Amennyiben Forma–1-re is lehetne használni, az Egyesült Államokban épülő motorsportos komplexum 10 km hosszú vonalvezetése lenne minden idők ötödik leghosszabb F1-es pályája. Cikkünkben megnéztük, melyek azok a korábbi versenyhelyszínek, amelyek hosszabbak a jelenleg engedélyezett maximumnál.
Flatrock Motorsports Park néven vadonat új komplexum épül az Egyesült Államokban, Tennessee államban, Knoxville városától 70 km-re nyugatra, számolt be róla a Racefans. A több millió dolláros létesítmény koncertek, kiállítások és egyéb rendezvények befogadására is alkalmas lesz amellett, hogy egy számos konfigurációban használható versenypályát is tartalmaz majd.
A számos F1-es helyszínt megálmodó Hermann Tilke által tervezett komplexumban lesz egy 4,2 km hosszú grand prix-pálya, amelyet számos rövidebb változatban is lehet majd használni, de a legizgalmasabb nem ez, hanem a 10 km hosszú endurance-vonalvezetés. Sajnos arra nincs esély, hogy ezen a pályán Forma–1-es futamokat rendezzenek, mivel a szabályok jelenleg 7 km-ben maximalizálják (Spa 4 méterrel hosszabb ennél) az F1-es futamot rendező aszfaltcsíkok hosszát, amelyeknek természetesen meg kell kapnia az FIA Grade 1-es besorolását.
Az azonban elképzelhető, hogy a Flatrock Motorsports Park 4,2 km hosszú vonalvezetésétn a jövőben a MotoGP és az IndyCar mezőnye is tiszteletét teheti.
Régen ennél jóval hosszabb pályákon is versenyzett az F1
Persze izgalmas lenne, ha ismét lenne egy ilyen hosszú aszfaltcsík a száguldó cirkusz naptárában, a Flatrock 10 km-es köre a maga 34 kanyarjával pedig a versenyzőket is nagy kihívás elé állítaná. Jóllehet, nem annyira, mint mondjuk a közel 23 km-es Nordschleife vagy Spa 14 km-es változata egykor, amelyek a 2. és a 3. leghosszabb egykori helyszínek az F1 történetében.
A Racefans össze is gyűjtötte, hogy melyek voltak a sportág 7 km-esnél hosszabb aszfaltcsíkjai, amelyekről az alábbiakban videókat is mutatunk.
12. Bremgarten (Svájc) – 7,2 km
Az 1955-ös Le Mans-i tragédia előtt még lehetett autó- és motorversenyeket rendezni az országban, 1950 és 54 között pedig a Bernben és környékén található utakból kialakított aszfaltcsíkon rendezték a Svájci Nagydíjat.
11. Porto (Portugália) – 7,5 km
A Boavista utcai pálya 1958-ban az első Portugál Nagydíj helyszíne volt a portóti kikötőben, két hosszú, a part mentén futó egyenessel. Mindössze két F1-es futamnak adott otthont, a másodiknak 1960-ban, de később jelentősen módosított vonalvezetésen a túraautó-világbajnokság mezőnyét is fogadta.
10. Ain-Diab (Marokkó) – 7,6 km
Az 1958-ban az első és egyetlen Marokkói Nagydíjnak otthont adó casablancai utcai pálya széles, sodrós kanyarjairól maradt emlékezetes, na meg arról, hogy itt koronázták világbajnokká Mike Hawthornt egy olyan versenyen, amelyen Stuart Lewis-Evans halálos balesetet szenvedett. A győzelmet Stirling Moss szerzete meg.
9. Interlagos (Brazília) – 7,9 km
A versenynaptárban ma is szereplő interlagosi pálya korábbi változata a jelenleginél jóval hosszabb volt. A területe azonban alig volt nagyobb a mostaninál, ami abból fakadt, hogy a célegyenes végén a Senna S helyett az autók egy kevésbé éles balkanyarral a jelenlegi hármas kanyar utáni egyenes mögötti egyenesben száguldottak tovább, majd annak végén visszakanyarodtak, és a mai menetiránnyal szemben jöttek visszafelé. Ezt követően a régi, 1973-tól 77-ig, majd 1979-ben és 80-ban használt pálya megegyezett az átépítés utáni változat nyomvonalával.
8. Clermont-Ferrand (Franciaország) – 8 km
Az 50-es és 60-as években a Francia Nagydíjnak szintén otthont adó Rouenhez hasonlóan ez a 8 km hosszú aszfaltcsík is közutakból állt össze, de annál sokkal kanyargósabb volt. 1965-ben, majd 1969-ben, 70-ben és 72-ben versenyzett itt a mezőny, az utolsó itteni futam pedig arról marad emlékezetes, hogy ezen a versenyen vakult meg fél szemére Helmut Marko, a Red Bull jelenlegi tanácsadója, amikor egy kő átütötte a sisakjának plexijét.
