45 évvel ezelőtt nyerte meg a Svéd Nagydíjat Niki Lauda azzal a Brabhammel, amely egy különleges megoldás miatt a porszívó becenevet kapta. Ő és John Watson hiába próbáltak spórolni, a csapatot irányító Bernie Ecclestone-nak ki kellett vonnia a kocsit a forgalomból a nagyobb cél érdekében.
1978. június 17-én, azaz éppen 45 éve rendezték meg az utolsó Svéd Nagydíjat a Forma-1-ben. A skandináv ország elsősorban Ronnie Peterson sikereinek köszönhetően látta vendégül a mezőnyt, de csak hat világbajnoki fordulónak adott otthont. Az év későbbi szakaszában ugyanis a tízszeres futamgyőztes és Gunnar Nilsson is elhunyt, az érdeklődés pedig érthető okokból jelentősen megcsappant.
A futamnak azonban nem ez az igazi érdekessége, hanem egy igazán egyedi, ám meglehetősen rövid életű megoldás. Két évvel azután, hogy a hatkerekű Tyrrell Anderstorpban aratta egyetlen győzelmét, 1978-ban egy másik különleges konstrukcióval diadalmaskodtak. Ez pedig nem volt más, mint a porszívó becenevet megkapó Brabham, amely egy különleges rekordot is tart.
Az F1 legendája félrenyelt, amikor értesült a különleges autóról, amely végül futamot nyert
A történet kiindulópontja az évet egyébként uraló Lotus 79-es, amely a konstruktőri és Mario Andretti révén az egyéni vb-címet is begyűjtötte. Ez volt az első autó, amely igazán ki tudta használni a szívóhatást, vagyis azt a jelenséget, amely a mai versenygépek alapjául is szolgál. Ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, az ellenfelek megpróbálták lemásolni a hatékonynak bizonyuló megoldást.
Colin Chapman utolsó világbajnok autójának sikerét a széles oldaldoboz, illetve az abba behelyezett fordított szárnyprofil biztosította. A Brabham szempontjából ezzel az volt a gond, hogy míg a keskeny Cosworth-motorok lehetővé tették ezt a kialakítást, addig az Alfa Romeo általuk használt széles erőforrásai nem biztosítottak elegendő helyet erre.
Gordon Murray-nek, a csapat technikai igazgatójának így más módszerhez kellett folyamodnia. A legendás szakember végül talált szabálykönyvben egy kiskaput, és egy ventilátort szereltetett az autó hátuljára. Ennek egyrészt hűtő hatása volt, másrészt kiszívta a kocsi alól a levegőt, létrehozva ezzel a ground effectet, jelentős tempóelőnyt biztosítva a Brabham BT46B kódjelű autónak.
A modell a bajnokság nyolcadik fordulójára, a Svéd Nagydíjra készült el. A pole pozíciót ezúttal is Andretti szerezte meg, a Brabham pilótái, John Watson és Niki Lauda pedig közvetlenül mögé kvalifikáltak, ám lemaradásuk jelentős, 679, illetve 725 ezred volt. Ez azonban csak a látszat: az osztrák versenyző később beismerte, hogy „mindent megtettünk, hogy elkerüljük a pole-t”, és teli tankkal, a legkeményebb gumikeverékeken mentek ki a pályára.
Hogy ennek mi volt a célja? Nos, természetesen az, hogy minél kevésbé hívják fel magukra, illetve a megoldásuk hatékonyságára a figyelmet. Mindez azonban nem sikerült, és a riválisok már az időmérő után azt akarták, hogy betiltsák a ventilátort, amely Chapman szerint tízszer nagyobb volt a szükségesnél. A csapatot két fronton támadták, hiszen a technikai mellett biztonsági aggályok is felvetődtek: többen arra panaszkodtak, hogy a ventilátor kilövi magából a felszívott törmeléket.
Az ún. porszívó a Brabham hátulján
Az autó azonban elrajtolhatott, és hamar egyértelművé vált, hogy komoly győzelmi esélyei vannak. Watson kiesett, Lauda viszont sokáig Andrettivel csatázott, ám utóbbi hibázott, majd motorja felmondta a szolgálatot. A címvédő hiába igyekezett spórolni, óriási fölénnyel, 34,019 másodperccel nyert Riccardo Patrese előtt, aki egyébként ezen a futamon szerezte meg pályafutása első F1-es dobogóját.
Természetesen a tiltakozás nem ért véget, és a riválisok azt követelték a FISA-tól, hogy zárják ki a Brabhamet. A többi istálló azzal érvelt, hogy a Bernie Ecclestone által vezetett alakulat mozgó aerodinamikai alkatrésszel szerzett előnyt, ami tilos. Murray azonban azt a kiskaput használta ki, amely kimondta, hogy az ilyen elemek elsődleges célja nem lehet aerodinamikai jellegű. A brit szakember szerint a ventilátor elsősorban a hűtést segítette, és csak másodsorban hozott leszorítóerőt, amit a döntéshozók végül el is fogadtak.
Ennélfogva a Brabham BT46B-t a közkeletű tévedéssel ellentétben nem tiltották be, mégis csak egy futamon szerepelt, így máig az egyetlen F1-es modell, amely százszázalékos győzelmi mutatóval rendelkezik. Hogy többé nem szerepelt futamon, annak az az oka, hogy Ecclestone-t meghátrálásra késztették. A brit üzletember akkoriban vette át a FOCA, vagyis a privát csapatokat tömörítő szervezet irányítását, és hatalmának megtartása, illetve növelése érdekében úgy döntött, hogy enged a nyomásnak. Azonban nem Ecclestone-ról beszélnénk, ha nem próbálta volna meg kialkudni, hogy három futamon rajthoz állhasson a különleges autó, de ez sem jött össze neki.