközökkel folytathatja eddigi tevékenységét az F1-es hétvégéken, az FIA ugyanis szabályba foglalta, hogy az általa politikai, vallási, vagy egyéb személyes tartalmúnak vélt üzeneteket csak a szövetség írásos engedélyével közvetíthetnek a versenyzők, és ha megszegik ezt a szabályt, a sportfelügyelők megbüntetik őket.
Hamilton korábban utalt rá, hogy nem akar visszatérni a korábbi énjéhez, azaz nem fog újra csendben maradni, és amennyiben mégis ezt kell tennie, inkább nem versenyez.
Hamilton ellen hozták az ellentmondásos szabályt? – a brit lord nekiment az FIA-elnöknek