7. AVUS (Németország) – 8,3 km
A berlini Automobil Verkehrs und Ubungsstrasse az egyik legkülönlegesebb pálya, amin valaha versenyzett a Forma–1, ugyanis csupán két, párhuzamos egyenesből, valamint két döntött visszafordító kanyarból állt (az egyik igen extrém, 43 fokos dőléssel). Az egyetlen futamot 1959-ben futották itt, és Tony Brooks nyerte azt 230 km/órás átlagsebességgel, ami még ma is kiemelkedően gyors futamnak számítana, hiszen tavaly csak Max Verstappen monzai győzelme volt ennél gyorsabb.
6. Reims (Franciaország) – 8,34 km
1950-ben és 51-ben, majd 1953-ban, 54-ben, 56-ban, 58-ban, 61-ben, 63-ban és 66-ban futották a Francia Nagydíjat a mindössze 5 kanyart magában foglaló Reims-ben. Ez volt a leghosszabb pálya, amely otthont adott a versenynek, és itt is 200 km/óra környékén vagy afölötti átlagsebességet értek el a legjobbak.
5. Sebring (Egyesült Államok) – 8,36 km
Mindössze egyetlen F1-es futamot rendeztek a ma is használatban levő, azóta lerövidített sebringi pályán, méghozzá 1959-ben. Amellett, hogy ez volt az első F1-es USA Nagydíj, Jack Brabham itt nyerte meg első világbajnoki címét, amivel történelmet írt. A futamról ITT írtunk bővebben.
4. Monza (Olaszország) – 10 km
1955-ben és 56-ban, majd 1960-ban és 61-ben igen különleges vonalvezetésen rendezték meg az Olasz Nagydíjat, hiszen ezekben az években a híres oválkanyarok is a pálya részét képezték. A 8-as alakú körön így a pilótáknak kétszer kellett áthaladniuk a célegyenesen, hiszen egy oválpályás kör és egy „rendes” kör tett ki egy kört. Az 1961-es versenyen bekövetkezett, Wolfgang von Trips és 15 néző életét követelő baleset után többször nem használták ezt a konfigurációt.
3. Spa-Francorchamps (Belgium) – 14,1 km
A jelenlegi versenynaptár leghosszabb és legnépszerűbb helyszíne egykor kétszer olyan hosszú volt, mint manapság. A mai első kanyartól, a La Source hajtűtől kezdve a Kemmel-egyenes végén található Les Combes-ig megegyezett a régi és az új vonalvezetés, de 1950 és 56 között, majd 1958-ban, illetve 1960-tól 68-ig és 1970-ben ezután rendkívül tempós vidéki utakon száguldhatott a mezőny, hogy aztán a Blanchimont kanyar előtt csatlakozzon vissza az „új” vonalvezetésbe. Ebben az időben nem is az Eau Rouge-t, hanem a legbátrabbak és legügyesebbek által padlógázon vett Masta törést tartották a pálya legnehezebb kanyarjának.
2. Nordschleife (Németország) – 22,8 km
A Zöld Pokol alighanem senkinek sem szorul bemutatásra, mint a világ jelenlegi leghosszabb és egykor legveszélyesebb versenypályája. 1951 és 54, majd 1956 és 58, végül pedig 1961 és 76 között rendezték a Német Nagydíjat a számtalan kanyarból álló aszfaltcsíkon, amelyen egymást érték a tragédiák. Végül Niki Lauda 1976-os, kis híján halálos kimenetelű balesete pecsételte meg a pálya sorsát, amely ezután kikerült a versenynaptárból, és 1984-től a közvetlenül mellette fekvő modern Nürburgringen rendezték már az F1-es versenyeket. A Nordschleife ugyanakkor a mai napig él és virul, leghíresebb éves eseménye pedig a Nürburgringi 24 órás.
1. Pescara (Olaszország) – 25,5 km
Az első helyen ugyanakkor nem a Nordscheleife, hanem Jarno Trulli szülővárosának egykori pályája áll a hosszúsági rangsorban. Pescarában 1957-ben, Pescarai Nagydíj néven rendeztek világbajnoki futamot, amelyet Stirling Moss nyert meg. A nagyjából 10 perces, háromszög alakú kör három várost, Pescarát, Cappelle sul Tavót és Montesilvanót kötötte össze, és lényegében két hosszú egyenesből és egy kanyargós, dombokon áthaladó szakaszból állt.