Max Verstappen dominanciája kapcsán számtalanszor felmerül az utóbbi időben, hogy egyáltalán lehet-e úgy világbajnok valaki, hogy legalább a szezon egy részében nem az övé a legjobb technika. Nos, általában nem, de 11 évvel ezelőtt Fernando Alonso csak a balszerencse miatt nem nyert a mezőny 4. autójában, ami a mai napig felfoghatatlan tett.
Kétségtelenül megosztó a személyisége, de azt nem lehet elvitatni, hogy Fernando Alonsónak ott van a helye minden idők legjobb Forma-1-es pilótáinak névsorában. És nemcsak azért, mert azon csupán 17 pilóta tagja, akik egynél több világbajnoki címet nyertek, vagy ott van azon 11 versenyző között, aki egymást követő években világbajnokok lettek. És nem is azért, mert tehetsége, elszántsága és képességei alapján jóval többet is nyerhetett volna két világbajnoki címnél. Hanem azért, mert egy kicsit több szerencsével megcáfolhatta volna azt az örök érvényű igazságot, hogy igazán jó autó nélkül senki sem tud világbajnoki címet nyerni.
Hiába spórolósabb a mai F1, Alonsónak mégis könnyebb dolga volt Schumacherrel, mint Pérezzel
Csak Rosbergnek sikerült
Örök, Max Verstappen minden képzeletet felülmúló dominanciája kapcsán újfent napirenden levő vitatéma, hogy lehet-e a Forma-1-ben világbajnoki címet nyerni úgy, hogy valakinek nem áll a rendelkezésére a mezőny legjobb autója. A sportág 1950 óta íródó története azt mutatja, hogy normál esetben ez lehetetlen, de legalábbis a körülmények olyan szintű összejátszására van hozzá szükség, ami eddig csupán egyszer történt meg.
Verstappen 2021-ben a konstruktőri pontverseny 64 évvel ezelőtti bevezetése óta mindössze a 10. olyan világbajnok lett, aki úgy nyerte meg a címet, hogy a csapata nem lett konstruktőri világbajnok, ami önmagában is igen jól mutatja, hogy jó autó és csapat, azaz jó csomag nélkül mindig is nehéz volt győzedelmeskedni. Úgy pedig, hogy egy autó többnyire csak a 3. vagy 4. erőnek számít (nem csupán a tempó, hanem összteljesítmény szempontjából), szinte kivitelezhetetlen.
De így is akadt egy olyan versenyző az F1 eddigi történetében, aki elmondhatta magáról, hogy az adott szezon egyetlen versenyén sem volt az övé a legjobb autó, mégis világbajnok lett.
Ő Keke Rosberg, aki a tragédiákkal és botrányokkal tűzdelt 1982-es szezonban mindössze egyetlen futamgyőzelemmel vált a Forma-1 első finn világbajnokává, és előzte meg úgy 5 ponttal Didier Pironit, hogy a Ferrari pilótája a pályafutását derékba törő hockenheimi balesete után kihagyta az év utolsó 5 versenyét. Rosberg emellett csupán egy pole pozíciót ért el és egyszer sem lett az övé a leggyorsabb kör, ami szintén sokat elmond a Williams FW08-as képességeiről.
Mint ahogyan a Ferrari 126C2 erejéről az, hogy 3 pole pozíció, 3 győzelem és 2 leggyorsabb kör a statisztikája úgy, hogy a maranellóiak 16 versenyből csak 8-on vettek részt 2 autóval, míg 6 alkalommal csak egy pilótájuk indult, kétszer pedig egy sem. Ráadásul a 4 versenyzőből egyik sem futott teljes szezont: Gilles Villeneuve az 5. versenyhétvége időmérő edzésén életét vesztette Zolderben, a végül ezüstérmes Pironi kihagyta a belgiumi versenyt, majd balesete után az utolsó öt futamot, míg Patrick Tambay csupán 6, Mario Andretti pedig 2 futamom indult.
A 82-es szezon legjobb autója tehát egyértelműen a Ferrari volt, a második pedig alighanem a McLaren, míg a leggyorsabbnak a 10 pole-t szerző Renault-t tartották, de ez volt az egyik legtörékenyebb is a topautók közül, Prost és Arnoux ezzel együtt 2-2 győzelmet ért el vele.
