35 évvel ezelőtt esett ki Ayrton Senna óriási előny birtokában az 1988-as Monacói Nagydíjról. A brazil pilóta ezt követően hazament, anélkül hogy bárkivel is beszélt volna a McLarentől, és csak késő este sikerült elérni, de még akkor is sírt.
Ayrton Senna alighanem a monacói pálya legnagyobb mestere volt a Forma-1 valaha élt pilótái közül. Mindezt a statisztika is alátámasztja, hiszen a háromszoros világbajnok a mai napig rekordtartó a hercegségbeli győzelmek tekintetében, és a mai mezőnyből ezt senki nem tudta megközelíteni. Szám szerint hatszor diadalmaskodott, ám ez a szám könnyen lehetett volna hét is, ráadásul zsinórban. Senna azonban napra pontosan 35 évvel ezelőtt elkövette pályafutása egyik legnagyobb, és mindenképpen a legtöbbe kerülő hibáját.
Ahogyan arról mi is megemlékeztünk, egy nappal korábban minden idők talán legemlékezetesebb időmérős körével szerezte meg a pole pozíciót. A brazil pilóta közel másfél másodperccel verte meg csapattársát, Alain Prostot egy olyan körrel, amelynek során saját elmondása szerint olyan érzése volt, mintha kívülről figyelte volna saját magát.
35 éves az ikonikus kör, amellyel Senna “külső nézetből” verte agyon Prostot
Sennának a futam is jól alakult: a rajtnál magabiztosan tartotta meg a vezetést, miközben Prost elváltotta magát, aminek következtében visszaesett Gerhard Berger Ferrarija mögé. A francia versenyzőnek mindössze az 54. körben sikerült visszaelőznie későbbi utódját, ekkorra azonban Senna már 49 másodperccel elhúzott. A Professzor ekkor rá jellemző módon pszichológiai trükkhöz folyamodott, és megfutotta a verseny leggyorsabb körét.
„Természetesen tudtam, hogy nem reménykedhetek abban, hogy utolérjem, pláne Ayrtont Monacóban – emlékezett vissza az akkor még csak kétszeres világbajnok. – Nem volt sanszom. Azonban egy ilyen helyzetben, még ha csak egy a millióhoz az ember esélye, akkor is megpróbálja kihasználni. Úgy nyomtam, mint egy őrült, és vártam, mi fog történni.”
Prost nem kevesebb mint 6 másodpercet faragott le a hátrányából, aminek láttán Senna megrémült, és a bokszfal egyértelmű ellenkezése ellenére reagált. A 78 körös viadal 67. körére előnye már 55 másodperces volt, és addigra már kicsit visszavett a tempóból. Mindezek ellenére a Portier-ben érintette a belső falat, aminek nagyon komoly következményei lettek, hiszen ez megdobta a McLarent, amely a szalagkorlátban kötött ki.
Senna a rajttól kezdve vezette a versenyt
Sennának tehát közel 1 perces előnyből kellett feladnia a versenyt, egy olyan hiba miatt, amelyért csak és kizárólag saját magát tehette felelőssé. A brazil versenyző pontosan tisztában volt ezzel a ténnyel, és annyira dühös, illetve elkeseredett volt, hogy ahelyett, hogy visszament volna a bokszba, inkább hazament. Ezt könnyen megtehette, hiszen pár percnyire lakott a baleset helyszínétől, ám ezzel a húzással kétségek között hagyta a csapat tagjait.
„Nyilvánvalóan tudtuk, hogy valami történt, mert nem ért körbe – idézte fel a történteket Mark Hannawin, Senna egyik akkori szerelője. – Azonban nem tudtuk, mi ment félre. Az ember azon tűnődik, hogy meglazult-e vagy eltört-e valami, és kérdezgeti magától, hogy »ezt meghúztam-e, azt megcsináltam-e, vagy valami meglazult?«. Fogalmunk sem volt róla, mert nem volt kapcsolatunk Ayrtonnal. Aznap este visszarepültünk Angliába, másnap szabadnapot kaptunk, kedden pedig munkába álltunk. Akkor tudtuk meg, hogy épphogy érintette a [belső] falat. Elég sokáig kellett várni, hogy kiderüljön, nem tettünk semmi rosszat.”
