22 évvel ezelőtt ezen a napon vesztette életét Michele Alboreto, a Ferrari legutóbbi olasz futamgyőztese. A néhai pilóta 1985-ben közel került a világbajnoki címhez, de a csapatnak egy olyan összeomlást sikerült produkálnia, amely még a mai, sokszor nevetség tárgyává váló Scuderiának is „dicsőségére válna”.
2001. április 25-én, azaz éppen 22 évvel ezelőtt vesztette életét Michele Alboreto, aki mindmáig a Ferrari utolsó olasz F1-es futamgyőztese. Sőt, attól sem volt messze, hogy Giuseppe Farina és Alberto Ascari után újabb világbajnoki címet szerezzen hazájának, ám autója ezt nem tette lehetővé a hajrában. 16 évvel később egy banális hiba az életét követelte.
Alboreto 1956. december 23-án született Milánóban. Mai szemmel kifejezetten későn későn, a 20. születésnapjához közeledve kezdett el versenyezni: 1976-ban a Formula Monzában indult egy saját maga, illetve a barátai által tervezett autóban. Az eredmények nem jöttek, így két évvel később már az olasz Forma–3-ban mérettette meg magát. Itt, valamint az európai F3-ban is bajnoki címet szerzett, ami Forma–1-es szerződést ért neki.
Az 1981-es idény negyedik futamán, a San Marinó-i Nagydíjon debütált a Tyrrell színeiben, de a célba érés nem jött össze. Belgiumban ez már sikerült neki, de pontot nem szerzett, ahogyan a szezon további részében sem. A következő év viszont már sokkal jobban sikerült számára: Brazíliában megszerezte első pontjait, Imolában életében először dobogóra állhatott, a szezonzáró Caesars Palace Nagydíjat pedig meg is nyerte.
Alboreto 1981-ben mutatkozott be az F1-ben
Ezzel a turbókorszak végéig ő lett az utolsó pilóta, aki szívómotoros autóval tudott futamot nyerni. A következő idény aztán ismét haloványabban sikerült neki: mindössze kétszer szerzett pontot, igaz, abból az egyik a detroiti győzelme volt. Teljesítménye ugyanakkor felkeltette Enzo Ferrari figyelmét, így az 1984-es szezont már Maranellóban kezdte.
Alboreto ezzel Lorenzo Bandini óta az első olyan olasz pilóta lett, aki teljes idényen át versenyezhetett a Ferrarinál. Első győzelmére nem kellett sokat várni, hiszen már a harmadik fordulóban megszületett a diadal, a helyszín ráadásul nem volt más, mint Zolder, ahol Gilles Villeneuve két évvel korábban életét vesztette. Alboreto ráadásul a kanadai versenyző legendás rajtszámával, a 27-essel nyert, éppen 27 évesen.
Ebben az évben további három dobogót szerzett, amivel a tabella negyedik helyén zárt. Az 1985-ös szezonra azonban a Ferrari sokkal erősebb autóval rukkolt elő, így a bajnoki címre is reális esélye mutatkozott. Ám hiába volt gyors az autó, ha egyéb problémák hátráltatták Alboretőt: Imolában az élről esett ki, miután kifogyott a benzinje; Monacóban pedig hiába vezetett, törmelék miatt lassú defektet kapott, és annak is örült, hogy a második helyig vissza tudta küzdeni magát.
Montrealban és a Nürburgringen viszont így is nyert, így kilenc forduló után vezette a bajnokságot. A következő két verseny riválisának, Alain Prostnak sikerült jobban, de hátránya így is csupán három egység volt. Ezután viszont olyasmi következett, ami még a mai, sokszor nevetség tárgyává váló Ferraritól is elképzelhetetlen lenne, már csak a technikai feltételek miatt is: Alboreto az utolsó öt futam egyikét sem tudta befejezni, és mindannyiszor műszaki hiba miatt búcsúzott. Brands Hatch-ben már annyira frusztrált volt, hogy miután a turbó felmondta a szolgálatot, és kigyulladt az autó hátulja, égő kocsival ment vissza a bokszba a szerelők közé.
Alboreto 1985-ben a bajnoki címért harcolt, de a szezonhajrá katasztrofálisan sikerült
Mint utólag kiderült, a 85-ös szezon volt az egyetlen sansza a vb-címre, mert az 1986-os autó sokkal lassabb volt elődjénél, de cserébe legalább hasonlóan megbízhatatlan. Alboreto kilenc kiesést produkált, ebből ötöt technikai hiba miatt. Igaz, ekkor már az olasz versenyző teljesítménye is hagyott némi kívánnivalót maga után: mindössze 14 pontot szerzett, szemben csapattársa, Stefan Johansson 20 egységével, így sokan nem értettek egyet azzal, hogy a svéd pilótát küldték el.
