A McLaren pályára vitte azt az autót, amellyel mindössze egy futamot teljesítettek, ráadásul azt sem fejezték be, mégis rendkívül különlegesnek számít. A volán mögött ugyanaz az ember ült, aki 54 évvel ezelőtt versenyzett a kocsival.
A Forma-1-ben viszonylag kevés olyan autó van, amelyre nem a remek eredményei miatt emlékezünk. Az pedig pláne ritkaság, hogy egy kocsi mindössze egy futamon szerepel, annak is a legelején kiesik, mégis rendkívül különleges darabnak számít. A McLaren M9A azonban egyértelműen ebbe a kategóriába sorolható.
A Forma-1-es autók hosszú ideje kivétel nélkül kétkerék-meghajtásúak, azon belül is hátsókerék-meghajtásúak. A korábbi éveket illetően mindössze annyit kell módosítani ezen a kijelentésen, hogy az esetek túlnyomó többségében ez volt a helyzet, ám akadt néhány kivétel, amelyek négykerék-meghajtású kocsik voltak. Ilyen volt az említett McLaren is.
A wokingiak az 1969-es idényben az M7-es különböző verzióival versenyeztek, ráadásul Denny Hulme és Bruce McLaren is kifejezetten jó eredményeket ért el. A két új-zélandi versenyző összesen ötször állhatott fel a dobogóra, amiből az egyik a szezonzáró Mexikói Nagydíjon aratott győzelem volt az 1967-es világbajnok révén.
A Brit Nagydíjon viszont egy harmadik autót, illetve pilótát is elindítottak. Kísérleti jelleggel építettek egy négykerék-meghajtású versenygépet, az M9A-t, amelyet Jo Marquart tervezett. A kocsinak igencsak jellegzetes, egy teás tálcára hasonlító hátsó szárnya volt, és a beszámolók szerint olyan volt vezetni, mintha „az embernek folyamatosan a könyökét kocogtatnák, miközben szeretne aláírni valamit”.
Ennek ismeretében nem meglepő, hogy az autó nem sokat töltött a versenypályán. Már csak azért sem, mert mindössze a silverstone-i futamon indult, és ott sem jutott sokáig: a 6. körben fel kellett adnia a versenyt a felfüggesztés meghibásodása miatt. Mindezek ellenére a McLarennél így is ereklyének számít, hiszen az összkerékmeghajtás miatt különleges darabról van szó.
És hogy mi a cikk apropója? Nos, a McLaren szűk 54 év után ismét pályára vitte ezt az autót. A volán mögött pedig Derek Bell személyében ugyanaz az ember ült, mint akkor. A 81 éves expilótának egyébként ez volt az egyetlen futama a wokingi istálló színeiben. „1969-ben Derek Bell hat kört tett meg a silverstone-i pályán ezzel a kísérleti négykerék-meghajtású McLaren M9A-val – olvasható a csapat Facebook-oldalán. – Úgy gondoltuk, itt az ideje még egy körnek.”
A Forma-1 történetében egyébként nem sok összkerék-meghajtású autót építettek. 1969-ben a McLaren M9A mellett a Lotus 63, valamint a Matra MS84 volt ott a mezőnyben, és ez volt a Cosworth egyetlen próbálkozása is autógyártóként. Ezenkívül 1961-ben a Ferguson P99, 1964-ben a BRM P67, 1971-ben pedig a Lotus 56B volt látható a pályákon.