Ilyen mutatókkal alighanem sok versenyzőnek már nem lenne ülése az F1-ben.
A mai napig minden idők második legfiatalabb F1-es pilótájának számít, és 25 éves kora ellenére már 143 nagydíj van a lábában. Háromszor állt dobogón, egyszer indult az első rajtkockából, nem lehet tehát a futottak még kategóriába sorolni, miközben generációja legjobbjai közé sem tartozik. Mégis rendre megkapja, hogy csak az apja miatt versenyezhet a száguldó cirkuszban, és ha a milliárdos apukának nem lenne saját csapata, már régen kiszorult volna a mezőnyből.
Talán ennyiből is ki lehetett találni, hogy Lance Strollról, az Aston Martin kanadai pilótájáról van szó. Lawrence Stroll fia a Forma-3-as Európa-bajnokság győzteseként, 2017-ben debütált a Forma-1-ben, majd két szezont húzott le a Williamsnél, mielőtt 2019-re a Force Indiához igazolt. Ezt a csapatot vásárolta meg az apja által vezetett konzorcium a 2019-es szezon alatt, majd csinált belőle Aston Martint 2021-ben.
„Rohadtul utálom, ha szar napom van” – nem fog megváltozni az edzőjét taszigáló F1-es pilóta
A most 25 éves kanadainak tehát több mint négy éve bérelt helye van a mezőnyben – noha az idén több alkalommal is felmerült, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenné válhat az elküldése –, még úgy is, hogy van egy statisztika, amiben kritikán aluli a mérlege. Ez pedig az időmérő edzésen nyújtott teljesítmény, az eddigi 140, a csapattárssal való összehasonlítás tekintetében reprezentatív időmérőből Stroll ugyanis 103 alkalommal maradt alul az éppen aktuális csapatának másik autóját vezető pilótájával szemben.
Az egykörös tempója soha nem tartozott az erősségei közé, de ilyen gyatra mutatóval azért nem sokan tudták volna megvetni a lábukat az F1-ben, és megvan rá az esély, hogy ez Strollnak sem sikerült volna, ha nem az édesapja csapatában versenyez.
És nem is a 42 évesen is csúcsformában levő Fernando Alonso, vagy a pályafutása csúcsa után is rendkívül gyors Sebastian Vettel elleni vereségek azok, amelyek beárazzák Stroll teljesítményét, hanem az, hogy a 2017-es Magyar Nagydíjra beugró, az F1-ben azelőtt legutóbb 2013-ban versenyző Paul di Resta az egyetlen olyan csapattársa, aki ellen pozitív az időmérős mérlege. Azaz Alonso és Vettel mellett kikapott Sergio Péreztől, Szergej Szirotkintól és Felipe Massától is, illetve a mellé összesen négyszer beugró Nico Hülkenberget is csak kétszer győzte le, azaz vele egálra végzett.
A legnagyobb verést eddig Alonsótól kapta, aki az első közös idényükben 19-3-ra győzte le őt, ami már csak azért is nagy gond, mivel az extrém szoros középmezőnyben a viszonylag kis különbségű vereségek is számos pozíciót jelentenek. Alonso az idén átlagosan a 6., Stroll pedig csak a 14. rajtkockát szerezte meg, tehát a kanadai eleve sokkal rosszabb eséllyel indult a versenyeken, és ebből adódóan pontból is sokkal kevesebbet szerzett, számszerűsítve a csapat idei pontjainak mindössze a negyedét. Az idei szezon tehát minden eddiginél jobban kidomborította, hogy Stroll gyengesége milyen sokba kerülhet, hiszen enélkül a McLarent alighanem maguk mögött tudták volna tartani az összetettben.
Hogy ez meddig fér bele, és eljön-e egyáltalán valaha az a pont, amikor Lawrence Stroll külső nyomásra kénytelen lesz leváltani a saját fiát – képzeljünk el mondjuk egy olyan szituációt, amelyben az Aston Martin a világbajnoki címért küzd, és azért kerül veszélybe az első helye, mert Lance Stroll nem képes hozni, ami várható lenne tőle –, az előbb-utóbb ki fog derülni, de az tény, hogy amíg nem javít az időmérős teljesítményén, a kanadai a folytatásban is hátrányos helyzetbe fogja hozni a csapatát.
Itt az alternatíva, hogy hová állíthatná félre Alonso alulteljesítő csapattársát az Aston Martin