A sportág sokáig legtapasztaltabbnak számító pilótája elárulta, hogy miért nem foglalta el Ayrton Senna megüresedett helyét a Williamsnél a háromszoros világbajnok halála után.
Miután 1991-ben harmadik, 1992-ben pedig második lett a Williamsszel az összetett pontversenyben, a veterán Riccardo Patrese az egyre jobb eredményeket elérő, már a Forma-1 topcsapatainak bajszát ráncigáló Benettonhoz igazolt, hogy a feltörekvő Michael Schumacher csapattársa legyen. Mint utólag kiderült, végül maradhatott volna a Williamsnél (Frank Williams őt akarta az autóban tudni 1993-ra is a visszavonulásból visszatérő Alain Prost mellett, míg a csapat számos mérnöke, köztük Adrian Newey a tesztpilóta Damon Hill mellett tette le a voksát), ám mire ez kiderült, Patrese szóban már elígérkezett Flavio Briatore-nak, és igazi úriemberként állta is a szavát.
Sok köszönet azonban nem volt az egyetlen benettonos évében, hiszen Michael Schumacher mellett nem nagyon tudott labdába rúgni, és végül 20 ponttal zárta az idényt a fiatal német 52 egységével szemben. A csapat azonban rengeteget profitált az érkezéséből, mivel a Williamsnél szerzett tapasztalatának köszönhetően hetekkel, ha nem hónapokkal gyorsította meg az olyan rendszerek fejlesztését, mint az aktív felfüggesztés vagy az automata sebességváltó.
A Benettonnál vezetett le:
#OnThisDay in 1993, Riccardo Patrese retired after his 256th GP – a record at the time #F1 #65YearsOfF1 pic.twitter.com/hwPvvnYV2R
— Formula 1 (@F1) November 7, 2015
Miután az 1993-as szezon végén 256 nagydíjrajttal, 6 győzelemmel és 37 dobogós helyezéssel kiszorult a mezőnyből, Frank Williamshez fordult, hogy az 1994-es szezonban korábbi csapata tesztpilótája legyen. Mivel aktív évei alatt is nagyon kedvelték őt a csapattagok amiatt, mert nem derogált neki éjt nappallá téve tesztelni (és nem mellesleg remek visszajelzésekkel szolgált), az ajtó nyitva állt előtte.
„Elutaztam Imolába, ahol beszéltem Frankkel és Patrick [Head-del, a Williams főtervezőjével], felajánlottam a szolgálataimat, hogy teszteljek nekik – nyilatkozta a most 69 esztendős expilóta a Motorsport Magazine legutóbbi számában. – Én voltam az utolsó ember, aki még passzív felfüggesztéssel szerelt Williams-t vezetett, mert Damon Hillnek csak az aktív felfüggesztésű autóval volt tapasztalata, hiszen amikor még tesztpilóta volt, mindig az aktív felfüggesztést tesztelte. Folytatni akartam a vezetést, részt akartam venni, úgyhogy, amikor beszéltem Frankkel az ötletről Imolában, eléggé hajlott rá, és Ayrton [Senna] is nagyon pozitív volt.”
Nyilván mindenki tisztában volt vele, hogy Patrese tapasztalata segíthet az 1994-es szezon elején csak küszködő Williamsen, amely Sennával az első három verseny egyikén sem ért célba, miközben Michael Schumacher mindhármat megnyerte. Aztán az imolai feketehétvégén jött az elképzelhetetlen: Roland Ratzenberger szombati tragédiája után a San Marinó-i Nagydíjon a sportág egyik legnagyobbja is életét vesztette.
Miután megegyezett a Williamsszel abban, hogy részt vesz néhány teszten, Patrese szombaton elhagyta Imolát, így Senna tragédiájánál nem volt jelen, de hamarosan jött a telefon Frank Williamstől, aki felajánlotta az olasznak a háromszoros világbajnok ülését. „Frank azt mondta, hogy szüksége van egy pilótára, és megkérdezte, hogy készen állok-e a visszatérésre. Én pedig igent mondtam, készen álltam.”
Ezután azonban kételyek kezdték gyötörni az akkor már 40 esztendős pilótát. „Rossz érzéseim voltak Ayrton halála miatt, nagyon rosszak, aludni sem tudtam rendesen. A 17 Forma-1-ben töltött évem alatt számos balesetem volt, és Istennek hála, életben maradtam. Ayrton egy biztonságos autóban ült, tisztában voltam vele, hogy a Williams mennyire odafigyelt mindig a biztonságra. Ayrton volt a legnagyobb tudású pilóta, és arra gondoltam, hogy ez velem is megtörténhet. Kételyek gyötörtek, ezért közöltem Frankkel, hogy ennyi volt, nem akarok többé a Forma-1-ben vezetni, mert túl sok kétely van bennem arról, hogy tudnék-e olyan teljesítményt nyújtani, mint azelőtt. Úgyhogy ennyi volt, kiszálltam a cirkuszból, és úgy döntöttem, hogy ideje visszavonulnom.”
A Monacói Nagydíjon még egy autóval indult a Williams, a Spanyol Nagydíjtól pedig a tesztpilóta, David Coulthard kapta meg a lehetőséget, de később egy veterán így is visszatért, hiszen négy versenyre Nigel Mansell, Patrese korábbi csapattársa is beült a kettes rajtszámú FW16-osba.