Viszont a konstruktőri összetettben a Ferrari még ilyen megtépázott szezonnal, a részben vagy egészben kihagyott futamok miatt rengeteg pontot a táblán hagyva is nyert, a tragédiák és drámák nélkül pedig szinte biztos, hogy az egyéni trófea is vagy Villeneuve, vagy Pironi vitrinjében landolt volna.
Gilles Villeneuve feleségének megrázó vallomása: így élte meg férje elárulását és halálát
Alonso véghezvihette volna, amit még senki
Rosberg 1982-es szezonja a mai napig a szabályt erősítő kivételként szerepel az F1 történetében, mert bár bőséggel előfordultak olyan idények, amelyekben az aktuális világbajnok nem mondhatta el magáról, hogy végig egyértelműen az övé volt a legjobb csomag – sőt, olyan is volt, hogy a szezon nagy részében nem az övé volt – azért ezekben az években is akadt több olyan futam, amelyeken legalább egálban volt az egy vagy több rivális technikájával.
És miközben természetesen nem akarjuk kisebbíteni Rosberg érdemeit – hiszen a többi pilóta-csapat kombinációból ő volt az, aki kihasználta a Ferrari pokoli pechszériáját –, azt azért nem lehet elhallgatni, hogy mint azt fentebb írtuk, hatalmas szerencse is kellett ahhoz, hogy ne érvényesüljön a papírforma, és ne valamelyik Ferrari-pilóta legyen a világbajnok.
Így a bajszos finn teljesítményét sem igazán lehet egy lapon emlegetni azzal, amit Fernando Alonso tett le az asztalra 2012-ben. A sokak szerint Sebastian Vettel dominanciája ellenére a ferraris évei alatt az F1-es mezőny legjobb pilótájának számító spanyol 11 évvel ezelőtt ugyanis úgy volt harcban az utolsó futamig a vb-címért, hogy a szezon során egyetlen versenyen sem volt az övé a legjobb autó, 10 verseny után három győzelemmel a tarsolyában mégis 44 pontos előnnyel vezetett a későbbi világbajnok Vettel előtt.
Pedig a kétszeres világbajnok már 2010-ben is bizonyította, hogy nem kell neki a legjobb csomag ahhoz, hogy az utolsó versenyre világbajnoki esélyesként érkezzen, de 2012-ben azt is megmutatta, hogy ezt a negyedik legjobb autóval is képes megtenni. Merthogy a Ferrari a Red Bull, a McLaren és a Lotus mögötti erőnek számított 11 évvel ezelőtt, és normál esetben nemhogy világbajnoki címet, de még futamot sem kellett volna nyerjen.
Alonso viszont győzött vele Malajziában a 8., Valenciában a 11. (a mai napig ezt tartja a legjobb versenyének) és Hockenheimben a pole-ból rajtolva, emellett pedig 10-szer állt dobogóra (5 második, 5 harmadik hely) és csak kétszer esett ki. Mivel 4 pont hiányzott az év végén ahhoz, hogy világbajnok legyen, kijelenthető, hogy ha csak az egyik balszerencsés búcsúját megússza, és Romain Grosjean nem golyózza ki őt is a spái rajtnál, vagy nem akad össze szerencsétlen módon Kimi Räikkönennel a Japán Nagydíj startja után, akkor ő a világbajnok, amivel olyan tettet hajtott volna végre, amit korábban még senki.
Nem véletlen, hogy a jelenleg az F1 elnök-vezérigazgatói posztját betöltő, 2008-tól 2014-ig a Ferrarit csapatfőnökként vezető Stefano Domenicali nagyon keserűen élte meg a 2012-es vereséget.
„Az autó tényleg nem volt valami erős, de ennek ellenére [Alonso] nagyon-nagyon közel került a világbajnoki címhez a Ferrarival amiatt a rengeteg dolog miatt, amit versenyzőként véghez vitt. Ennélfogva pedig, még ha az életben nem is korrekt ezzel előhozakodni, nagyon balszerencsés volt” – nyilatkozta az olasz menedzser 2018-ban a BBC-nek.
