Jacques Villeneuve felidézte rivalizálását Michael Schumacherrel, amely valójában egy emlékezetes esetben merült ki, de már egy évvel korábban felbőszítette ellenfelét. A kanadai expilóta arról is beszélt, hogy édesapja miatt soha nem akart a Ferrari versenyzője lenni.
Jacques Villeneuve Forma–1-es pályafutása meglehetősen furcsán alakult. 1996-ban valósággal berobbant a sorozatba, és már első évében a tabella második helyén végzett, amihez persze kellett az akkor világverő Williams is. Egy évvel később a világbajnoki címet is megszerezte, onnantól kezdve viszont 2006-os távozásáig nem nyert több futamot, és a dobogóra is csak négyszer tudott felállni, kivétel nélkül a legalsó fokára.
1997-ben Michael Schumacherrel kellett megküzdenie a végső győzelemért. Meglehetősen furcsa rivalizálás volt, hiszen a tabellán úgy vívtak komoly párharcot, hogy egyszer sem álltak együtt a dobogón. Ennek megfelelően a pályán sem nagyon találkoztak, egészen az emlékezetes jerezi szezonzáróig, amelyen a Ferrari pilótája belefordult Villeneuve-be. Végül duplán pórul járt, mert egyrészt ő esett ki, másrészt még ki is zárták az az évi pontversenyből. Azonban az akkor 26 éves versenyző nem először okozott neki bosszúságot.
Schumacher és Villeneuve kilapátolták a minibárt, majd együtt buliztak a hírhedt jerezi ütközés után
„Igazi kihívás volt, a pályán és azon kívül is, amelyet a média [tovább] tüzelt – idézte fel Villeneuve a La Gazzetta dello Sportnak adott interjújában. – Azonban az a furcsa, hogy csak egy futam volt, ahol igazi csata volt, 1997 utolsó versenyén, Jerez de la Fronterában. Schumacher volt az a pilóta, akit meg kellett verni. Már 1996-ban, Estorilban megelőztem, és ez nagyon feldühítette. Amikor a következő évben nyertem, nagyon boldog voltam, láttam, hogy az egész éves munka kifizetődött.”
Villeneuve az 1996-os idény utolsó előtti versenyére, a Portugál Nagydíjra célzott, amelyet megnyert csapattársa, Damon Hill, valamint Schumacher előtt. Utóbbit egy szép manőverrel, a külső íven előzte meg, miközben mindketten Giovanni Lavaggi lekörözésére készültek. A manőver akkor egyébként kulcsfontosságúnak tűnt, mert a kanadai versenyző így életben tartotta bajnoki esélyét az utolsó, Japán Nagydíjra, más kérdés, hogy ott kiesett. (Az előzést erre a linkre kattintva lehet megtekinteni.)
Villeneuve ezen a napon olyat csinált Schumacherrel, amit csak nagyon kevesen (videó)
Villeneuve tempójára az idény első részében nem lehetett panasz, hiszen az első hat időmérőből ötször pole pozíciót szerzett, és egészen a Kanadai Nagydíjig vagy nyert, vagy kiesett. A probléma az volt, hogy utóbbiból volt több, így az azt követő magny-cours-i forduló után már 14 pont volt a Ferrari pilótájának előnye, de még négy versennyel a vége előtt is 10 egység volt a különbség. Ellenfele azonban végig hitt a sikerben.
„Abban az évben egyszer sem voltak kétségeim, mindig azt gondoltam, hogy nyerni fogok, még akkor is, amikor mögötte voltam, és mindenki azt hitte, hogy Schumacher fog diadalmaskodni – fogalmazott Villeneuve. – Nem sikerült volna, ha nem edzettem volna ennyire jól, ha nem lett volna meg a megfelelő koncentrációm.”
Villeneuve ezzel teljesítette azt, amit édesapjának, Gilles-nek nem sikerült, ettől függetlenül sokan édesapját tartják a jobb, vagy legalábbis tehetségesebb pilótának. Amikor fia debütált a legjobbak között, érthető módon a néhai hatszoros futamgyőztes volt a mérce. „Az első futamtól kezdve mindenki hasonlítgatott, ami normális egy [korábbi] versenyző fiánál – emlékezett vissza. – A nyomás viszont soha nem ijesztett meg, épp ellenkezőleg, segített abban, hogy a legjobbat nyújtsam. Amikor első alkalommal voltam a Forma–1-ben, azt gondoltam, hogy »itt vagyok, és ez fantasztikus«.”
Gilles Villeneuve feleségének megrázó vallomása: így élte meg férje elárulását és halálát
Villeneuve hozzátette, pilótaként Emerson Fittipaldi volt a példaképe, akivel 1994-ben és 1995-ben együtt versenyzett a CART-ban. Édesapját viszont soha nem akarta követni, legalábbis abban az értelemben, hogy a Ferrarihoz igazol. Bár egyszer vezette az autóját, és akkor „azt gondoltam, hogy ez olyan, mintha nekem készült volna”, de egyébként nem vágyott Maranellóba. „Megéltem a Ferrarit, mert ez volt az apám csapata – magyarázta. – Azonban meg kell vallanom az igazat: soha nem álmodoztam arról, hogy vezetni fogom, és soha nem is tettem volna, mert meg akartam tartani azt a jogot, hogy Jacques legyek, egyszerűen Jacques.”