Luda di Montezemolo a Ferrari máig legsikeresebb elnökeként nem nézi jó szemmel, ami jelenleg egykori csapata körül zajlik, és szerinte nem mutat jól, hogy a maranellóiak manapság egy dobogós helyezésnek is örülnek. A 75 esztendős üzletember szemlélete azonban mintha kicsit idejétmúlt lenne.
Luca di Montezemolo 1973-ban kezdett a Ferrarinál dolgozni, majd miután Enzo Ferrari kinevezte őt csapatmenedzserré, 1975-ben és 1977-ben is világbajnoki címet nyert Niki Laudával. Mégis mindenki úgy emlékszik rá, mint a Ferrari azon elnökére, aki a Michael Schumacher, Jean Todt, Ross Brawn nevével fémjelzett csapattal zsinórban hat konstruktőri és öt egyéni vb-címet nyert, és se előtte, se azóta nem látott sikersorozatot produkált a patinás olasz márkával.
Montezemolo 2014-ben távozott az elnöki székből, a Ferrari viszont már az ő utolsó éveiben sem nyert, noha 2008-ban, 2010-ben és 2012-ben is az utolsó versenyig harcban volt a címért. Az utóbbi években azonban nem jutott más a Scuderia szimpatizánsainak, mint a remény, hogy egyszer majd ismét izgulhatnak legalább a szezonzáróig azon, hogy kedvenc csapatuk újra felér a csúcsra.
„Elnökként Schumacherrel, Todt-tal, Brawnnal és Byrne-nel létrehoztam egy álmot. Nézze, rajongóként nem álmodom olyan Ferrariról, amely mindig nyer, de olyanról igen, amelyik mindig a szezon utolsó versenyéig harcban van a bajnoki címért, mint az olyan években, mint 1997, 1998, 1999, 2008, 2010 és 2012. Lehet veszíteni, de főszereplőként, és nem statisztaként” – jelentette ki Montezemolo az olasz Quotidiano Sportivónak.
A volt elnöknek nem tetszik, hogy miközben a jelenlegi Ferrarinak esélye sincs a vb-címért harcolni, ünnepli a dobogós helyezéseket.
„Tudja, mit találok sajnálatosnak? Hogy most a harmadik helyet ünneplik, mint Spában. A Ferrari nem ilyen, az Öreg (Enzo Ferrari – a szerk.) soha nem fogadta volna el ezt, soha. Ferrari sok mindent megtanított nekem. Például azt, hogy soha ne elégedjek meg. Egy győzelem után mindig a következő versenyen járt az esze, miközben keményen dolgozott. Enzo utálta a nyaralásokat. Augusztusban is az irodában tartott, nem támogatta azokat, akik Augusztusban nyaralni mentek. Megértette velem, hogy a Ferrari egy érzelem, amely kitart az emberi és szociális értékek mellett az iparában, a kutatás és innováció szimbóluma. Elnökként 1991 és 2014 között próbáltam hű maradni ehhez a leckéhez.”
Persze a kemény munka elengedhetetlen a sikerhez, de Montezemolo kissé mintha a múltban ragadt volna, amikor olyasmivel példálózik, hogy a munkamániás Enzo Ferrari az alkalmazottaitól is elvárta, hogy ne pihenjenek. Mivel az augusztus jó ideje a kötelező nyári gyárbezárás időszaka, jelen esetben nem is lehetne megtenni, hogy az autó fejlesztésén dolgozó szakembereket ne engedje el valaki pihenni ebben a hónapban, de szerencsére a modern vezetői felfogásban már szerepelnek az olyan tényezők, mint a kiégés elkerülése, és az emberek motivációjának fenntartása. Ehhez pedig elengedhetetlen a pihenés és a feltöltődés, pláne úgy, hogy napjaink Forma-1-ében már nem évi 16-17, hanem 22-24 versenyre utaznak el a csapatok egy évben, azaz az alkalmazottak még kevesebb időt tölthetnek a családdal.
Emellett Montezemolo azon kritikája is megmosolyogtató, hogy a Ferrarinál minek ünnepelnek egy dobogót. Egyrészt az ő elnökségének idején sem láthattunk akkor sem komor arcokat, amikor esetleg nem jött össze a győzelem, még az olyan években sem, amikor a csapat nem nyert. 2005-ben például (noha akkor nyertek egy versenyt, de azt senki sem tekintette valódi sikernek, hiszen a mindössze 6 autóval rendezett indianapolisi futamon hozták össze) Rubens Barrichello az Európa, Michael Schumacher pedig a Francia Nagydíjon lett harmadik, míg Kanadában Schumacher a második, Barrichello pedig a harmadik helyen végzett Kimi Räikkönen McLarenje mögött.
A korabeli felvételeket megnézve mindhárom versenyen ott álltak a Ferrari csapattagjai is a dobogó alatt, és megtapsolták a trófeát a magasba emelő, az első és második helyezetthez hasonlóan mosolygó és ünneplő versenyzőjüket, sőt, Kanadában egyenesen sorfalat álltak Schumachernek és Barrichellónak a bokszutcában, miközben a két pilóta megérkezett a parc fermébe a levezető kör végén. Pedig a korábbi évek sikerei után jelentős visszalépés volt az az év, és már igen korán egyértelművé vált, hogy 1996 óta először a Ferrari nem vesz részt a bajnoki címért zajló versenyfutásban.
De ettől még a csapat ugyanúgy keményen dolgozott versenyről versenyre, és a csapattagoknak a kontextust nézve akkor, a Renault és a McLaren részben a Bridgestone-t lepipáló Michelin-gumiknak köszönhető elsöprő fölénye mellett sikernek számított mondjuk egy kettős dobogó. Persze ettől még mindenki tisztában volt vele, hogy a győzelem a végső cél, de ezt alighanem a jelenlegi Ferrari tagjai is tudják, és nem attól fognak keményebben dolgozni, ha búskomoran lógatják a fejüket akkor, amikor kihozták a maximumot a lehetőségeikből azzal, hogy a rendelkezésre álló autóval harmadik helyen végeztek a másik ligában játszó Red Bullok mögött.