Sennának talán még egy átlagos pilótánál, sőt, egy átlagos világbajnoknál is többet jelentett a győzelem, és olyan személyisége volt, hogy ha ezt saját hibából elszalasztotta, akkor nagyon önmarcangoló volt. Ron Dennis, a McLaren akkori csapatfőnöke is ezzel magyarázta ezt a viselkedést, amelyet máskor nem tapasztalt nála.
„A baleset után tisztán dühöt érzett magával szemben – fogalmazott. – Soha nem láttam és nem hallottam őt ennyire bosszúsnak és mérgesnek. Tudta, hogy lényegében elvesztette a koncentrációját, és végzetes hibát követett el. Ezzel egyáltalán nem tudott megbirkózni. Amikor végül összeszedte magát, nagyon negatívan értékelte a teljesítményét, és bocsánatot kért a csapattól. Ayrton teljes mértékben elkötelezett és koncentrált volt, hatalmas elégedettséget és felemelő érzelmeket merített a versenyzésből, valamint a futamgyőzelmekből. Egyedülálló volt abban az értelemben, hogy mekkora adrenalinlöketet kapott, nemcsak a diadalok, hanem a fantasztikus időmérős körök és persze a világbajnoki címek miatt is. Számára ez mindig egy érzelmi hullámvasút volt.”
Hasonló véleményt fogalmazott meg Gordon Murray, a McLaren akkori technikai igazgatója is. A brit szakember azt is hozzátette, hogy a többi pilótával ellentétben Senna nem gyávaságból nem járult a csapat elé közvetlenül a baleset után. Éppen ellenkezőleg, ő saját magára volt dühös, és kezdetben egyedül próbálta feldolgozni, hogy mekkora hibát követett el.
„Jól ismertem Ayrtont, és nagyon dühös volt magára, mert rendkívül erős volt a koncentrációja, a precizitása és az odaadása – jelentette ki. – Egy ilyen tett teljesen tönkretette őt. Nem akart szembenézni a csapattal, de nem a szégyen miatt. Azt mondtam a pilótáknak, hogy »ha összetöröd az autót, ne gyere vissza a bokszba, mert nem akarlak látni«. Azok a versenyzők, akik gyakran csinálnak ilyet, nem akarnak a csapat elé állni, de Ayrton nem ilyen volt. Ő annyira mérges volt magára, hogy meg akarta fontolni. Ő ez a fajta fickó volt.”
Egy brazil újságíró, Reginaldo Leme a Senna TV nevű YouTube-csatorna videójában elárulta, hogy honfitársa megkérte őt, hogy továbbítsa a kiesésével kapcsolatos mondandóját. A későbbi háromszoros világbajnokot csak késő este tudták elérni a csapattól, és még akkorra sem tudta túltenni magát a pár órával azelőtt történteken.
„Folyamatosan csengettem a lakásba, de nem érkezett választ – mondta Jo Ramirez, a McLaren akkori csapatkoordinátora a ’The Life of Senna’ című könyvben. – Végül este tízkor egy brazil nő vette fel a kaputelefont, aki a lakást gondozta. Mondtam portugálul, hogy tudom, hogy Ayrton ott van, és hogy beszélhetnék-e vele. A nő bizonygatta, hogy nincs ott, de én mondtam, hogy tudom, hogy ott van, csak senkivel sem akar beszélni, de nekem beszélnem kell vele. Végül Ayrton odament a telefonhoz, és még mindig sírt. Azt mondta, hogy »nem tudom, mi történt, a kormányzás kiesett a kezemből«.”
Senna elmondása szerint a baleset jelentős fordulópontot jelentett, ugyanis innentől kezdve jobban kontroll alatt tudta tartani az eseményeket, még a kritikus szituációkban is, egyszerűen jobb pilótává vált. Mindez az eredményeken is meglátszott, hiszen a következő nyolc futamból hatot megnyert, a maradék kettőn pedig második lett Prost mögött. Végül az utolsó előtti versenyen, Szuzukában sikerült bebiztosítania pályafutása első vb-címét.