Versenymérnöke igyekezett segíteni Sergio Péreznek a Fernando Alonso elleni csatában a Brazil Nagydíjon, de miként az a közvetítésben is látszott, a mexikói nem követte le az Aston Martin mozgását. Itt a magyarázat arra, hogy miért nem.
Fernando Alonso 16 körön át tartotta maga mögött a Brazil Nagydíjon a nála számottevően gyorsabb Sergio Pérezt, ami tekintve, hogy az interlagosi pálya az egyik, ha nem a leginkább előzésbarát helyszín a Forma-1-es naptárban, igencsak komoly teljesítmény. Persze kellett hozzá egy, az egyenesben alapvetően gyors autó (az ólajtó méretű hátsó szárnnyal futó Mercedesszel alighanem a 42 esztendős veterán is kevés lett volna a Red Bull visszaveréséhez), de Alonso zsenije is, ami abban nyilvánult meg, hogy az utolsó három rendes kanyarban a kétszeres világbajnok rendre más íveket autózott, miközben vigyázott a gumikra, és taktikusan kezelte a rendelkezésére álló energiát.
Így oktatott Alonso védekezést, majd előzte meg Pérezt az utolsó körben (videó)
Joggal merül fel ugyanakkor a kérdés, hogy amint utolérte Alonsót – aki elkezdett a 10-es, 11-es és 12-es kanyarban más íveket autózni – Pérez miért nem másolta le a spanyolt, és például kanyarodott ugyanolyan szélesen a 12-esben, hogy jobban gyorsíthasson ki a célegyenesbe torkolló padlógázas szakaszra. Ráadásul közben mérnöke, Hugh Bird is próbált segíteni neki a telemetria alapján.
„Próbálj egy kicsit szélesebb kanyarcsúcspontot a 12-esben. Várj a tapadásra, legyen jó a kigyorsítás”, vagy „Kövesd Fernando ívét a 10-esben és a 12-esben”. Ilyen üzenetek érkeztek Pérez fülére, aki utóbbira azzal felelt, hogy „Nem, ha követem őt, turbulens levegőbe kerülök.” Erre Bird azt válaszolta: „Rendben, akkor koncentrálj a 12-es kijáratára. Kicsit áldozz be a bejáratból, koncentrálj a kijáratra.”
Pérez pedig koncentrált, és látszott, hogy ő is folyamatosan variál, és olykor szűkebben, máskor szélesebben fordul. Az Aston Martin ívét azonban soha nem utánozta le centiről centire.
„Amikor közvetlenül egy másik autó előtt haladsz, nagyobb a leszorítóerőd és nincsen turbulens levegő, ami jót tett a gumikezelésemnek, ő pedig küszködött azzal, hogy közel kerüljön hozzám a 10-es, 11-es és 12-es kanyarban. Ezt a játékot játszottuk. Ez a három kanyar kulcsfontosságú volt az előzési lehetőség kialakításának szempontjából, és elöl haladóként mindig jobb a tapadásod. Úgyhogy csak biztosra mentem, hogy ne hibázzak abban a három kanyarban, mert különben Checo túl közel került volna” – magyarázta Alonso utólag.
Verstappen verseny közben Alonso és Pérez csatáját nézte, majdnem rá is fázott
„Használtam az akkumulátor energiáját az egyenesekben, hogy biztosítsam, ne legyen lehetősége támadni. Olykor pedig változtattam az ívemen, nem akartam mindig ugyanazokat az íveket futni. Időről időre belül, máskor kívül mentem, hogy ne legyen egy világos irány a számára, hogy miként változtasson az ívein és jusson némi nem turbulens levegőhöz. Próbáltam turbulens levegőt irányítani az első szárnyára” – folytatta a 375 futamnyi tapasztalattal rendelkező világbajnok.
10 körön át pedig működött is ez a taktika, ami tehát egyszerre épült arra, hogy Alonso jól gyorsítson ki a 12-es kanyarból, és arra, hogy hátráltassa Pérezt, aki egyszerűen azért nem tudott hasonlóan széles ívet választani az utolsó rendes kanyarban a legjobb kigyorsításhoz, mert akkor leszorítóerőt veszített volna, és ezért nem tudott volna közel maradni Alonsóhoz.
5 körrel a vége előtt viszont mindketten odaléptek a gázra és elkezdtek minden tartalékot kifacsarni a gumikból, a Red Bull pedig ekkor elkezdett egyre jobb támadási pozícióba kerülni. „Nehezebb volt, mint gondoltam. Öt körrel a vége előtt úgy véltem, mindent az ellenőrzésem alatt tartok, úgyhogy odaléptem neki. De aztán belenéztem a tükörbe, és Checo ott volt mögöttem, úgyhogy azt gondoltam, »Jaj, ne, így nagy eséllyel dobogós lesz.« Ő is okos versenyt futott és vigyázott a gumikra” – mondta Alonso.
Hiába spórolósabb a mai F1, Alonsónak mégis könnyebb dolga volt Schumacherrel, mint Pérezzel
Pérez végül az utolsó előtti körben előzött, Alonsónak tehát még két lehetősége volt (az utolsó körben az első és a négyes kanyarban) visszatámadni, miközben akkor ő került abba a helyzetbe, amiben Pérez volt korábban, azaz neki kellett valahogy a turbulens levegőben közel maradnia az ellenfeléhez.
„Azt gondoltam, hogy a hatos kanyarban elszálltak az esélyeim. Külső ívre mentem, hogy változtassak az ívemen, és ráfutottam a gumitörmelékre, amitől a gumik piszkosak lettek és elkezdtek vibrálni – utalt vissza az utolsó körének közepére Alonso. – De aztán akartam még egy esélyt az egyes vagy négyes kanyarban azzal, hogy nagyon későn és agresszíven fékezek. Szerintem [Pérez] tudta ezt, ezért nagyon későn fékezett az egyesben, egy méterrel elvétette a kanyarcsúcspontot, ami lehetőséget adott nekem a négyes felé. Váratlan volt, hogy őszinte legyek. Amikor elveszítettem a pozíciót, azt gondoltam, hogy ennyi volt.”
A korábbi erőfeszítések azonban kifizetődtek, Alonso pedig a négyes előtt visszaelőzte Pérezt, és megszerezte idei 8. dobogós helyezését.