Fernando Alonso mintha egyre frusztráltabbá válna amiatt, hogy az Aston Martin visszafelé lépked, a nyilvános kritika azonban nem biztos, hogy a legjobb, amit ebben a helyzetben tehet.
Nem lehet véletlen, hogy Fernando Alonso zsinórban második alkalommal adott hangot frusztrációjának a csapatrádióban, miközben az év első harmadában még nem győzte menet közben is dicsérni az autót és a csapatot. Mindez tökéletes összhangban áll az Aston Martin formahanyatlásával, hiszen míg a kétszeres világbajnok az év első nyolc versenyéből hatszor dobogóra állt, addig az utóbbi három futamból a szuzukai 8. helyezés volt a legjobbja. De Alonso és a csapat kapcsolatára nézve akkor is aggasztó előjel.
Persze még így is csak ő termel a silverstone-i csapatnak, mivel Lance Stroll a Belga Nagydíj óta nem szerzett pontot, de ugyanaz a kimagasló teljesítmény most dobogók helyett legfeljebb a Red Bull, McLaren, Ferrari, Mercedes négyes utáni mezőny élére elég. Ez pedig a jelek szerint egyre frusztráltabbá teszi Alonsót a versenyek alatt, amit a szingapúri, az autó „vezethetlenségére” vonatkozó rádióüzenete után szuzukai kifakadása is mutat.
Utóbbinál amiatt volt mérges, mert a korai kerékcserével a csapat „odadobta őt az oroszlánoknak”, amit „hihetetlennek” nevezett. A verseny után pedig az egészet megpróbálta rákenni a közvetítésre, mondván „ez a klasszikus dolog, klasszikus FOM-rádió, teljesen kiragadva a szövegkörnyezetből.”
A csapatrádió ugyanakkor már csak ilyen, nem lehet minden versenyző minden üzenetváltását bejátszani a közvetítésbe, az azonban az előzmények nélkül is világos volt, hogy Alonso frusztrált, vagy legalábbis annak mutatja magát. A verseny utáni interjúk során azonban tagadta, hogy dühös lett volna menet közben, és bár itt is úgy vélte, hogy túl korán hívták ki, ami nélkül egy vagy két hellyel előrébb végezhetett volna, kiemelte, hogy a vártnál jobb volt a versenytempójuk. Majd elmondta azt is, hogy mi volt az, ami inkább zavarta.
„Nem tudom, hogy a többi pilóta mit mondhat, amikor egy lassabb autó mögött haladnak, amelyik az egyenesekben még úgy is elhúz, hogy ők nyitják a DRS-t – nyilatkozta némi szarkazmussal. – Talán más versenyzők azt mondják, hogy »Rendben, örülök, hogy hátul lehetek«. Én azonban inkább motivált vagyok, hogy a pályán előzzem meg őket. Még nyitott DRS-sel is lassabb voltam, ezért más stratégiát kértem, majd kiálltunk és megelőztük őket. Mi így csináljuk ezt, a pályán győzünk le mindenkit, még ha a rádióüzenet is emelik ki.”
Magyarán: az AMR23-as nem elég gyors az egyenesekben, mert meredekebb szárnyállással kell versenyeznie ahhoz, hogy a kanyarokban ki lehessen hozni belőle a maximumot, és megfelelő legyen a gumikezelése. Erről a kompromisszumról persze Alonso is tud, de ettől még nem kellemes érzés vagy védtelennek lenni, vagy hiábavalóan nyitogatni a DRS-t az egyenesekben az előzéshez. Összességében pedig az sem szívderítő, hogy az Aston Martin egyszerűen alulmaradt a szezon közbeni fejlesztési versenyben az év első harmadában még mögötte levő Ferrarival és Mercedesszel szemben, sőt, a McLaren is megelőzte őket.
Ezt pedig a magától és a körülötte levőktől is 120%-ot követelő, minden téren maximalista Alonso is látja, és bár ő és Mike Krack csapatfőnök is igyekszik tagadni, hogy a spanyol pilóta frusztrált lenne, az efféle rádióüzenetekből sokan másra következtetnek. Sőt, még azt sem zárhatjuk ki, hogy az egyik, ha nem a legokosabb, de talán mindenképpen a legagyafúrtabb pilótának számító Alonso nem tudatosan fogalmazott keményebben, mert pontosan tudta, hogy azt milliók fogják hallani a közvetítésben.
Miként főnöke is mondta, így is lehet motiválni egy csapatot, és az Aston Martin az efféle megnyilvánulásokat a német szakember elmondása szerint ennek fogja fel. De kérdés, mi lesz akkor, ha majd a hátralevő hat futam során is hallhatunk ehhez hasonló üzeneteket, és Alonso egyre nyersebben és nagyobb rendszerességgel fogja tudatni mindenkivel, hogy nem elégedett, és javulást vár el.
Önmagában azzal persze nincs baj, hogy egy versenyző elmondja a véleményét és kritikát fogalmaz meg. Az viszont hosszú távon a legritkább esetben szokott működni, ha ezt rendre nyilvánosan, az érte éjt nappallá téve dolgozókba belerúgva teszi meg. Alonso pályafutásában visszatérő séma ez a fajta viselkedés, amivel még sehol nem szerzett barátokat, viszont több helyen is elérte, hogy ne hullajtsanak könnycseppet a távozása miatt.
Félreértés ne essék, Alonso 42 évesen még mindig kimagasló teljesítményre képes (elég megnézni a szuzukai rajtját, ami után két kanyar alatt hármat előzött), amivel bármelyik csapatba bőven beférne. És nemcsak a tempója, vagy a versenyzési képességei, hanem az elszántsága, motivációja és versenyzői agya is példaértékű, hiszen nem egyszer mutat irányt a stratégia terén, ha úgy érzi, nem megfelelően alakulnak a dolgok. Egyszóval, Alonso továbbra is extraklasszis, ám az utóbbi időben ismét felsejleni látszik az az énje, amivel a legkönnyebb elidegeníteni azokat, akik érte dolgoznak.
És lehet, hogy a Forma-1-ről alkotott alapvető nézetei miatt ez már sosem fog változni, hiszen nemrég egy interjúban kifejtette, nem igazán érti, mire gondolnak az emberek akkor, amikor azt mondják, hogy egy versenyző csapatot épített maga köré. Talán ennek a fel nem ismerése volt a legnagyobb gátja annak, hogy Alonso „csak” két világbajnoki címet nyert, és ki tudja, lehet, hogy az Aston Martinnal is emiatt lesz majd olyan keserű a szakítás, amilyen volt az Alpine-nal, a McLarennel vagy a Ferrarival.