Noha pályafutása során 91 verseny nyert, számtalan futamgyőzelménél előbbre sorolható Michael Schumacher 1994-es Spanyol Nagydíjon szerzett második helye. Ezt alighanem már soha senki nem csinálja utána.
29 évvel ezelőtt Michael Schumacher megmutatta, hogy ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik, kis túlzással nincs számára lehetetlen helyzet. Persze egy mai Forma-1-es autóval már nem lehetne megtenni, amit a Benetton akkor 25 esztendős pilótája az 1994-es Spanyol Nagydíjon a B194-essel megtett, de akkor meg lehetett, és Schumacher véghez is vitte.
Schumacher aznap azt demonstrálta, hogy egy igazán jó autóversenyzőnek nem csak gyorsnak kell lennie, hanem a rendkívüli alkalmazkodóképesség is elengedhetetlen. Persze nagyon ritkán van rá szükség ennyire extrém helyzetben, de Ayrton Senna közel egy hónappal azelőtti halála után a világbajnoki cím egyértelmű favoritjának előlépő versenyző ezt is megoldotta, és ötödik (!) fokozatban ragadt váltóval hozta be a Benettont a második helyre. Ja, és a verseny nagyjából kétharmadát, és nem csak egy kört, vagy néhány kanyart teljesített így…
Schumacher a B194-esben a katalán pályán
Mindezt azok után, hogy a Forma-1 az egyik legsötétebb időszakát élte, hiszen Roland Ratzenberger és Senna tragédiáját követően Monacóban kis híján Karl Wendlinger is életét veszítette, a barcelonai versenyhétvége előtt pedig Pedro Lamy repült bele a silverstone-i pálya egyik gyalosogalagútjába, de „csupán” kettős térdkalács-törést és csuklótörést szenvedett. És akkor Barcelonában jött egy újabb hatalmas bukás a Ratzenberger helyére szerződtetett Andrea Montermini főszereplésével, aki a célegyenesre fordulva törte rommá a Simteket. Könnyen meghalhatott volna ő is, de megúszta sarok és lábtöréssel.
Gyalogosalagútba csapódott, de túlélte az F1 egyik legfurcsább balesetét
Emellett a szabályok kapcsán is állt a bál, hiszen az FIA az imolai események után biztonsági változtatásokat vezetett be, amelyek egy része már a Spanyol Nagydíjtól életbe lépett. A csapatok azonban zúgolódtak, Flavio Briatore, a Benetton csapatfőnöke például közölte: nem tudja garantálni autóinak biztonságát.
Végül aztán sikerült dűlőre jutni, így jöhetett a szezon ötödik futama. A pole pozícióból az első négy versenyt egyaránt megnyerő Michael Schumacher rajtolt, mellőle pedig az akkor még mindössze 7 ponttal szerénykedő Damon Hill várhatta a startot. Mindketten jó rajtot vettek, Schumacher maradt az élen, Hill besorolt mögé, de nem tudta tartani a német tempóját, és a 15. körre már több mint 13 másodperces hátrányt szedett össze.
A Benetton azonban a 21. körben elkezdte megadni magát, ami a közvetítés fedélzeti kamerás felvételén és grafikáján is hallatszódott és látszódott. A váltó hamarosan 5. fokozatban ragadt, aminek legkésőbb ennek a körnek a végén végzetesnek kellett volna bizonyulnia, mivel Schumacher kiállt kerékcserére és tankolásra, ötödikben pedig nagyjából lehetetlennek kellett volna lennie az elindulásnak, neki azonban sikerült, így folytathatta.
Noha visszaállt az első helyre, a tempója nagyon gyatra volt, ezért nem sokkal később a kerékcserék során Hillt átugró Mika Häkkinen, majd a Williams pilótája is megelőzte. Mivel még több mint a verseny fele hátravolt, nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy amennyiben Schumacher el is vánszorog a célig, pontot szerez majd, hiszen ekkor a sereghajtók tempóját sem tudta tartani. Azonban ahogy teltek a körök, egyre gyorsabb időkre lett képes. Persze Hillre és Häkkinenre már nem volt veszélyes, de miután a finn McLarenjében elfüstölt a Peugeot-motor, Schumacher 24 másodperces hátránnyal a második helyen gurította be a célba a véres torkú autót.
Fifth gear, second place, enough said… #KeepFightingMichael pic.twitter.com/oJM92HtL4p
— Formula 1 (@F1) January 3, 2018
Noha a show-t értelemszerűen a Williams az évi és Senna halála utáni első sikerét szerző Hill lopta el, Schumacher is hihetetlenül boldog volt. „Amikor kiálltam az első kerékcserére, kérdeztem, hogy van-e megoldás a váltóra, de nem tehettünk semmit. Folytattam, de látva, hogy milyen sok kör van hátra, soha nem gondoltam volna, hogy a második helyen végezhetek. Hill-lel esélyem sem volt mit kezdeni, de így is hihetetlen ez az eredmény” – nyilatkozta a német.
„Egy ideig eltartott, mire kitapasztaltam, hogy miként kell így vezetni az autót, de végül sikerült megtalálnom a megfelelő íveket a kanyarokban ahhoz, hogy ne veszítsek túl sok időt – ecsetelte Schumacher. – Az elején 1:32-es időket autóztam, de aztán rájöttem, hogy miként használjam az ötödik fokozatot, amitől újra 1:26-os köröket futottam. Engem is meglepett, de a C-csoportban szerzett tapasztalataimnak köszönhetően sokféle vezetési stílust ismerek, többek között azt is, hogy miként vezessek üzemanyagot spórolva. Ma ez a stílus segített, kihúzott a legnagyobb bajból.”
Ez elképesztő: így szól ma Schumacher 1000 lóerős Le Mans-i szörnyetege (videó)
Schumacher tehát a sportautó-világbajnokságban szerzett tapasztalataira támaszkodott, amivel versenymérnökét, Pat Symonds-ot is meglepte. Symonds azért is vakarta a fejét, mert a korabeli telemetrián még nem láttak olyan sok mindent, mint manapság, ezért csak azt észlelték, hogy Schumacher autója ötödikben van, a köridők viszont nem ezt sugallták.
És valóban elképesztő volt, hogy Schumacher a 18. körben még hat fokozatot használva 1:25.155-öt autózott, a 40. körben csak az ötödik fokozatot használva pedig 1:26.171-re volt képes, miközben a célegyenesben 30-50 km/h-val csökkent a végsebessége a hiányzó hatodik fokozat és a rosszabb kigyorsítás miatt.
Kétségtelen, hogy bár nem nyerte meg, ez volt Schumacher pályafutásának egyik legelképesztőbb versenye, ami később kulcsfontosságúnak bizonyult ahhoz, hogy abban az évben világbajnok legyen.