Egyre több információmorzsa szivárog ki a Forma–1-es csapatok 2024-es autójáról, amelyekről persze majd csak az autóbemutatók, illetve az első versenyek során derül ki, hogy helytállók-e.
Maga Frédéric Vasseur csapatfőnök is forradalminak nevezte az idei Forma–1-es Ferrarit, amely a hírek szerint 95%-ban megváltozik a tavalyi autóhoz képest ahelyett, hogy annak evolúciója lenne. Lawrence Barretto, az F1.com szakírója szerint pedig nemcsak a vörösök, hanem a tavaly hatalmas előrelépést bemutató, a szezon első harmadában egyértelműen második erőnek számító, ám az idény közben visszaeső, majd magát az év végére összekapó Aston Martin is nagy mértékben megújul.
„Források azt mondják, hogy a 2024-es autó külsőre nagyon máshogy fog kinézni az elődjéhez képest, miközben rengeteget változik a felszín alatt is” – írta az F1.com szakírója.
„Nem 2023-as másnapossággal megyünk neki 2024-nek, éppen ellenkezőleg. Az elmúlt idény – és különösen a szezon végi versenyek – nagyon pozitív volt a számunkra, és igazán értékes tapasztalatokat szereztünk, amelyeket átültetünk a 2024-es autóba. Nem küzdünk kétségekkel” – idézi Mike Kracket, az Aston Martin csapatfőnökét a cikk.
Hogy ez mire lesz elég, azt természetesen majd csak a szezon első néhány versenyén tudjuk meg, hiszen minden csapat gőzerővel fejlesztett és fejleszt. A Mercedes például szintén teljesen más autót épített a W13-ashoz és W14-eshez képest, hiszen már korábban közölték, hogy szakítanak a sikertelennek bizonyuló koncepcióval. Eközben a Red Bull minden bizonnyal folytatja a 2022-ben az RB18-assal megkezdett utat, és az RB20-as inkább az RB19-es evolúciója lesz.
A Ferrari másként gondolkodik?
Miként korábbi cikkünkben mi is írtunk róla, Adrian Newey már az új szabályokra készülve felismerte, hogy azok kulcsa a felfüggesztés és az aerodinamika megváltozott kapcsolata, és előbbi megfelelő integrációja. Mert míg korábban a felfüggesztés alárendelt szerepet játszott az aerodinamikával szemben, addig ezeknél az autóknál nagyobb mértékben kell segítenie azt, miközben paradox módon a hasmagasság terén kisebb a mozgástér a szívóhatás eléréséhez, azaz a felfüggesztésnek is merevebbnek kell lennie.
Newey ezen elv előtérbe helyezése mentén irányította az RB18-as tervezését, amelyet a Red Bull technikai stábjának vezetőivel úgy alakítottak ki, hogy a különböző sebességek, hasmagasságok és egyéb változók mellett is konzisztens módon állítsa elő a leszorítóerőt, miközben a riválisok a leszorítóerő maximalizálását tartották a legfontosabbnak.
Nemhogy visszafogta, még segítette is a Red Bullt a tavalyi szabályváltozás
Menet közben aztán mindenki elkezdte megfejteni a Red Bull titkát és átvenni ezt-azt a bikások autójáról. Tavaly például az Aston Martin és a McLaren is „red bullosodott”, míg a Mercedes hiába próbálta működésre bírni saját koncepcióját. De nemcsak a brackley-iek, hanem a Ferrari is a saját útját járta, és a jelek szerint jövőre is azt fogja, Enrico Cardile, a Scuderia technikai igazgatója ugyanis más filozófiát vall, mint Newey.
„A felfüggesztés-beállítás számomra kissé túlértékelt, mert úgy tervezed meg a beállítási opciókat, hogy széles tartományt fedjenek le. Ezt megpróbálod elérni a beállításokkal, hogy lehetőséged legyen szélesebb aerodinamikai működési tartományra. A felfüggesztést úgy próbálod megtervezni, hogy az aerodinamikai előnyökkel járjon, és elég jó legyen a kinematika.”
„A gumikopást az befolyásolja, ahogy az autót működtetik, amit pedig a kocsi aerodinamikai viselkedése határoz meg, hacsak a felfüggesztés nincs nagyon elrontva a kinematika vagy az aerodinamikával zajló együttműködés terén. A felfüggesztés csak akkor játszik szerepet, ha rossz” – fejtette ki Cardile Mark Hughes-nak a Motor Sport Magazine hasábjain, ami arra utal, hogy bár a Ferrari a korábbitól eltérő aerodinamikai filozófiát alkalmaz, teljesen másként közelíti meg a felfüggesztés és aerodinamika kapcsolatának kérdését, mint a Red Bull.