38 évvel ezelőtt ezen a napon született meg egy olyan rekord, amelyhez „az elkövetőjének” minden őrültségére szüksége volt.
A pilóták számára az időmérő edzés mindig az egyik, ha nem a legidegtépőbb része a versenyhétvégéknek, hiszen ekkor kell 100%-os koncentráció mellett az utolsó ezredmásodperceket is kisajtolniuk. Az adrenalin szint az egekben, az idegszálak megfeszülnek, miközben a legapróbb hiba is rajthelyekbe kerülhet. Vagy éppen az életükbe.
Persze ez manapság már jóval kevésbé hangsúlyos, mint évtizedekkel ezelőtt, hiszen óriási a különbség mind a pályák, mind az autók biztonsága terén, de 1985-ben még bőven benne volt a köztudatban, hiszen az 1970-es években kilencen haltak meg F1-es versenyhétvégén és egy pilóta teszten, majd az 1980-as években ez az arány 2-2 volt.
Mindezek tekintetében már sokkal inkább értelmet nyert Keke Rosberg, 1982 világbajnokának nyilatkozata az 1985-ös Brit Nagydíj időmérőjéről: „Elragadtattam magam, ilyesminek pedig nem szabadna megtörténnie, ha az ember túl akarja élni. De ilyen csak akkor egyszer történt…”
Ilyen volt 1300 lóerős szörnyetegekkel birkózni az F1 turbókorszakában
A bajszos finn egészen pontosan két időmérős próbálkozásról mondta ezt, amelyek során azelőtt nem látott sebességet ért el az akkor a mainál még sokkal gyorsabb silverstone-i pályán. Egy korábbi gumiteszten már kiderült, hogy az időmérős konfigurációban akár 1200 lóerős turbós szörnyetegekkel a verseny kvalifikációján biztosan át lehet majd törni a 160 mérföld/órás (256 km/óra) határt az akkor még mindössze hét kanyarból és egy sikánból álló 4,7 km hosszú körön.
A nagydíjhétvége pénteki napján Keke Rosberg állt a tabella élén a Honda RA163-E kódjelű turbómotorja által hajtott Williams FW10-essel, és 159,668 mérföld/órás átlagsebességű körével már akkor is nagyon közel volt a 160-as határhoz. A szombati időmérőn lógott az eső lába, és egy ideig senki nem tudott közel kerülni ehhez a sebességhez, de aztán jött a finn.
„A közönség elkezdett felállni, ahogy jött át a kanyarokon, és úgy nézett ki, mintha alacsonyan repülne – emlékezett vissza az F1.com-nak Keith Douglas, aki bemondóként volt jelen a pályán. – Az autó olyan volt, mint egy repülő, miközben rángatózott a kanyarokban. Elképesztő volt. Tényleg szinte úgy tűnt, mintha készülne felszállni. Úgy él az emlékeimben, mint az egyik legkiemelkedőbb látvány, amit valaha láttam.”
A szemerkélő eső ellenére Rosberg megcsinálta, és 1:05.967-es körével 7 ezred mérfölddel áttörte a 160-as határt. Noha úgy tűnt, hogy a pálya állapota bebetonozza az elsőségét, egyszer csak előbukkant a nap, és rohamtempóban kezdte felszárítani az aszfaltot, úgyhogy Senna, Piquet, Mansell és a többiek is feltetették a legjobb esetben is egy körre alkalmas időmérős gumikat, és kirajzottak a pályára.
Rosberg köre mondjuk ezzel együtt is szinte megdönthetetlennek tűnt, hiszen a Williams pilótája fél másodperces előnnyel állt az élen. Ezért volt meglepő, hogy ő is csatlakozott a többiekhez. „Egyszerűen butaság volt ismét kimenni, amikor már fél másodperccel a pole-ban voltam, de egyszerűen csak nem tudtam megállni, mert úgy voltam vele, hogy sokkal gyorsabban is mehettünk volna, és végül mentünk is…”
Hang- és látványorgia – így szól ma Ayrton Senna első F1-es autója (videó)
A 37 esztendős versenyző ennek a körnek is úgy állt neki, ahogy az előzőnek: mindent egy lapra tett fel, az autó idegesen repült át a kanyarokon, és végül 1:05.591-nél (160.924) állította meg a stoppert. „Ez valószínűleg azon kevés alkalmak egyike volt, amikor úgy éreztem, elvesztettem az önuralmam. A garázsban kellett volna maradnom és azt mondanom: »Megvan a pole, köszönöm szépen!« A puszta élvezet azonban felülírta a professzionalizmust…” – mondta Rosberg.
A Williams pilótájának versenye végül nem alakult, jól, a harmadik helyről kipufogóhiba miatt kiesett, rekordja azonban 17 éven át fennmaradt, míg Juan Pablo Montoya a 2002-es Olasz Nagydíj időmérőjén meg nem döntötte azt egy 161,448 mérföld/órás (264,363 km/óra) körrel. A kolumbiai aztán 2004-ben tovább emelte a lécet, majd jött Kimi Räikkönen köre a 2018-as monzai időmérőn, majd elérkeztünk 2020-hoz, amikor Lewis Hamilton 164,267 mérföld/órás (264,363 km/óra) átlaggal szerezte meg a pole-t a sebesség templomában.