„Figyelemre méltó volt ilyen helyzetbe kerülni azzal a teljesítményszinttel, amire az autó képes volt. Ezért volt igazán nagyon nehéz azt látni a szezon végén, hogy egy ekkora csata után egy nem igazán jó autóval, ilyen pozícióban veszítesz úgy, hogy az nem a te hibád volt, hanem olyan helyen voltál, ahol nem kellett volna lenned. Emlékszem, a spái Grosjean-baleset után azt mondtuk, »Oké, ilyesmi előfordul.« De aztán nagyon frusztráló volt, amikor nem sokkal később ugyanilyen helyzetbe kerültünk Japánban, ahol Kimi az első kanyarban kivágta a guminkat.”
„Az igazán nagyon nehéz pillanat volt, de még rosszabbul éreztük magunkat Indiában [ahol Vettel ismét nyert], mondván »Gyerünk már, ez lehetetlen, behozni 60 pontot az ellenfélnek olyasmi miatt, ami ellen nem küzdhetsz.« Minden szinten a tetőfokára hágtak az érzelmek.”
Japán után Alonso még 4 ponttal vezetett, de Vettel Koreában és Indiában négy futamosra nyújtotta a győzelmi sorozatát, amivel 13 pontra ellépett. Ebből az előnyéből őrzött meg végül 3 pontot Interlagosban úgy, hogy az első körben kis híján kiesett, amivel elbukta volna a címet.
Egy pole-t szerzett, de ahhoz is ő kellett
A Ferrari F2012-es teljesítményét hűen tükrözte az is, hogy mindössze két pole pozícióra volt képes, és Alonso mindkettőt esős időmérőn szerezte. A ma napig legutóbbi rajtelsőségének számító hockenheimi pole megszerzésének körülményei pedig Andrea Stella, a spanyol pilóta akkori versenymérnöke szerint remekül megmutatták, miért tudtak versenyben lenni a vb-címért.
Mert azzal együtt, hogy az autó vizes pályán jobb volt, mint szárazon, Alonso Silverstone-ban is szokatlan taktikával, a Q3 közbeni kerékcserével ért el pole-t, miközben a többiek a bevett gyakorlatot alkalmazták, és folyamatosan köröztek. Hockenheimben pedig ugyanezzel próbálkoztak, Alonso viszont ezúttal egészen a falig el akart menni.
„A tévében az egyenes úgy nézett ki, mintha tükör lenne, annyi víz állt rajta, de Fernando azt mondta, »Állítsatok egy plusz egyre.«” – emlékezett vissza 2018-ban a manapság a McLaren csapatfőnökeként dolgozó Stella a BBC-nek.
Ez azt jelentette, hogy friss gumikon csupán egyetlen gyorskörre tankolják meg, majd a bokszba visszatérve kereket cserélnek, és újabb friss szettel ismét csak egy gyorskörrel próbálkoznak. Alonso azért akarta ezt, mert nyilvánvaló volt, hogy az esőgumik az első körben a legjobbak, és ha ebben a körben a legkönnyebb az autó, akkor értelemszerűen ily módon lehet belőle kihozni a legtöbbet.
Ilyen körülmények között ez azonban extrém kockázattal jár, hiszen vizes pályán sokkal könnyebb hibázni, és a körülmények is változhatnak, azaz, ha valaki nincs annyit a pályán, lehet, hogy lemarad arról, hogy a legjobb állapotában körözzön azon. Ezért Stella végül úgy döntött, hogy ez már túl sok lenne, és kompromisszumos megoldás született: az egész Q3-ra feltankolták a Ferrarit, viszont a végén behívták Alonsót új gumiért, és megadták neki a lehetőséget, hogy egy friss szetten megtegyen még egyetlen mért kört.
A kétszeres világbajnok végül ezzel a körrel megszerezte a pole-t, majd másnap Sebastian Vettel Red Bullját, később pedig Jenson Button McLarenjét maga mögött tartva nyert, és ő lett az első versenyző a 2012-es szezonban, aki háromszor állt a dobogó tetején.
„Ez egy jó példa a magabiztosságára, de ugyanakkor arra is, hogy mennyi kapacitása van arra, hogy egy olyan, nagy nyomással járó szituációban, mint az időmérő, feldolgozza a helyzetet és azt mondja: »Egy mért körre kérek üzemanyagot, a lehető legkönnyebb autót akarom, mert az első kör lesz a legjobb, és menedzseljük a kockázatot.« Ez nagyon lenyűgöző volt. Ki más tette volna még ezt meg?” – tette fel a kérdést Stella.