A Johansson helyére érkező Gerhard Berger aztán még jobban megverte Albotetót: 1987-ben Ausztráliában és Japánban is nyert, miközben csapattársa egyetlen futamgyőzelmet sem tudott felmutatni. Egy évvel később hasonlóan alakultak az erőviszonyok, a Ferrari pedig megköszönte Alboreto munkáját. Ironikus módon pont a Francia Nagydíj hétvégéjén jelentették be, hogy visszatér a Tyrrellhez, amikor a szezon során egyetlen alkalommal megverte Bergert úgy, hogy mindketten célba értek. Végül 80 versenyt teljesített a Ferrari színeiben, ami akkoriban rekord volt, és pont az osztrák pilóta döntötte meg az 1995-ös Argentin Nagydíjon.
Bár régi-új csapatánál jól kezdett, és Mexikóban dobogóra állhatott, a következő időszak már csak hattyúdal volt Alboreto számára az F1-ben. A brit istállótól azért kellett távoznia, mert nem ugyanaz a cigarettamárka szponzorálta, mint amelyikkel Ken Tyrrell időközben szerződést kötött. A következő három évet a Footworknél töltötte, majd jött egy-egy idény a Scuderia Italiánál, illetve a Minardinál. Ebben az öt esztendőben mindössze ötször szerzett pontot, mielőtt 1994-ben búcsút intett a Forma-1-nek.
Egy rosszul sikerült DTM-es kitérő után Alboreto visszatért a sportautó-versenyzéshez, ahol pályafutása elején több szép eredményt is elért. 1981-ben második lett saját kategóriájában Le Mans-ban, míg egy évvel később tagja volt a Nürburgringi 1000 kilométeres verseny győztes triójának. A 90-es évek második felében Alboreto ismét kivirágzott: 1997-ben Johansonnal és Tom Kristensennel diadalmaskodott Le Mans-ban, három évvel később pedig a harmadik lett, de immáron Porsche helyett Audival.
Mint kiderült, a váltás később az életébe került. 2001. április 25-én pont a Le Mans-i viadalra készültek a Lausitzringen, amikor megtörtént a tragédia: az egyik hosszú egyenesben Alboreto körülbelül 300 km/órás sebességre gyorsított fel, amikor a bal hátsó gumi meghibásodott, aminek következtében az R8-as átrepült a korláton, majd felborulva landolt., Az olasz pilóta feje eltalálta a talajt, Alboreto szörnyethalt.
„Aznap úton voltam, hogy csatlakozzak Micheléhez Lausitzban – idézte fel a szörnyű napot Alboreto egyik csapattársa, Rinaldo Capello. – A csomagmegőrzőnél vártam, amikor megszólalt a bemondó: »Capello úr, kérem, menjen az információs pulthoz!«. Néhány másodperccel később a feleségem felhívott, és azt mondta, hogy »szerintem Michele balesetet szenvedett, benne van a hírekben«. Próbáltam [hívni] a mobilját, aztán felhívtam a pálya orvosát, aki elmondta, mi történt. Azt mondta, »kérem ne jöjjön a pályára, menjen egyenesen a szállodába«. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Aztán felhívott Michele felesége, Nadia, és megkérdezte, hogy haza tudom-e vinni a holmiját.”
Today in 2001 Michele Alboreto is killed while testing an Audi R8 at the Lausitzring in Germany pic.twitter.com/TtsqneYKpw
— the painter flynn (@thepainterflynn) April 25, 2019
Ennyi maradt Alboreto autójából
Az Audi először tagadta, hogy technikai probléma okozta volna a tragédiát, azt állítva, hogy az autó több ezer tesztkilométeren van túl, és korábban semmilyen hiba nem lépett fel. Egy pár nappal későbbi vizsgálat során azonban kiderült, hogy a fokozatosan csökkenő légnyomás miatt következett be a baleset, ami egy meglazult és a gumiba valahogy bekerült csavarnak volt betudható. Az olasz versenyző 44 évet élt.
Tűzgolyót csinált egy Ferrariból, majd Senna állt ki az F1 első eltiltott veszélyeztetője mellett