Fernando Alonso volt a legutóbbi vendége a High Performance Podcastnak, és bár a teljes adás csak hétfőn lesz elérhető, egy kis ízelítőt már kaphattunk belőle, amiben a kétszeres világbajnok tőle szokatlan őszinteséggel tekint vissza a pályafutására, és elárulja, mit sajnál a legjobban.
Noha továbbra is nagyon magas szinten teljesít, a 42 éves Fernando Alonso maga is elismeri, hogy karrierje utolsó éveiben jár, és hamarosan eljön az idő, amikor majd szögre akasztja a sisakját. A High Performance Podcastban pedig meg is kapta a kérdést, hogy visszatekintve a karrierjére, mit változtatna meg.
„Valószínűleg bajnoki címet nyerni a Ferrarival lenne az, amit először választanék, ha visszamehetnék az időben. 2010-ben és 2012-ben néhány kör választott el minket attól, hogy bajnokok legyünk. Ez valószínűleg megváltoztathatott volna néhány dolgot, átírhatta volna a történelmet néhány dologgal kapcsolatban.”
Alonso ugyanolyan autóban 42 évesen is legyőzné Verstappent?
Ám Alonso végül arra jutott, hogy alighanem minden okkal történt a pályafutásában, így valószínűleg nem csinálna semmit másként, egy dologt kivéve.
„Amit biztosan bánok, hogy nem élveztem jobban az F1-ben töltött időt, a karrieremet. Tudom, hogy a végén járok, néhány év múlva versenyzés nélküli új élet jön, és amikor majd visszatekintek a karrieremre, sok jó dolgot, jó barátságot és elképesztő élményeket fogok látni, de úgy érzem, hogy jobban kellett volna élveznem. Ha meglenne a lehetőségem, hogy pontosan ugyanezt az életet még egyszer átéljem, talán semmin sem változtatnék a döntéseimmel, a csapataimmal vagy a ferraris szezonokkal kapcsolatban. Mindössze azon változtatnék, hogy jobban megéljem ezeket a pillanatokat, és megpróbáljak több emléket elraktározni ezekből a pillanatokból. 2005-ben és 2006-ban is Brazíliában nyertem meg a világbajnoki címet, és alig emlékszem valamire azokból a délutánokból és éjszakákból, ami szomorú.”
Két elfeledett tényező, ami nélkül nem jött volna létre Schumacher és Alonso legendás csatája
Általános probléma lehet
Nem Alonso az első és vélhetően nem is az utolsó pilóta, aki utólag ismeri fel, hogy nem élte meg úgy a pillanatokat és a sikereket, ahogy kellett volna. Néhány évvel ezelőtt például Ralf Schumacher ismerte be a Beyond the Grid podcastban, hogy semmire nem emlékszik abból, milyen volt a dobogón állni bátyjával a 2001-es Kanadai Nagydíjon, holott történelmet írtak aznap, hiszen ők lettek az első testvérpáros a Forma-1-ben, akik első és második helyen végeztek egy adott versenyen.
„A fiam nemrég megmutatta nekem azt a versenyt, csak ezért emlékszem rá – vallotta be Ralf, majd kifejtette, hogy mi ennek az oka. – „[A Forma-1-ben] annyira gyorsan telik az idő. Hétről hétre tesztek és versenyek váltogatták egymást, és olykor az ember elfelejtette élvezni a dolgokat vagy emlékezni rájuk. Ezért nem emlékszem én sem. Tizenegy éven át utaztam körbe a világot hétről hétre. Egy évben, mert az ex-feleségem számolta, 62 vagy 63 napot voltam otthon. Persze egy autóversenyzőnek egy szerelőhöz viszonyítva így is remek élete van, de akkor is. Az ember Malajziában vasárnap este 11-kor felült a repülőre, hajnali 5-kor leszállt Frankfurtban, gyorsan hazament, de délután már utazott Jerezbe, majd keddtől csütörtökig, ha nem péntekig tesztelt. És ha nem mentünk több mint 100 kört, Frank [Williams] már hívott is, hogy miért nem tettünk meg legalább annyit.”